250px|keretnélküli|jobbra
Irak történelme az őskőkorra nyúlik vissza, a Sanidar-barlangban a neandervölgyi ember egyik legjelentősebb lelőhelyét tárták fel. Az ország területe nagyjából egybeesik az ókori Mezopotámiával, amelyet gyakran a civilizáció bölcsőjének tartanak. Az i. e. 6 évezredben itt jött létre a sumér kultúra, a világ egyik legkorábbi városépítő civilizációja. A későbbiekben innen indultak ki az akkád, babiloni, asszír birodalmak is, amelyek Mezopotámiát és az ókori Közel-Kelet nagy részét uralták.
Mezopotámia az ókorban a fejlődés központja volt, feltalálták az írást, nagy előrehaladást értek el a csillagászat, a matematika, a jog és a filozófia területein. I. e. 539-ben azonban Mezopotámiát meghódította az Óperzsa Birodalom és onnantól kezdve a térség idegen birodalmak uralma alá került. A perzsákat a görögök és a pártusok követték, akik új fővárosokat – Szeleukeiát és Ktésziphónt – alapítottak. Egy rövid római megszállás után a térség visszakerült a pártusokhoz, akiktől a perzsa Szászánida-dinasztia hódította el a 3. században. Az ő idejükben kezdtek arabok betelepülni Dél-Irakba, akik megalapították a perzsa vazallus Lahmida királyságot.
A 7. században az Arábiából kiözönlő muszlimok megdöntötték a perzsa birodalmat és az iraki lakosság arab uralom alá kerülve hamarosan áttért az iszlámra. A hódítók az általuk alapított Kúfa városát tették meg a tartomány székhelyének. Az első, Rásidún kalifátust 661-ben felváltotta a szíriai központú Omajjád-dinasztia, őket pedig a 8. században az Abbászida-dinasztia, akik Irakot, ott is az általuk alapított Bagdad városát tették meg egész Nyugat-Ázsiára és Észak-Afrikára kiterjedő birodalmuk központjává. Bagdad az iszlám világ kulturális és intellektuális fővárosává vált, de az Abbászida kalifátus hamarosan lehanyatlott, független emírségekre esett szét (amelyeket perzsa, szeldzsuk, török hódítók szálltak meg), bár az abbászida kalifák vallási vezetőként sokáig őrizték tekintélyüket.
1258-ban a mongolok teljesen elpusztították Bagdadot, amely soha nem nyerte vissza korábbi fényét. A mongol és perzsa dinasztiák uralma után a térség a 17. században az Oszmán Birodalomhoz került és egészen az első világháború végéig annak tartománya maradt. A háborúban vesztes törökök elvesztették Anatólián kívüli birtokaikat, Irak pedig brit mandátum alá került, ahol I. Fejszál vezetésével megalapították az Iraki Királyságot. Az állam 1932-ben függetlenné vált, 1958-ban pedig – miután katonatisztek egy csoportja megdöntötte a monarchiát – köztársasággá alakult. Több államcsínyt követően 1979-ben Szaddám Husszein jutott uralomra, aki 1980-ban belevitte az országot a nyolc éven át tartó, pusztító irak-iráni háborúba. A háború lezárása után konfliktusba keveredett Kuvaittal, megszállta, kiváltva ezzel az Egyesült Államok megtorlását és az Öbölháborút. A 9/11-es amerikai terrortámadások után Washington tömegpusztító fegyverek rejtegetésével vádolta Irakot és rövid háború után – megdöntve Szaddám Husszein rezsimjét – megszállta az országot. Az idegen megszállás a szunniták felkeléséhez vezetett, ami a síiták és kurdok elleni polgárháborúvá fajult. Az amerikaiak 2011-es kivonulása után a polgárháború kiújult és ennek során az Iszlám Állam terrorszervezet az ország több városát elfoglalta. A háború 2017-ben a kormányerők győzelmével ért véget, de Irak politikai és gazdasági helyzete továbbra is bizonytalan, gyakoriak a válságok.
Őstörténet
A neandervölgyi ember élt a mai Irak területén, az észak-iraki Sanidar-barlangot 65 ezer évvel ezelőttől 35 ezer évvel ezelőttig lakták.Edwards, Owen (March 2010). "The Skeletons of Shanidar Cave". Smithsonian. Retrieved 17 October 2014. A régészek tíz személy csontvázát találták; vizsgálatukból kiderült hogy gondját viselték sérült vagy idős társaiknak és feltehetően eltemették halottaikat (egy csontváz körül nagy mennyiségű pollent találtak, de a kritikusok szerint azok újabb keletű szennyeződések is lehetnek).
A régióban mintegy 13 ezer éves sírokat is találtak.Ralph S. Solecki, Rose L. Solecki, and Anagnostis P. Agelarakis (2004). The Proto-Neolithic Cemetery in Shanidar Cave. Texas A&M University Press. pp. 3–5. . Röviddel ezután, 12 ezer éve kezdődött el a Termékeny félholdon (ahová Irak is tartozik) az állatok és növények háziasítása. Ennek első képviselője az ún. kerámia előtti neolitikus A (angolul pre-pottery neolithic A, PPNA) kultúra, amelynek Irakban Mlefaat és Nemrik 9 lelőhelyein bukkantak nyomára. Az ezt követő PPNB kultúrában megjelentek a négyszögletes házak, a kő- és gipszedények, az égetett mész. Az anatóliai eredetű obszidiáneszközök virágzó kereskedelemről tanúskodnak. A korai mezőgazdasági kultúrák további képviselői az i. e. 7100 körüli Dzsarmo, a Halaf-kultúra vagy Tell el-Ubaid, amelyről az Ubaid-korszak (i. e. 6500 és i. e 3800 között) kapta a nevét.Carter, Robert A. and Philip, Graham Beyond the Ubaid: Transformation and Integration in the Late Prehistoric Societies of the Middle East (Studies in Ancient Oriental Civilization, Number 63) The Oriental Institute of the University of Chicago (2010) p.2, at http://oi.uchicago.edu/research/pubs/catalog/saoc/saoc63.html ; "Radiometric data suggest that the whole Southern Mesopotamian Ubaid period, including Ubaid 0 and 5, is of immense duration, spanning nearly three millennia from about 6500 to 3800 B.C".
Mezopotámia Mezopotámia volt az újkőkori mezőgazdasági forradalom egyik helyszíne. Itt vetettek először gabonát, itt találták fel a kereket, az írást, a matematikát és a csillagászatot. Emiatt a térséget a civilizáció bölcsőjének is nevezik. Dél-Irakban, a Tigris és az Eufrátesz közötti termékeny régióban fejlődött ki az első civilizációk egyike, a suméroké. Az i. e. 4 évezred végén ők találták fel az ékírást, ők használtak először kereket, ők alapították az első városállamokat. Agyagtábláikon először írtak a matematikáról, csillagászatról, asztrológiáról, orvostudományról, szervezett egyházról és feljegyezték törvényeiket is. Nyelvüknek nincsenek ismert rokonaik. Korai korszakuk nagyobb városállamai Eridu, Bad-tibira, Larsza, Szippar, Suruppak, Uruk, Kis, Ur, Nippur, Lagas, Girszu és Umma voltak. A későbbi Asszíria északi városai (Assur, Arbela, Arrapha) már ekkor is léteztek, de ekkor még csak sumérok által felügyelt helyi közigazgatási központok voltak.
Bronzkor A dél-mezopotámiai sumér civilizáció a korai bronzkorban az Ubaid-kor végén és az Uruk-kor elején alakult ki. Klasszikus korszaka az i. e. 24. században az Akkád Birodalom felemelkedésével ért véget. A guti uralmat követően Ur III. dinasztiája a 21. században ismét képes volt egyesíteni Mezopotámia déli és középső részét. Az állam végül az amoriták betörései miatt bomlott fel. Az íszíni amorita dinasztia i. e. 1600-ig, a kassziták inváziójáig maradt fenn.
Az i. e. 26. században Éannatum lagasi király rövid életű birodalmat hozott létre. Dinasztiáját Lugalzaggeszi, Umma papkirálya döntötte meg, aki aztán meghódította Urukot és idehelyezve a székhelyét, a Perzsa-öböltől a Földközi-tengerig terjedő birodalmat alapított.Roux, Georges (1993), Ancient Iraq (Penguin) Ebben az időszakban keletkezett a nagy özönvíz történetét elmesélő Gilgames-eposz.
Az Akkád Birodalom fővárosának, Akkádnak eredete és elhelyezkedése még ma sem ismert. Népe egy keleti sémi nyelvet beszélt. Az i. e. 29. és 24. század között számos mezopotámiai királyságban és városállamban (többek között Asszíriában, Ékallatumban, Íszínben és Larszában) akkád nyelvű dinasztiák jutottak uralomra. A sumérok azonban általában továbbra is domináns szerepet játszottak a térségben, egészen az Akkád Birodalom (i. e. 2335–2124) felemelkedéséig.
A birodalmat Sarrukín alapította: meghódította Irak déli és középső részének összes városállamát és leigázta Asszíria királyait, egy államban egyesítve a sumérokat és az akkádokat. A hosszú életű sumér civilizáció után az Akkád Birodalom volt Mezopotámia első valódi birodalma. Sarrukín ezután tovább terjeszkedett, meghódította a gutikat és a mai Iránban lévő Elámot. A levantei amoriták és eblaiták ellen is jelentős győzelmeket ért el, de őket nem tudta teljesen meghódítani. A birodalom 180 évvel alapítása után az i. e. 22. században esett szét és egy jelentős központi államalakulat nélküli, városállamok által jellemezhető "sötét kor" következett Ur harmadik dinasztiájának fellépéséig.Zettler (2003), pp. 24–25.
Az akkád összeomlás után, a 22. század végén, a gutik néhány évtizedig megszállva tartották Dél-Mezopotámiát, északon pedig Asszíria szerezte vissza függetlenségét. Dél Ur harmadik dinasztiája alatt egyesült, legnagyobb befolyását Sulgi király uralkodása alatt érte el. Ő fejezte be Ur nagy zikkuratját, amelyet még apja, Ur-Nammu kezdett el építeni. I. e. 1792-ben Babilonban az amorita Hammurapi került hatalomra, aki királlyá kiáltotta ki magát és nekilátott székhelye kiépítésének. Meghódítva Irak déli és középső részét létrehozta a rövid életű Babiloni Birodalmat, elfoglalta keleten Elámot és nyugaton Márit, majd hosszasan háborúzott az asszír Ismé-Dagannal a régió fölötti uralomért. Végül Ismé-Dagan utódját legyőzve leigázta Asszíriát és annak anatóliai birtokait. Eközben az i. e. 18. század közepére a sumérok elvesztették kulturális identitásukat és megszűntek különálló népcsoportként létezni.
Hammurapi korában kapta Dél-Irak a Babilónia nevet, míg Észak már több évszázaddal korábban Asszíriává egyesült. Birodalma azonban rövid életű volt és halála után gyorsan összeomlott. A hatalom Asszíriában és Dél-Irakban (az I. tengerföldi dinasztia alakjában) visszakerült az akkádok kezébe, majd Babilóniában egy másik idegen nép, az elszigetelt nyelvű kassziták vették át a hatalmat. Irak három államra oszlott: Asszíria északon, a Kasszita Babilónia a déli-középső régióban és a tengerföldi-dinasztia délen. Utóbbit a kassziták i. e. 1380 körül hódították meg.J. A. Brinkman, "Kassiten (Kassû)," RLA, vol. 5 (1976–80
I. Assur-uballit i. e. 1365-ös trónra lépésével kezdődően Asszíria a régió legerősebb államává fejlődött és létrejött a Középasszír Birodalom (i. e. 1365–1020). Megsemmisítette riválisát, a hurrita Mitannit, hatalmas területeket csatolt el a Hettita Birodalomtól, elvette a kasszitáktól Észak-Babilóniát, kiszorította Egyiptomot a régióból és legyőzte az elámitákat, frígeket, kánaánitákat, föníciaiakat, kilikiaiakat, gutikat, dilmunitákat és arámiakat. A birodalom hatalmának tetőpontján a Kaukázustól Dilmunig (a mai Bahrein), valamint a Földközi-tenger föníciai partjaitól az iráni Zagrosz-hegységig terjedt. I. e. 1235-ben I. Tukulti-Ninurta király elfoglalta Babilon trónját is.
A bronzkorvégi összeomlás (i. e. 1200–900 BC) idején Babilóniában kaotikus állapotok uralkodtak, az asszírok és az elámiak befolyása alatt. A két agresszív szomszéd megdöntötte a kassziták uralmát, így helyi dél-mezopotámiai királyok léphettek színre, bár ők sokszor az asszír vagy elámi uralkodók vazallusai voltak. Azonban ők sem tudták megakadályozni a nyugati szemita bevándorlók betelepedését. Az i. e. 11. században levantei arámiak és szutúk költöztek Babilóniába, akiket a 10. sz. végén és a 9. sz. elején káldeusok követtek.A. Leo Oppenheim – Ancient Mesopotamia Utóbbiak gyorsan asszimilálódtak.George Roux – Ancient Iraq – p 281
Vaskor