A Smile Katy Perry amerikai énekesnő hatodik stúdióalbuma, amelyet 2020. augusztus 28-án adott ki a Capitol Records, három évvel korábbi lemeze, a Witness (2017) megjelenése után. Perry az albumon számos producerrel dolgozott együtt, többek között Josh Abrahammal, Carolina Liarral, a Daylights-szal, G Koop-pal, Andrew Goldsteinnel, Oligee-vel, Oscar Görres-szel, Oscar Holterrel, Ilyával, Ian Kirkpatrickkel, a Monsters & Strangerz-szel, Charlie Puth-tal, Stargate-tel és Zedd-del. A Smile-t úgy írta le, mint „az útját a fény felé, a kitartás, a remény és a szerelem történeteivel”. Az album alapvetően popzenei irányvonalat képvisel, tematikájában az öngyógyítás és az önmegvalósítás motívumai dominálnak.

A lemezről kettő kislemez jelent meg: az albumot felvezető Daisies 2020. május 15-én került kiadásra, és a 40. helyet érte el az amerikai Billboard Hot 100 listán; ezt követte a címadó dal (Smile). Az album standard kiadásán helyet kaptak Perry 2019-es kislemezei, a Never Really Over és a Harleys in Hawaii is, míg a japán és rajongói kiadások további korábbi dalokat tartalmaznak, köztük a Small Talk (2019) és a Never Worn White (2020) címűeket. A What Makes a Woman promóciós kislemezként jelent meg, továbbá a Resilient és a Cry About It Later remixváltozatai is napvilágot láttak.

Megjelenésekor a Smile vegyes kritikákat kapott a zenekritikusoktól, akik dicsérték Perry őszinteségét és pozitív hangvételét, de kritizálták az ismétlődő dalszövegeket és a produkciót. Kereskedelmi szempontból az album az első öt közé jutott Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, valamint a Top 10-be Ausztriában, Írországban és Olaszországban. Bár turné nem követte a megjelenést a Covid19-pandémiával kapcsolatos nehézségek miatt, a dalok közül több elhangzott Perry Play című koncertrezidenciáján, valamint a 143 című stúdióalbuma népszerűsítésére rendezett The Lifetimes Tour során. Az albumot a The Smile Video Series című vizuális projekt is népszerűsítette, amely egyes számokhoz önálló videóklipeket társított.

Háttér és koncepció Katy Perry elmondása szerint 2017-ben helyzeti depresszióval küzdött, miután ötödik stúdióalbuma, a Witness gyengébb kereskedelmi teljesítményt ért el, jelentős nyilvános kritikák érték,Sources on commercial and public reception of Witness

valamint szakított akkori párjával, Orlando Bloommal. A Smile koncepciója ebben az időszakban született meg. 2018 márciusában Ian Kirkpatrick bejelentette, hogy új dalokon dolgozott együtt Perryvel. A The Fader című magazinnak adott interjúban úgy nyilatkozott: „Több napot is együtt dolgoztunk, és ő elképesztő.” Hozzátette, hogy Perryvel dolgozni olyan élmény volt, „amiről egész életemben álmodtam, és ő szó szerint a legnormálisabb, leginkább ego nélküli ember, akivel valaha találkoztam.” 2019-ben Perry több kislemezt is megjelentetett, köztük a Never Really Over, a Small Talk és a Harleys in Hawaii című dalokat.

2020 márciusában Perry a Never Worn White című kislemezének videóklipjében fedte fel terhességét Bloommal, amely zenei inspirációként is hatott a Smile albumra. Az énekesnő egyúttal bejelentette, hogy a nyár folyamán „sok új zenét” kíván kiadni. Májusban közzétette, hogy az új album első kislemeze a Daisies lesz, és ugyanebben a hónapban az Amazon Alexa bejelentette az album megjelenési dátumát: 2020. augusztus 14-ét. Perry 2020 júniusában a Billboard magazinnak adott interjújában új dalról beszélt, amelynek címe Teary Eyes, majd a következő hónapban megerősítette, hogy a Never Really Over is felkerül a lemezre. Ugyanebben az időszakban az album címét is hivatalosan megerősítették: Smile, az egyik rajta szereplő dalról elnevezve.

Téma és borító Perry elmondása szerint a Smile témája „a fény megtalálása az alagút végén”, illetve a „mosoly visszaszerzése”, továbbá az album abból az életszakaszából született, amikor karrierje és Orlando Bloommal való kapcsolata 2017-ben mélypontra jutott. Az énekesnő beszélt a depresszióval és öngyilkossági gondolatokkal való küzdelméről is, hozzátéve, hogy a hála mentette meg az életét. Perry az albumot továbbá úgy írta le, mint „az útját a fény felé, a kitartás, a remény és a szerelem történeteivel”. Az album borítóján Perry egy „bús bohócként” jelenik meg, piros orral és kék-fehér kockás ruhában, a Smile felirat fölött. A rajongói kiadás lentikuláris borítóval jelent meg.Perry, Katy. #SmileSundays Livestream. Episode 2. Published via Zoom. Starts at 6:35.

Kiadás és népszerűsítés

Az énekesnő a Smile album borítóját egy Twitter-játék keretében mutatta be, amelyben rajongóit arra kérte, hogy tweetjeikkel „virtuális lufikat pukkasszanak ki”, így fokozatosan felfedve az album borítóképét. 2020. július 27-én Perry bejelentette, hogy „elkerülhetetlen gyártási késések” miatt az album megjelenését két héttel elhalasztja. 2020 augusztusában limitált kiadású vinyl picture disc és alternatív CD-kiszerelések érkezését jelentette be. Öt alternatív borítóval/picture disccel rendelkező változat volt előrendelhető öt napon keresztül.References for limited edition artwork: Official store listings – Twitter – A Smile továbbá „bone white” színű vinylen, képes hanglemezen, kazettán, és lentikuláris (vizuális mozgóeffektet nyújtó) borítóval készült deluxe CD-kiadásban („Fan edition”) is elérhetővé vált,

A Smile 2020. augusztus 28-án jelent meg. Az albumhoz The Smile Video Series címen egy animációs videósorozat is társult, amely a lemez hét dalához készült, mindegyik eltérő animációs stílusban, naponta megjelenő új epizódokkal 2020. augusztus 26. és szeptember 1. között. 2020. november 9-én Perry előadta a Never Really Over és Not the End of the World című dalokat a TMall Double 11 Gala rendezvényén. November 22-én Darius Rucker társaságában lépett fel az Only Love előadásával az American Music Awards díjátadón, ez volt Perry első televíziós fellépése első gyermeke, Daisy Dove Bloom születése után. A Cry About It Later című dal remixváltozata, melyen Luísa Sonza és Bruno Martini is közreműködött, 2021. április 24-én jelent meg, dalszövegvideóval kiegészítve. Perry a dal szólóverzióját is előadta a Lazada Super Party eseményen. Az album dalainak többsége elhangzott Perry 2021–2023 között futó las vegasi koncertrezidenciáján (Play), valamint először adta elő a Tucked és Teary Eyes dalokat a Rock in Rio fesztiválon 2024. szeptember 20-án.

Kislemezek

2019-ben és 2020-ban Perry négy szóló dalt jelentetett meg, amelyek eredetileg önálló kislemezként kerültek piacra. A Never Really Over 2019. május 31-én jelent meg, majd Perry 2020 júniusában bejelentette, hogy a dal helyet kap a Smile albumon. A Harleys in Hawaii szerepel az album standard kiadásán, amely a lemezelőrendeléskor vált nyilvánossá. A Small Talk és a Never Worn White nem szerepelnek a standard kiadásban, de bónusz dalként megtalálhatóak a „Fan” és japán kiadásokon.

A Daisies 2020. május 15-én jelent meg, mint az album első kislemeze, amely a 40. helyen debütált az amerikai Billboard Hot 100 listán. A címadó dal, a Smile július 10-én jelent meg, egy időben az előrendelési lehetőséggel, majd augusztus 20-án a What Makes a Woman című promóciós dal is napvilágot látott, amelyhez egy akusztikus változat is készült Perry Vevo oldalára, és az énekesnő később elárulta, hogy a dal lányának szól.

A Cry About It Later augusztus 28-án promóciós dalként jelent meg, 2021 áprilisában pedig egy remix-változat látott napvilágot Bruno Martini brazil DJ és Luísa Sonza közreműködésével. 2020. november 17-én megjelent a Resilient dal remix változata Tiësto és Aitana részvételével, amely a Coca-Cola Open To Better kampányának is része lett. A Not the End of the World című dalhoz 2020. december 21-én videóklip készült, amelyben Zooey Deschanel szerepel.

A kritikusok értékelései

A Smile vegyes kritikákat kapott a kritikusoktól, akik „viszonylag jó albumnak” tartották, de kritizálták a hasonló hangzást és a „közhelyes” szövegeket. A Metacritic oldalon a lemez 18 kritikából számított átlagpontszáma 58 lett 100-ból, ami „vegyes vagy közepes kritikákat” jelez, míg az AnyDecentMusic? 5,3 pontot adott 10-ből a kritikák összesítése alapján.

Lindsay Zolandz a The New York Times-ból úgy látta, hogy a Smile világosságot próbál vinni a sötétségbe, egyfajta könnyedséggel, amely hiányzott az előző albumból, a Witness-ből (2017). Mark Kennedy a Chicago Tribune-tól úgy jellemezte a lemezt, mint egy irányváltást, amely Perryt visszavezeti a tiszta pop műfajába, de sok dalát „kicsit lehangolónak” találta a sajnálkozó hangvétel miatt. A The i újságírója, Joe Muggs dicsérte a visszafogott produkciót és Perry zenei érettségét, de a dalszövegeket „túlzott önsegítő könyvszerű megváltásnak” minősítette. A The Daily Telegraph újságírója, Kate Solomon szerint a lemez túl „komolyan vett”, ami helyenként kínos lehet, ugyanakkor megjelenik benne Perry zenei stílusának legjobb oldala: a fülbemászó, vidám popdalok.

Más kritikusok, mint Patrick Ryan (USA Today) új örömforrásnak tartották a lemezt, ám megkérdőjelezték az önmegerősítő, klisés dalszövegeket, ami inkább déjà vu érzést kelt, mintsem új irányt adna Perry zenei pályafutásának. Leah Greenblatt (Entertainment Weekly) a hangzást túlságosan is ismerősnek találta, míg Craig Jenkins (Vulture) szövegileg gyengének, de összességében előrelépésnek tekintette a Witness-hez képest, kiemelve a kislemezeket legerősebb számainak. Alexa Camp (Slant Magazine) szerint Perry nem kísérletezik, inkább a bevált utat követi. Kish Lal (The Sydney Morning Herald) szerint az album őszinte témái ellenére lapos marad, Louise Bruton, az Irish Times újságírója szerint az album dallamai tökéletesek, de a szövegeket „átlag alatti” minősítéssel kritizálta.

A negatív kritikák között Dani Blum (Pitchfork) klisés és zavaros közhelyekkel teli popzenének nevezte az anyagot, amely nem találja meg helyét a Covid19 világában. Alex McLevy (The A.V. Club) szerint Perry „küzd a komolyan vehetőséggel”, mert az album visszafogja az előadó fejlődési képességét, helyette inkább egy „valódi énje” bemutatását ígéri. Chris DeVille (Stereogum) unalmasnak és kalandmentesnek értékelte a lemezt, miközben Helen Brown (The Independent) felejthetőnek nevezte és úgy találta, hogy az énekesnő az alapokhoz folyamodik. Hannah Mylrea (NME) a lemezt ötlettelen utánzások és töltelékanyagok gyűjteményének nevezte, ami nélkülözi Perry régi lemezeinek fülbemászó dallamait. Joe Rivers (Clash) szerint az albumban hiányzik az értelem, és elavult a produkció.

Kereskedelmi teljesítmény A Smile az Egyesült Államokban a Billboard 200 listán az ötödik helyen debütált. Ez volt Perry ötödik Top 10-es albuma, azonban a 2008-as One of the Boys óta az első olyan lemeze, amely nem érte el az első helyet. Az album az első héten albummal egyenértékű egységet ért el, amelyből volt tiszta albumeladás, streaming-egyenértékű egység (ami 21 millió on-demand streamnek felel meg), és 2000 track-egyenértékű egység. A második héten a Smile 49 helyet esett vissza, az 54. pozícióba, majd a harmadik héten a 104. helyet foglalta el. 2021 márciusáig az Egyesült Államokban példányban kelt el, és összesen album-egyenértékű egységet ért el; 2024 júliusában pedig aranylemez-minősítést kapott az RIAA-tól album-egyenértékű eladás eléréséért.

Nemzetközi szinten a Smile a kanadai és az Egyesült Királyság albumlistán is az ötödik helyen debütált, utóbbin 8579 egységet ért el. Írországban a kilencedik helyen nyitott, így Perry ötödik egymást követő Top 10-es albuma lett az országban. Ausztráliában a ARIA Albums Charton a második helyet szerezte meg, ahol a Metallica koncertalbuma, az S&M2 (2020) állta útját az első helynek. Új-Zélandon a Top 40 albumlistán a negyedik helyen, Japánban az Oricon Albums Charton a 39. helyen debütált, míg Németországban a 14. helyen mutatkozott be, ami egyben a legjobb helyezése is volt ott.

Dallista

Hangminták