Amír Váli az Ilhánida Birodalom maradványainak, Astarábád és Mazandarán egyes részeinek uralkodója volt 1356-tól 1366-ig, majd ismét kb. 1374-től 1384-ig. Viszonylag hosszú uralmát a Szarbádárokkal és a Dzsalájiridákkal vívott háborúk jellemezték, és csak Timur Lenk kelet-perzsiai megjelenésével ért vége.

Élete Amír Váli Saikh ’Ali Hindu fia volt, aki támogatta az Ilkánida trónkövetelőt, Togha Temürt, és Astarábád kormányzójaként szolgált nála. 1353-ban Togha Temürt a Szarbádárok meggyilkolták, és Astarábádot bekebelezték. Amír Váli elkerülte Togha Temür híveinek lemészárlását, és menedéket keresett a szomszédos Dzsauni Kurban törzsnél.

A Szarbádár állam hamarosan polgárháborúba süllyedt, amit Amír Váli kihasznált. Mazandaránba költözött, és onnan indított rajtaütéseket Astarábád térségében. A város ekkor gyengén volt felkészülve a támadásokra, mivel a Szarbádár-erők nagy része elvonult a polgárháborúba. Amír Váli hívek toborzása érdekében azt állította, hogy Togha Temür fiának, Lukmánnak a nevében cselekszik. Amikor azonban Lukmán megérkezett, Amír Váli úgy döntött, hogy saját nevében uralkodik, elűzte Lukmánt és annak támogatóit, és száműzte rokonait. Továbbá a síizmus mellett kötelezte el magát, hogy megnyerje a mazandaráni síiták támogatását a szunnita Szarbádárokkal szemben. Miután legyőzött egy Szarbádár helyőrséget Astarábád közelében, Amír Váli három hadsereget is visszavert, köztük azt is, amelyet személyesen a Szarbádár vezető, Haszan Damgháni irányított. 1356-ban, az első hadsereg legyőzése után, elfoglalta magát Astarábádot is. Ezután terjeszkedett, és kb. 1360-ra elfoglalta Bisztámot és Dámghánt a Szarbádároktól.

Végül a Szarbádárok – akik 1361-től ’Ali Mu’ajjád vezetése alatt álltak – ellentámadást indítottak, és kb. 1366-ban Amír Váli elvesztette birtokait, köztük Astarábádot is. A vereség azonban csak átmeneti volt. Hamarosan elfoglalta Szemnánt a Szarbádároktól, és ott új hatalmi bázist hozott létre. Megkísérelte Astarábád visszaszerzését, de kudarcot vallott. A következő években nyugat felé, a Dzsalájiridák ellen fordult, és Rej vidékén hadakozott. Bár Uvais sejkh, a Dzsalájirida uralkodó, megállította őt, nem tudta kihasználni győzelmét. Uvais megpróbálta rávenni ’Ali Mu’ajjádot, hogy támadja meg Válit, de az hasznos ütközőnek tartotta őt a Dzsalájiridákkal szemben, és nem mozdult ellene. Ekkor Amír Váli rövid időre visszatért a szunnita hithez, de mivel ez nem hozott neki számottevő támogatást, néhány év múlva ismét síitává lett.

A Szarbádárok és a heráti Kartidák közti elhúzódó háború lehetőséget adott Amír Válinak, hogy területeit a Szarbádárok rovására bővítse. Legkésőbb 1374-re visszahódította Astarábádot, majd 1374 és 1376 között betört Khorászánba, és megostromolta Szabzavárt, a Szarbádárok fővárosát. 1376 vagy 1377 táján ’Ali Mu’ajjádot több radikális dervis megdöntötte, akik a Kartidák támogatását élvezték; ő Válíhoz menekült, aki ezt alkalmasnak látta hatalma kiterjesztésére Khorászánban. Körülbelül 1380-ban Amír Váli be is vette Szabzavárt, és visszahelyezte ’Ali Mu’ajjádot a fővárosba.

1381-ben Amír Váli először találkozott Timur Lenkkel, aki kifosztotta Eszfarajent, miután Amír Váli nem volt hajlandó hódolatát kifejezni. Amír Váli ezután ismét megostromolta Szabzavárt, miután összeveszett ’Ali Mu’ajjáddal, és a Dzsauni Kurban törzs támogatását kérte. ’Ali Mu’ajjád, aki időközben Timur vazallusa lett, segítséget kért tőle, és Timur a város felmentésére indult 1382 telén. Ezután bevonult Gurgánba, amivel rákényszerítette Válit a békére.

A következő évben (1383) Timur újra hadjáratot indított ellene, majd személyesen is megtámadta területeit. Amír Váli megpróbálta feltartóztatni, de vereséget szenvedett, és 1384-ben a Dzsalájiridákhoz menekült, miközben Timur elfoglalta Astarábádot. Timur ezután a várost az Ilkánida trónkövetelő Toghai Temür fiának, Lukmánnak adta – annak a Lukmánnak, akinek nevében Amír Váli majdnem harminc évvel korábban kezdte pályafutását. Hatalmának elvesztése után Amír Váli egy ideig a Dzsalájiridák szolgálatába állt. Részt vett Tabríz védelmében Toktamis, az Arany Horda kánjának ostroma idején. A város kifosztása után Mazandaránba ment, ahol 1386-ban megpróbált felkelést szervezni Timur ellen. A felkelés azonban kudarcba fulladt, és Amír Váli elesett, ezzel véget ért hosszú politikai pályafutása.

Fordítás

Források Jackson, Peter. The Cambridge History of Iran, Volume Six: The Timurid and Safavid Periods. Cambridge University Press, 1968. Smith, Jr., John Masson. The History of the Sarbadar Dynasty 1336-1381 A.D. and Its Sources. The Hague: Mouton, 1970.

Kapcsolódó szócikkek Ilhánok

Kategória:Mongol kánok