Suho Polje () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától 11 km-re délnyugatra, 125-165 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-2 Suho Polje falu öt kis településből áll: Glogovac (Glogovic), Citluk, Donja Mahala (a helyiek leggyakrabban malá-nak ejtik, az első „a” betűre hangsúlyt fektetve), Srednja Mahala és Zoovac. Északról Zagonival, északkeletről Hasamával, keletről Pučilével, délkeletről pedig Glogovaccal határos. Dél felé haladva Čengić, Donja Trnova és Modran településekre bukkanunk. Egyik részén Atmačićivel is érintkezik, nyugatról pedig Ravno Polje és Janjari található.
A falu a Semberija síkságán fekszik, amely a folyók üledékének felhalmozódása által létrehozott termékeny hordalékos síkságairól ismert. A falu tengerszint feletti magassága viszonylag alacsony, ami lehetővé teszi a mezőgazdaság fejlődését. A legmagasabb tengerszint feletti pont Gornja Malában található, 165 méterrel a tengerszint felett.. A falu központi részén folyik keresztül nyugat-keleti irányban a Janja-folyó (más néven Modran), és Bijeljina közelében, az azonos nevű településen ömlik a Drina folyóba . A Dašnica-folyó (Suvopoljska) szintén átfolyik a falun. A falu központjától nem messze található egy ivóvízforrás, amelyet a helyiek Veliki Bunarnak neveznek, Suvo Polje, Donja Trnova, Čengić és Modran falvak határán pedig szintén található egy Zmajevac nevű ivóvízforrás.
A falun áthaladó M-I-113 számú elsőrendű főút (korábban M-18) amelyet 1974-ben építettek, a Banj Brdo hágótól Bijeljináig halad. Ez az út köti össze a falut az önkormányzati központtal, nyugaton pedig a szomszédos Ugljevikkel és Tuzla városával (59 km). A falun átvezető vasútvonalat 1917-ben építették meg (Bijeljina - Ugljevik), és a faluban volt egy vasútállomás is, a Drinsko Suho Polje . A vasutat később Mezgrajáig meghosszabbították. 1967-ben az Ugljevikbe, majd 1979-ben a Mezgrajába vezető ágat is megszüntették.
Éghajlata A régió mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik, meleg nyarakkal és hideg telekkel. Az ilyen éghajlati viszonyok kedvezőek különféle mezőgazdasági növények, például búza, kukorica, gyümölcsök és zöldségek termesztéséhez.
Neve A hivatalos dokumentációkban és történelmi szempontból is sok helyi lakos emlékszik még a vasútállomáson látott „Drinsko Suho Polje” feliratú táblára, a postabélyegzőn pedig még mindig „Bijeljina Suho Polje” szerepel. A Suho Polje minden hivatalos dokumentumban érvényes elnevezés. Másrészt, amikor a helyieknek olyan melléknevet kell használniuk, amely valamit víz vagy nedvesség nélküliként jelöl, akkor a „suv” (például suv list = száraz levél, suv veš = száraz ruhanemű) melléknevet és soha nem a „suh” (száraz) szót használják. Így a mindennapi beszélgetésekben, valamint a környezettel való kommunikációban is a Suvo Polje változat honosodott meg.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb14431175Bosnyák01Horvát22Jugoszláv400Egyéb1816Összesen15031194
Története A régészeti leletek tanúsága szerint Suho Polje területe ősidők óta lakott. Az élet első nyomai a középső és késő kőkorszakra (mezolitikum és neolitikum, i. e. 5500 és 3200 között) nyúlnak vissza. Suho Polje két lelőhelye is ebből az időszakból származik. Az első a starčevói kőkorszaki kultúrához tartozik, amely a Pančevo közelében található Starčevo településről kapta a nevét, ahonnan feltételezések szerint ez a kultúra származik. A földművelés során kovakőeszközöket és számos őskori kerámiát találtak a lelőhelyen. A talált eszközöket élelmiszer, fa és egyéb anyagok feldolgozására, vadászatra és halászatra, tűzgyújtásra és egyéb eszközök készítésére használták.
Egy másik Suho Poljében található őskori lelőhely a kőkorszaki vinča-tordosi kultúrához tartozik. A Vinča-kultúra a Starčevo-kultúra örököse volt, és a Belgrád melletti Vinča településről kapta a nevét, ahol a Balkán legnagyobb őskori települése létesült, és feltételezések szerint ott volt a Vinča kultúra központja. Az ehhez tartozó „Crkvine” nevű lelőhelyen, egy mezőgazdasági területen egy itteni őskori objektum, esetleg egy település létezését állapították meg. A szondázásos ásatások 1996-ban egy helyi lakosnak, Cvijetin Pejčićnek a kezdeményezésére kezdődtek el, aki miután meghallgatta az idősebb emberek történeteit egy crkvinei templom létezéséről, úgy döntött, hogy együttműködik a Semberija Múzeummal, és finanszírozza a régészeti kutatásokat. Az ásaátst vezető régész, Mirko Babić négy temetkezési réteget állapított meg. További 28 csontvázat, őskori kemencéket és kerámiákat találtak, amelyekről megállapították, hogy a Vinča-kultúrához tartoznak, valamint kőmaradványokat is találtak, amelyek valószínűleg egy középkori templomhoz tartoztak. Ma Crkvinén található a Szent Kereszt-kolostor, amelyet Cvijetin Pejčić és felesége, Dušanka alapított.
2024 szeptemberében, a Janja-folyó régi medre közelében, a „Kućerine” nevű mezőn egy bronz ruhacsatot találtak. Mirko Babić, a Semberija Múzeum kurátora szerint a csat valószínűleg a római korból származik. Ez egy jelentős felfedezés volt, amely bizonyítja, hogy a Suho Poljéban jelen van az élet folytonossága a különböző történelmi korszakok között, az őskortól kezdve az ókoron és a középkoron át egészen napjainkig. A környező mezőkön, beleértve ezt is, kerámiákat is találtak, de eddig nem találtak olyan konkrét tárgyakat, például pénzérméket, amelyekkel meghatározható lenne a lelőhely pontos kora.
A fent említett lelőhelyen végzett régészeti kutatás során egy faragott követ is találtak, amelyet Suho Polje egyik lakosa, Cvjetko Obrenović szántott ki még 1947-ben, és az általa épített ház alapjába épített be. Ezen kő mellett egy másik hasonló kő is látható volt tőle 3,5 méter távolságban. Ezen leletek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ezek egykor ott álló templom alapjaihoz tartoznak. A talált 28 csontváz alapján Mirko Babić kurátor azt állítja, hogy a csontvázak némelyike több mint 400 éves. Úgy tartják, hogy a régió szerbjei a török invázióra (1463-tól 1521-ig) számítva a templom megőrzése érdekében sírokat csoportosítottak a templom körül, mert tudták, hogy akkoriban (és ma is) a törökök óvakodtak a szerb síroktól és keresztektől. A csontvázakat nyugat felé fordított fejjel, keletre fordított lábbal és mellkasukon keresztbe tett karral temették el. Ez a tény egyértelműen arra utal, hogy ortodox szerbeket temettek el ott. Körülbelül 2 méter mélyen egy 1816-os osztrák pénzérmét (krajcárt) is találtak. Nem volt csontváz közelében, így mivel újabb keletű, feltételezhető, hogy ásás közben a föld felső rétegéből esett le. Az egyik csontvázat az különböztette meg a többitől, hogy két deszka, vagy inkább azok szinte elszenesedett maradványai helyezkedtek el felette. Úgy tűnt, hogy hosszukban egymásnak dőlve beborították az elhunytat. Ez a csontváz mindössze 120 cm hosszú volt, ami azt jelenti, hogy egy rendkívül alacsony termetű személyhez, vagy valószínűbb, hogy egy gyermekhez tartozott. A templom ma már megállapított helyén lévő maradványok szerint az északi oldalon, az alaptól körülbelül 2 méterre találták meg ezt a csontvázat. A templom oltára természetesen keletre, a bejárat pedig nyugatra nézett. A templom jobb, északi oldalán lévő kijáratánál, 4 méter távolságban összesen 7 csontvázat fedeztek fel, körülbelül 4x4 méteres területen. Ezt a hét csontvázat egymás fölé temették, így az egyik elhunyt testének fele a másik elhunyt felén nyugodott, 20 cm magasságban rétegekben. Ez arra utal, hogy nem mindegyiket temették el egyszerre. A legmélyebben eltemetettek csontjai meglehetősen puhák voltak, és minél sekélyebbre temették el a csontokat, annál keményebbek voltak. A legsekélyebben talált csontokat körülbelül 30 cm mélyen temették el. A legmélyebben eltemetett csontvázakat körülbelül 1,20 m mélységben találták meg. Az egyik legsekélyebben eltemetett csontvázat 30 cm-rel a föld alatt találták meg. A csontok hossza alapján az volt a benyomás, hogy egy több mint 2 méter magas elhunytról van szó. Csontvázát 15–20 cm átmérőjű kövek vették körül. Az ásatásokon részt vevő munkások úgy vélték, hogy egy olyan emberről van szó, akit bizonyos erényei miatt örökösei így emeltek ki a többiek közül. Az egyik jelenlévő azt mondta, hogy talán egy Istennek tetsző emberről van szó, akit rokonai különösen megbélyegeztek azzal, hogy kiemelték a többiek közül. A kolostorkapu felújítási munkálatai során , 2019-ben, ásatások során egy faragott kereszttel ellátott kődarabot találtak, amely ismét csak bizonyítja számunkra a templom létezését.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Puhare pučile községhez tartozó településnek 105 háztartása és 509 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Bijeljina községhez tartozó településen 152 háztartást, 798 ortodox, 5 muszlim és 5 evangélikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború utáni években Suho Poljében működött a „Diko Lopandić” Hadiárvák Otthona.. 1954-ben az otthont Bijeljinába költöztették..
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Gazdaság A falu intenzív mezőgazdasági termeléséről és állattenyésztéséről ismert. A falu jól kapcsolódik Bijeljinához, ami megkönnyíti a mezőgazdasági termékek városba és a regionális piacokra történő szállítását. A helyi utak könnyű közlekedést tesznek lehetővé a falun belül és a környező településeken.
Nevezetességei 250px|bélyegkép|jobbra|A Suho Polje-i ortodox kolostor temploma Az Úr mennybemenetele tiszteletére szentelt ortodox temploma. Az egyhajós templom építése 1994-ben kezdődött. Az alapokat Vasilije Kachavenda zvornik-tuzlai püspök szentelte fel 1998. augusztus 8-án, az újonnan épült templomot pedig 2003. augusztus 3-án. A templom kis téglákból épült, mérete 17,9 × 9,9 méter, teteje rézzel borított, harangtoronnyal és egy haranggal rendelkezik. Az oltárképet 2006-ban kezdte el készíteni a belgrádi Teodor Kesić és segítője, a Suho Polje-i Slaviša Nikolić. A tölgyfa ikonosztázt Tomislav Živanović diakónus és Rajko Mališ kragujevaci művész faragta. Az ikonokat a belgrádi Petar Bilić festette. Az Úr Mennybemenetele templom ad otthont a tíztagú Szerb Nővérek Körének és a 2009. szeptember 2-án alapított Szent Száva Ifjúsági Közösségnek.