Ranschburg Ágnes Hildegard (Budapest, 1944-) magyar pszichológus, alternatív iskolafejlesztő. 1993 óta a bencés rend világi tagja (obláta). A magyar pszichológia kiemelkedő alakjának, Ranschburg Pálnak unokája. Tevékenységét kreativitás kutatóként, iskolafejlesztőként, független értelmiségiként, a zsidó-keresztény párbeszéd elősegítőjeként fejtette ki.
Életrajz Ranschburg Géza (1907-1945) és Zandt Hedda (1919-1996) gyermekeként született (házasságuk: 1939). Nagybátyja és nagynénje ugyancsak házasságot kötöttek: Ranschburg Endre és Zandt Hilda 1926 január 25-én. Ranschburg Géza születési anyakönyvi bejegyzése szerint 1919-ben mindannyian felvették a római katolikus vallást. Apai nagyapja Ranschburg Pál (1870-1945), a magyar orvostudomány és pszichológia kiemelkedő alakja, dédapja Ranschburg Salamon (1816-1895) neves győri főrabbi volt. Édesapját 1944-ben munkaszolgálatra rendelték, ott halt meg. Ezt követően édesanyja nevelte. Középiskolai tanulmányait a Móricz Zsigmond gimnáziumban végezte. 1961-ben az országos középiskolai tudománytörténeti tanulmányi versenyen Ranschburg Pálról írt dolgozatot, amely alapján felvételt nyert az ELTE pszichológia - történelem szakára. Tanulmányait az egy évvel korábban indult pszichológus képzés második évfolyamán kezdte el. Egyetemi hallgató korában önkéntesként dolgozott az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (Lipótmező) gyermekosztályán Dr. Weiss Mária és Mérei Ferenc vezetésével, ahol terápiás drámajáték módszert alakított ki saját elképzelése alapján. Egyetemi évei alatt önkéntesként dolgozott a Fővárosi Gyermekideggondozóban, ahol Polcz Alaine irányítása alatt játszó-váró-megfigyelőt alakítottak ki és működtettek Kalmár Magdával. Bíró Annával a drámajáték-, bábjáték- és a művészetterápia hatásait vizsgálta. Egyetemi egyszakosodását követően az akkor induló klinikai alapképzést is teljesítette. Moussong Kovács Erzsébet, Székácsné Vida Mária, Gerő Zsuzsa, Kokas Klára és Winkler Márta módszereivel ismerkedett meg. 1967-ben kapta meg pszichológus diplomáját. 1971-ben kötött házasságot Fehér József Andrással. 1972-ben született gyermekük, Fehér Miklós Albert. Közeli baráti viszonyt ápolt Dienes Valériával, erről egy 2021-ben készült interjúban számolt be. Miután Fehér József Andrással való házassági és munkakapcsolata megszűnt, 1993-ban belépett a Magyar Bencés Kongregáció világi rendtagjainak oblátus közösségébe Hildegard néven, ettől kezdve Pannonhalmán él.
Munkássága 1969-től kezdve férjével, Fehér József András íróval közösen kreatív személyiségfejlesztő módszert dolgoztak ki az Országos Pedagógiai Intézet Gyermekvédelmi Osztályának kísérleti munkáihoz kapcsolódva. A C.G. Jung pszichológiájából kiinduló módszer a szimbólumképzést és a „szimbolikus alapszükségletet” a személyiségfejlődés részének tekintette. 1981-ben Kulcsár Zsuzsa nemzetközi nóvumként értékelte a módszert, de azt a szakmai közeg ideológiai okokból nem fogadta be. Ennek hátterében a Jungiánus pszichológia elítélése, illetve a szimbólumokkal való pszichológiai munka elutasítása állt a marxista pszichológia részéről.
1981-ig a Salamon Jenő vezette Általános Pszichológiai Tanszéken (ELTE) speciálkollégiumot tartott (amit Székácsné Vida Máriától „örökölt”). 1981-től kezdődően férjével együtt végzett szakmai tevékenységüket csak lakásukon folytathatták, fél-illegális körülmények között. Kreativitásfejlesztő módszerüket mindamellett neveléstudományi szakértők önállóan innovációnak minősítették 1982-ben. 1985-ben a Magyar Pszichológiai Társaság elfogadta önálló kreativitáskutatói működésüket, anyagi támogatáshoz azonban nem jutottak. Soros pályázatukhoz sem kaptak szakmai támogatást, sőt többször feljelentették őket.
A továbbiakban az Aczél György nevével fémjelzett kultúrpolitikában „tűrt” kategóriájú kreativitáskutatóiként járták be az országot. Működési teret kaptak a Pszichiátriai Klinika Gerevich József által működtetett, Kulich Gyula téri Nappali Szanatóriumának művészetterápiás közösségében, és a devianciák megelőzési módszereit kereső ifjúságkutatásban és szocioterápiában. A Gerevich József által elindított Teaház Program keretében kialakították a Kreativ Életmód Műhelyt. Ezzel kapcsolódtak az akkortájt megjelenő komplex egészségnevelési programokhoz is. Dolgoztak továbbá a pedagógus-képzésben, módszertani továbbképzésekben, majd a Népművelési és az Országos Művelődéskutató Intézet mentálhigiénés programjaiban. 1985-ben szimpóziumot szerveztek, melynek anyagát a „Kreativ társadalom – Szervezet – Egyén” címmel adták ki 1985-ben. A Pszichiátriai Társaság időközben megalakult Komplex Pszichoterápiás Munkacsoportjában, (amit Süle Ferenc hozott létre) előadásokkal mutatták be munkájukat, majd azt „Alkotó életmód, egészséges személyiség” címen publikálták1988-ban.
1987-ben tanítványi körükkel megalapították az Életfa Jungiánus Egyesületet, 1989-ben pedig létrehozták az Életfa Jungiánus Alkotó-iskola Alapítványt, pedagógiai modellt kínálva az egyén és közösség alkotó erőforrásainak fejlesztéséhez. A 12 osztályos iskola modell három alappilléreként C.G. Jung személyiségmodellje, M. Eliade ökumenikus vallásértelmezése és Ranschburg Pál interdiszciplináris pszichológiai öröksége szolgált. Az ígért támogatások hiányában a megvalósítás elmaradt, de a modell továbbfejlesztett változatát Ranschburg Ágnes az UNESCO Nevelési Bizottságának tagjaként (1992-1998) az 1993-as Nevelésügyi Kongresszus „Másság-tolerancia és pedagógiai alternatívák” munkabizottságának vezetőjeként ismertethette. 1990-ben “Hit – művészet – kreativitás a művészetben” címmel kiállítás és szimpóziumot szerveztek a Budavári Palotában. (Az eseményről Gazsó Ferenc készített riportot.)
Miután Fehér József Andrással való házassági és munkakapcsolata megszűnt, 1993-től a Pannonhalmi Bencés Rend világi rendtagjaként, oblátaként folytatta munkáját. A rendi gimnáziumban tantárgyszerűen oktatott tanulásmódszertant, önismereti és szakmai szakköröket tartott. A győri hittudományi főiskolán és a Sophia szerzetesnői továbbképzőben valláslélektani és önismereti kurzusokat tartott. A valláslélektan tárgyhoz jegyzetet írt, amit Fila Béla teológus dogmatika professzor magasra értékelt, de kiadására nem került sor. A Pannonhalmi Apátságban dolgozott a helyi idős-gondozásban és az oblátus csoportmunkában. 2007 áprilisában előadást tartott a David Miriam-Ben által vezetett „Párbeszéd a toleranciáért” program keretében szervezett konferencián. Részt vett a zsidó-keresztény párbeszédet szorgalmazó budapesti Ariadne csoport munkájában. E munkái mellett a Fehér József Andrással kifejlesztett kreativitásfejlesztő módszer elméleti és gyakorlati felismeréseit és eredményeit tanulmányokban összegezte (pl. Szabadságunk szakrális és profán szükséglethatárok között, 1999 , Alkotni, de hogyan és miért?, 2012 , Életfa Jungiánus Alkotó-iskola, 2023).
2008-tól kezdve tevékenységének középpontjába Ranschburg Pál életművének gondozása került. Nagyapja életével és munkásságával, valamint a Ranschburg család történetével kapcsolatban több publikációja jelent meg. Aktívan részt vett 2020-ban a Ranschburg Pál születésének 150. és halálának 75. évfordulója alkalmából szervezett emlékév eseményein: a Ranschburg Pál emléktábla avatásán (2020 február 21, Budapest, Hild tér) és a Magyar Tudományos Akadémián 2020 március 6-án tartott emlékülésen, ahol előadást tartott. Életét és munkásságát az „Életem, munkám, filozófiám” című video interjúban foglalta össze.
Művei
Szakmai írások 1982 - Ranschburg Ágnes - Fehér József András: Kreatív –dinamikus személyiség-integráció, mint a civilizációs elidegenedés prevenciója. In: A gyermek- és ifjúságvédelmi családgondozói tevékenység. (szerk. Kádár Józsefné, Dér Mária) Országos Pedagógiai Intézet. 145-153. 1982 - Ranschburg Ágnes - Fehér József András: Társadalmi szintű alapszükségletek megfogalmazása az egyén szintjén, pszichológiai szempontok figyelembevételével. Belső tanulmány az MTA Jövőkutatási Bizottságának felkérésére. 1983 - Ranschburg Ágnes - Fehér József András: Alternáló szimbolizáció a tudományok tükrében. Előszó. In: A kreatív személyiség-integráció fejlesztés. BME Mérnök-továbbképző Tanfolyam (R/20 sz. Tf.), 5-15. 1985 - Ranschburg Ágnes - Fehér József András: Kreatív társadalom – szervezet – egyén . In: Innováció és Kreativitás c. Konferencia kötet, Szervezés és Vezetéstudományi Társaság, Budapest, 199-200. 1987 - Ranschburg Ágnes - Fehér József András: Alkotó Életmód – Egészséges Személyiség. Országos Közművelődési Központ és Módszertani Intézet és Gödöllői Művelődési Központ. (2. kiadás: Oktatáskutató Intézet. 1989.) 1991 - Ranschburg Ágnes: A Jungiánus Életfa Iskoláról. In: Lukács Péter (szerk.) Alternatív iskolák, alternatív pedagógiák Magyarországon. Oktatáskutató Intézet, Kutatás Közben c. sorozat, 49-53. 1994 - Ranschburg Ágnes Hildegard: Párbeszéd. Önmagunk késleltetésének művészete. C.G. Jung személyiségmodelljének keresztény értelmezése. Egyházfórum, 1993/2. 1994 - Ranschburg Ágnes: Másság-tolerancia és pedagógiai alternatívák – Munkabizottsági beszámoló a VI. Nevelési Kongresszus 8. munkacsoportjáról. In: A nevelésügy távlati fejlesztéséről. Kiadók: Magyar Pedagógiai Társaság és Pro Educatione Gentis Hungarie. 1995 - Ranschburg Ágnes: A preventív modellkialakítás pszichoszociális szempontjai. In: Másság, tolerancia és pedagógiai alternatívák c. A VI. Nevelésügyi Kongresszus 8. szekciójának munkájához készült háttértanulmányból. Budapesti Nevelő, 1995/1, 38-53. 1999 - Ranschburg Ágnes Hildegard: Szabadságunk szakrális és Pszükséglethatárok között. In: A nevelésről… a szabadságról… a szentről. Katolikus Pszichológusok Baráti Köre és a Faludi Ferenc Akadémia 1996-1997-1998, konferencia kötet (szerk: Bánlaky Éva, Karczub Gyula). 59-87. 2013 - Ranschburg Ágnes Hildegard: Alkotni, de hogyan és miért? Visszatekintés egy pszichológiai műhelymunka tapasztalataira. in: Arbor fuit Benedictus, Bencés Diákszövetség Almanachja a bencés nevelésről. (Szerk: Deli Gergely, Kovács Péter) -2010-2013, 45-54. 2014 - Ranschburg Ágnes Hildegard: A jungi emberkép és a toleranciára nevelés. In: Gondolatok evolúciója? (szerk: Szávai Ilona). Fordulópont, XVI.évf. 64(2), 62-69. 2017 - Ranschburg Ágnes Hildegard –Fehér József András: Alkotás és egészség C.G. Jung személyiségmodelljének tükrében. In: Jung nálunk. II. Magyar szerzők jungi analitikus írásai. Ursus Libris Kiadó, Budapest. Ranschburg Ágnes Hildegard (2023). Életfa Jungiánus Alkotó-iskola. Egy iskola-utópia üzenete a mának. In: Takács István (szerk). Pszichopedagógia. Flaccus, Budapest, 419-435.
A Ranschburg család történetével kapcsolatos publikációk 2010 - Ranschburg Ágnes Hildegard: Az isteni pecsét. Remény 13.évf. 3.sz. MAZSIHISZ-BZSH. 2013 - Ranschburg Ágnes Hildegard: Elismerések és előítéletek kereszttüzében: Ranschburg Pál életútja a családi dokumentumok tükrében. In: Ranschburg Pál és a magyar pszichológia (szerk. Lányi Gusztáv). ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 113-144. 2014 - Ranschburg Ágnes Hildegard: A győri Ranschburg Salamon rabbi és családja a magyar kultúráért. Egyházfórum - XXIX. (IV. új) évf.-2014/2-3, 50-58 p. 2014 - Ranschburg Ágnes Hildegard: Történelmi üvegcserepek Ranschburg rabbi léptei nyomán. LIGET, 11-29, 47-50 p. Másodközlés, in: Egymáshoz szólunk, hosszú hallgatás után. ARIADNE csoport, interjú kötet. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2018, 87-96. 2021 - Ranschburg Pál, az ember. Életút-értelmezés eszmetörténeti háttérrel. In: Non omnis moriar. Ranschburg Pál emlék kötet. (Szerk. Szokolszky Ágnes és Takács István). Flaccus Kiadó, Budapest. 34-64.
Módszertani kiállítások, előadások, Fehér József Andrással közösen 1985 - Kreativitás-kutató módszertani előadás és film bemutató - MPSZT Pedagógiai Munkacsoport - Dr. Lénárd Ferenc felkérésére, a Magyar Tudományos Akadémián. 1985 - Kreativ társadalom – Szervezet – Egyén c. szimpózium, a MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Kreativitás Munkabizottsága rendezésében, a MTESZ székházban