A kínai iszlám konyhaművészet a kínai konyhaművészetnek az az ágazata, amely tiszteletben tartja a halal étkezés szabályait a Kínában élő muszlimok, a huj kínaiak és más nemzeti kisebbségek hagyományai szerint. A ok Kína-szerte alapvetően a regionális konyha halal változatát főzik. A kínai iszlám konyha számos receptet és eljárást kölcsönzött a török, közel-keleti, iráni és dél-ázsiai konyhákból. Az észak-kínai regionális konyhákhoz hasonlóan a kínai iszlám konyha rizs helyett alapélelmiszerként inkább búzából készült lisztet használ. Legismertebb ételei között van a marhahúsleves tésztával és zöldségekkel, valamint a kis nyársakon forgatott birkahús.
A városi éttermek, kifőzdék, utcai árusok által kínált ételeket szívesen fogyasztják a nem-muszlim kínaiak is.
Jellegzetességei A Kínában alapélelmiszernek számító disznóhús értelemszerűen tilos a konyha számára, ezért a húsok közül elsősorban a birka- és marhahúst, valamint a szárnyasokat fogyasztják. A birka minden porcikáját – csakúgy, mint a han kínaiak a sertését – elfogyasztják, kivéve a vért, ami a halal étkezés szabályai szerint tiltott. A déli muszlim konyhák számára fontosak a tenger gyümölcsei is.
A legtöbb ételben van tészta, kenyérféle, és/vagy bárányhús. Sok huj étterem étlapján szerepel a „kézzel evett hús”, azaz egyszerű főtt bárányhús, amit fűszerekbe mártogatnak és kézzel esznek a nomád kultúra örökségeként.
Története A kínai iszlám konyha kialakulása kötődik a huj kínaiak etnogeneziséhez a Tang-dinasztia korától kezdődően. Emellett a han kínaiak körében is számos történelmi korban divatossá váltak külföldi hatások, köztük gasztronómiai újítások is. A városokban gyorsan népszerűvé váltak már a -dinasztia idején a külföldi, török édes sütemények, különösen a szezámmaggal megszórt gőzölt, illetve olajban készült változatok.
Jegyzetek
Források
További információk
A pekingi halal konyha története (angolul)
Kategória:Kínai kultúra Kategória:Iszlám kultúra