A Borda-módszer, vagyis egy olyan pozíciós rangsorolós szavazási szabály, amelyben minden szavazó minden jelöltnek annyi pontot ad, ahány más jelöltet az adott jelölt alá rangsorol: a legutolsó helyen rangsorolt jelölt 0 pontot kap, az utolsó-előtti 1 pontot, és így tovább. Az a jelölt nyer, aki a legtöbb pontot szerzi.
A Borda-féle pozíciós szavazást többen egymástól függetlenül is feltalálták az első feljegyzett javaslat rá 1435-ből származik, amelyet Cusai Miklós tett közzé, de módszer még a 18. századi francia matematikus és hajómérnök, Jean-Charles de Borda nevén vált ismertté, aki 1770-ben írta le a rendszert.
A Borda-féle módszer jól ismert a választáselméletében, mind különleges elméleti tulajdonságai, mind könnyű manipulálhatósága miatt. Stratégiai szavazás és stratégiai jelölés hiányában a Borda-számlálás általában széles körben elfogadható opciókat vagy jelölteket választ (ahelyett, hogy következetesen a többség preferenciáit követné). Amikor mind a szavazási, mind a jelölési minták teljesen véletlenszerűek, a Borda-számlálás általában kivételesen magas utilitárius hatékonysággal rendelkezik. A módszer azonban nagyon sebezhető a spoilerhatásokkal szemben, bármely politikai párt megnyerheti a választást elegendő klón futtatásával.
A hagyományos Borda-módszert jelenleg két etnikai kisebbségi képviselő megválasztására használják a Szlovén Nemzetgyűlésben, és módosított formában annak meghatározására, hogy mely jelöltek jutnak be a pártlistás helyekre az izlandi parlamenti választásokon. Nauru parlamentjének tagjainak megválasztására a Dowdall-rendszer néven ismert változatot alkalmazzák. Az 1970-es évek elejéig Finnországban egy másik változatát alkalmaztak az egyéni jelöltek pártlistákon belüli kiválasztására. 1979-től 2002-ig ezt a módszert alkalmazták Kiribati elnökválasztási jelöltjeinek kiválasztására.
A Kvóta-Borda rendszer egy arányos, többgyőzteses változata.
Jegyzetek
Kategória:Preferenciális választási rendszerek Kategória:Egygyőzteses választási rendszerek