Az ableizmus (másképp: akadályozáson alapuló megkülönböztetés) olyan társadalmi rendszer, előítélet és diszkriminációs gyakorlat összefoglaló neve, amely a fogyatékossággal élő embereket hátrányosan kezeli, miközben a testi vagy mentális fogyatékossággal nem élő emberek tapasztalatait, igényeit és képességeit tekinti normatívnak. Az ableizmus a fogyatékosságot gyakran hibaként, hiányként vagy egyénekben rejlő problémaként értelmezi, figyelmen kívül hagyva a társadalmi és környezeti akadályokat, amelyek hozzájárulnak a hátrányok kialakulásához.

Fogalom Az ableizmus (angolul: ableism) arra az elvárásrendszerre épül, amely szerint minden ember „ép” testtel és működéssel rendelkezik, és ez az állapot a normális vagy kívánatos. A fogalom a fogyatékosságtudomány és az emberi jogi diskurzus részeként jelent meg, és hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő emberek társadalmi helyzete nem kizárólag egyéni tulajdonságaikból fakad, hanem a társadalmi struktúrák és környezeti akadályok következménye.

Általános elemei: fogyatékosság mint defektus vagy hiány értelmezése; a fogyatékos emberek infantilizálása vagy kizárása döntéshozatali helyzetekből; az „ép” testhez igazított intézményi és infrastrukturális rendszerek; a fogyatékosságot mint individualizált problémát kezelő orvosi modell túlsúlya.

Megnyilvánulásai

Intézményi és strukturális szint Az ableizmus gyakran épül be a társadalmi intézmények működésébe: akadálymentesség hiánya közlekedésben, épített környezetben vagy digitális terekben; olyan oktatási struktúrák, amelyek nem biztosítanak megfelelő támogatást fogyatékossággal élő tanulóknak; a foglalkoztatási rendszerekben érvényesülő diszkrimináció.

Egészségügyi ellátás A fogyatékossággal élő emberek hozzáférése az egészségügyi ellátáshoz gyakran korlátozott. Az intézmények sokszor: a fogyatékosságot kizárólag orvosi kategóriaként kezelik; nem biztosítanak megfelelő kommunikációs, fizikai vagy technológiai akadálymentességet; alábecsülik a páciensek autonómiáját vagy döntéshozatási képességét.

Társadalmi attitűdök és reprezentáció A közgondolkodásban az ableizmus megnyilvánulhat: sajnálkozó vagy heroizáló narratívákban („inspirational porn”); sztereotípiákban, amelyek a fogyatékos embereket tehetetlennek, függőnek vagy kivételesnek ábrázolják; a médiában és kultúrában való alulreprezentáltságban.

Modellváltás: orvosi és társadalmi modell Az ableizmus kritikája szorosan kapcsolódik a fogyatékosság társadalmi modelljéhez, amely szerint a fogyatékosság nem kizárólag az egyén testi sajátossága, hanem a társadalmi környezet és hozzáférési akadályok következménye. A társadalmi modell szerint a cél a környezet átalakítása és az egyenlő hozzáférés biztosítása, szemben azzal a gyakorlattal, amely a fogyatékos embereket próbálja „normálisra” alakítani.

Kritika Az ableizmus fogalma ma már elterjedt a társadalomtudományban, a fogyatékosságkutatásban és a jogi diskurzusban. Egyes kritikusok azt állítják, hogy a kifejezés túl tág, vagy nem mindig egyértelmű, mások azonban kiemelik, hogy a jelenség elnevezése nélkülözhetetlen a strukturális egyenlőtlenségek feltárásához és a fogyatékossággal élő emberek jogainak érvényesítéséhez.

Kapcsolódó fogalmak Akadálymentesítés Diszkrimináció Emberi jogok

Jegyzetek

Kategória:Társadalmi rendszerek