Glavičice () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Majevica-hegység keleti szélén, Bijeljina központjától légvonalban 17, közúton 25 km-re dél-délnyugatra, a Tavna és a Brezovica között, 150-210 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-1
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb11841077Bosnyák00Horvát33Jugoszláv182Egyéb887Összesen12931089
Története A régészeti leletek tanúsága szerint a település területe már az újkőkorszakban is lakott volt. Ezt támasztják alá a Babića brdo nevű lelőhelyen talált őskori település maradványai. A lelőhelyen végzett ásatások és a bőséges leletek, köztük az itt feltárt gabonatároló vermek lehetővé teszik, hogy meglehetősen megbízható képet rekonstruáljunk a régió neolitikus településeinek lakóinak mindennapi életéről. Gazdaságuk fő ága – akárcsak más neolitikus közösségekben – a mezőgazdaság volt. Az állati csontok leletei alapján ítélve az állattenyésztés, a vadászat és a halászat is jelen volt. Semberija területének jelentős részét akkoriban sűrű tölgyerdők borították, bőséges vadállományban, a számos tavakban, folyóágakban és patakokban pedig rengeteg hal és kagyló élt. A római korból származnak az itt feltárt római villagazdaság maradványai, de egy középkori település maradványai is előkerültek. Feljegyeztek a középkori település temetőjéből megmaradt néhány stećakot is. A térség 1520 és 1529 között került török uralom alá. A háborús események során kivándorolt Semberija régi középkori lakosságának többsége. Az 1533-as összeírás a Zvorniki szandzsákhoz tartozó Glavičicét a puszta települések között említi.
A Szent Liga háborújában Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel. 1864-ben a Janja községhez tartozó településnek 68 háza és 404 lakosa volt. 1866-67-ben a török hatóságok utat építettek Bijeljina és Zvornik között, mely Glavičicén is áthaladt. Ezt az utat aztán száz évvel később aszfaltozták.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Beloševac községhez tartozó településnek 96 háztartása és 421 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 100. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz és Tavna községhez tartozó településen 161 háztartást és 839 ortodox, 48 evangélikus és 2 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 144. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Szűz Mária Születése tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. A 15x9 méteres templom építése 1998-ban kezdődött. Az alapokat Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 1999. május 17-én. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot 2003. június 22-én. A tölgyből, dióból és hársfából készült ikonosztáz egy Suvo Polje-i asztalosműhelyben készült. Az ikonosztáz fafaragásait később a dvorovói Vukan Đuka készítette 2014-ben. Az ikonosztáz ikonjait Jefimija apáca festette a szerbiai Gradac kolostorból. A templomot élénk színű festéssel festette meg a loznicai Živorad Ilić ikonfestő 2005 és 2012 között.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései