Müller László (Budapest, 1928. augusztus 25. – Marcali, 1995. június 5.) magyar gépészmérnök, OMFB elnökhelyettes.
Élete
Gyerekkora
Édesapja Müller Aladár, édesanyja Urbánszky Teréz volt. Müller László hatéves volt, amikor apja elhagyta a családját. Anyjának, hogy a fiát felnevelhesse, dolgoznia kellett. A Vöröskeresztnél helyezkedett el, mint ápolónővér. A keresetét küldte a nővérének Sátoraljaújhelyre, László ott járt iskolába, és ott érettségizett le. Anyja a II. világháború alatt kórházvonatokon szolgált, mint műtősnővér, hónapokig nem tudtak egymásról. A háború végén László egy darabig árva gyereknek érezhette magát, mert anyja tífuszt kapott, és semmi hírt nem kapott felőle. Ilyen körülmények között az érettségi után Budapestre ment, ahol népi kollégista lett, és felvették a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára.
Szakmai pályája Miután a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett, 1950-ben kutatóként kezdett dolgozni a Vasipari Kutatóintézetben. Anyagvizsgálattal foglalkozott. Emellett 1952-től a BME-n előbb tanársegédként, majd adjunktusként oktatott.
1958-ban hivatalnoki állást kapott. A Minisztertanács Titkársága részeként működő Tudományos és Felsőoktatási Tanács főosztályvezetője lett. A tudományos pálya helyett választott hivatalnoki tevékenységet az a hite motiválta, hogy az állam komoly szerepet játszhat a tudományos kutatásokban és az ország műszaki fejlődésében.
Közel tíz év után ez a meggyőződés vezette továbbra is, amikor 1967-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) nemzetközi kapcsolatok főosztályának a vezetője lett. Azt ezt követő évek az ország fejlettsége szempontjából több területen meghatározóak voltak. A szocialista országok embargo alatt álltak például a fejlett nyugati számítógépek kapcsán, de az IBM kompatibilis ESZR gépekkel mégis mérsékelni lehetett valamelyest a lemaradást, és a „digitális korszak“ Magyarországon is elkezdődött. Müller László 1980-tól két éven át a Magyar Tudományos Akadémia kutatás-tervezési főosztályának a vezetőjeként dolgozott.
1982-ben kinevezték a Magyar Népköztársaság állandó KGST képviseletére tanácsosnak, ami diplomata státuszt jelentett.
1987-ben visszahívták az OMFB-be elnökhelyettesnek. Nyugdíjazásáig itt dolgozott. Ezen évtizedek során a szocialista országokkal folytatott sokoldalú és kétoldalú együttműködés szervezése, fejlesztése jelentette a munka nagyobbik részét. Emellett természetesen a feladatai között helyet kaptak a magyar részvétel megszervezései az UNESCO és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által szervezett témákban, különféle értekezletek, konferenciák és bizottságok keretében.
Magyarországon sok gazdasági vezető nem látta be, hogy a hosszútávú gazdasági fejlődéshez mennyire fontos a technológiai fejlődés, és ennek egyik előfeltétele a kutatás és a fejlesztések támogatása. Emiatt az OMFB állandó küzdelemben állt a minél több gyors, rövid távú nyereség mellett kardoskodókkal.
Kategória:1928-ban született személyek Kategória:1995-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar gépészmérnökök