Gornji Lokanj () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 20, közúton 27 km-re északra, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Lokanjska-folyó felső folyása mentén, 230-500 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb898681Bosnyák00Horvát11Jugoszláv00Egyéb21Összesen901683
Története Az oszmánok 1520 és 1529 között hódították meg ezt a térséget. Az oszmán uralom alá kerülve a közeli Teočak városát és egész Tuzla környékét az oszmánok által délről ide telepített ortodox vlachoknak kellett őrizniük. Az egész régióban jelentős etnikai változások történtek. A katolikus lakosság nagy része északra vonult vissza (a teočaki ferences kolostor is eltűnt). A Teočaki náhijében az 1530-as évek végén már hét falu volt, melyek többnyire az azonos nevű város körül helyezkedtek el, és amelyeket vlachok laktak. A vlachok legidősebbike, Teočaki náhije kenéze Srednje Lokanj faluban székelt, amely az oszmán összeírások szerint először létesült. A Teočaki náhijében, melynek központja az azonos nevű erődített város volt a Tavna-folyó forrásánál, és amely 11 falut foglalt magában, az 1533-as összeírás szerint a vlachok hét, többnyire jelentős falut laktak: Rudinét (Srednji Lokanj), Vrh Lokanjt, Gornji Lokanjt, Branjevót (Donji Lokanj), Dolnja Pihlcát (D. Pilica), Gornja Pihlicát és Orahovo Selištét.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Beloševac községhez tartozó Lokanj településnek 133 háztartása és 800 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 100. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz és Tavna községhez tartozó Lokanj településen 227 háztartást és 1309 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 144. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háború idején Lokanj súlyos háborús bűntett helyszíne volt. 1992 júliusában a muszlim Teočak falut szerb ellenőrzés alatt álló falvak vették körül. A bizonytalanság érzése, valamint az élelmiszer- és gyógyszerhiány miatt mintegy 120 teočaki falusi – többnyire fiatal férfiak, két nő és három gyermek – július 14-én kora reggel oszlopban indult útnak az erdőn keresztül Goduša, Sapna és Vitica falvak felé, amelyek a Bosznia-Hercegovinai Hadsereg ellenőrzése alatt álltak. A muszlim oszlop azonban véletlenül letért az útról a szerb ellenőrzés alatt álló Lokanj falu felé, és beleütközött egy szerb őrszembe, akire valaki az oszlopból rálőtt, mire a pánik elmúlt, és az oszlop két részre szakadt. Lokanj falu felfegyverzett lakosai tüzet nyitottak az oszlopra. Az oszlop ismét kettévált, és a Lokanj század tagjai 86 férfit, nőt és gyermeket fogtak el. Több lokanjei helyi lakos követelte, hogy öljék meg a foglyokat bosszúból a négy megölt lokanjei szerb miatt. A rend helyreállítása érdekében a foglyok közül 14-et elkülönítettek. A faluban kihallgatták őket, majd ismét megverték őket. A nem teočaki foglyokat elkülönítették, akiket ezután buszokra tettek és a zvorniki fogolytáborokba vittek. A többieket a falu temploma mögé, Vidrovine helységbe vitték, ahol megverték, majd lelőtték őket. Ez idő alatt a Lokanj század tagjai az erdőben maradt foglyokat a Jesenik, Kiseljak és Lokanj falvak határán fekvő Njiverice nevű helyre vitték. Ott kiválasztottak egy tízfős foglyokból álló csoportot, és megparancsolta nekik, hogy ássanak gödröket. Ezután kiválasztott kisebb csoportokat a gödörhöz vitték, majd mellette hátba vagy mellkasba lőttek őket. Körülbelül 67 foglyot öltek meg Njivericében. Később a tetteseket a bosznia-hercegovinai bíróság börtönbüntetésre ítélte. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település nagyobbik része a Boszniai Szerb Köztársasághoz, míg egy kis, lakatlan rész a Föderáció területéhez, Sapna községhez került.
Oktatás „Nikola Tesla” Általános Iskola.
Sport FK Lokanj labdarúgóklub
Nevezetességei A Boldogságos Szűzanya pártfogása tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom mérete 20x9 méter. A templom építése 1987-ben kezdődött Ljubica Bošnjak belgrádi építész tervei szerint. A templom alapjait Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 1988. november 27-én. A templomot ugyanez a püspök szentelte fel 1997. június 21-én. A tölgyfa ikonosztázt Dragan Šojić ácsmester készítette Banja Koviljačából. Az ikonosztáz ikonjait a belgrádi Petar Bilić festette élénk színekkel. A templomot is Petar Bilić festette ki 2006 és 2008 között.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései