A Toledói Szűz Mária prímási székesegyház () a spanyolországi Toledóban található műemlék római katolikus templom, a Toledói Érsekség főszékesegyháza. 1088 óta viseli a II. Orbán pápa által adományozott primátusi címet, amely az Ibériai-félsziget többi egyházmegyéje felett jelképesen magasabb rangot biztosít számára.Narciso Casas: Patrimonio Mundial Cultural de la Humanidad en España, p. 190 A székesegyház Mozarab-kápolnájában egyedülálló módon még mindig a hispano-mozarab rítust és zenét használják.
Az 1226 és 1493 között épült székesegyházat a gótikus stílus remekművének tartják Spanyolországban. A toledói székesegyház Spanyolország három 13. századi magas gótikus székesegyházának egyike, és egyes szakértők véleménye szerint a spanyol gótikus stílus magnum opusának számít. Építése 1226-ban kezdődött III. Ferdinánd kasztíliai király uralkodása alatt, és az utolsó gótikus kiegészítések a 15. században történtek, amikor 1493-ban a katolikus uralkodók idején befejezték a központi hajó boltozatát. A templom a Toledo közelében, Olihuelas kőbányáiból származó fehér mészkőből épült.
A székesegyház Toledo történelmi óvárosának egyik legfontosabb tagjaként 1986 óta az UNESCO világörökség része.
Története Eredetek Egy régi legenda szerint a jelenlegi katedrális helyén egy korábbi templom állt, amely Szent III. Jenő pápa, Toledo akkori érsekének (646 és 657 között) idejéből származott.
A város a Vizigót Királyság püspöki székhelye volt. Toledo számos zsinata bizonyítja fontos egyházi múltját. A harmadik zsinat idején I. Rekkared nyugati gót király lemondott az arianizmusról. A muszlim invázió nem szüntette meg azonnal a keresztény befolyást, és a püspök a Santa María de Alfizén-templomban alapította meg székhelyét. Úgy vélik, hogy a vizigót püspöki épületet Toledo város nagymecsetjévé alakították át. Egyes kutatók szerint a mecset imaterme megfelel a jelenlegi székesegyház öthajós alaprajzának, a Sahn egybeesik a jelenlegi kerengő egy részével és a Szent Péter-kápolnával, a minaret pedig a harangtoronnyal. A régészeti leletek között megfigyelhető a muzulmán épület néhány nyoma: egy iszlám oszlop a Szent Lucía-kápolnában; a kórus külsejét díszítő márványoszlopok egy ősi muszlim építményből származnak; a kórus és a szentélykörüljáró oldalkarzatának összefonódó, kalifátus stílusú boltívei Córdoba iszlám építési hagyományainak felelnek meg.
VI. Alfonz katedrálisa bélyegkép|II. Orbán pápa|150x150px Toledo városát 1085-ben VI. Alfonz kasztíliai király foglalta el. A kapituláció egyik pontja, amely lehetővé tette a város vérontás nélküli megadását, a király azon ígérete volt, hogy tiszteletben tartja mind a muszlimok, mind a nagyszámú keresztény-mozarab lakosság istentiszteleti helyeit, szokásait és vallását; természetesen a nagymecset meghagyása is része volt ezeknek a megállapodásoknak.
Röviddel ezután a királynak államügyekben távoznia kellett, a város élén feleségét, Costanzát és a sahagúni kolostor apátját, Bernard de Sediracot hagyta, akit toledói érsekké emeltek. Ők egyetértésben és a király távollétét kihasználva végrehajtották azt a lépést, amely – ahogy Juan de Mariana jezsuita atya írta Historia General de España című művében – majdnem lázadást és a nemrég meghódított város pusztulását okozta. 1087. október 25-én az érsek a királynéval egyetértésben fegyvereseket küldött, hogy erőszakkal foglalják el a mecsetet. Ideiglenes oltárt állítottak fel, és harangot helyeztek a minaretbe. Mariana atya azt írja, hogy a királyt annyira felbosszantották ezek a tények, hogy sem az érsek, sem a királyné nem tudták lebeszélni arról, hogy halálra ítélje az összes aktív résztvevőt. A legenda szerint a muszlimok voltak az igazi békeközvetítők, Abu Walid tárgyaló és faqih alakjában, akik üzenetet vittek a királynak, amelyben a bitorlást jogosnak fogadták el. Emlékére és hálájából ezért a gesztusért a székesegyházi káptalan tisztelgett előtte, és alakját a kórus egyik oszlopára helyezték. Ezen események után a toledói mecsetet felszentelték, és keresztény katedrálissá alakították át, miközben szerkezete szinte változatlan maradt. A mecsetről nem maradtak fenn tervek, és nem lehet tudni, hogyan nézett ki, azonban figyelembe véve a más városokban (Sevillában, Jaénben, Granadán, Malagában és a córdobai nagymecsetben) fellelhető maradványokat, feltételezhető, hogy oszlopos épület volt, az oszlopok felett patkóívekkel, amelyek talán korábbi római és vizigót épületekből származnak; lehetséges, hogy hasonló volt a salvadori toledói templomhoz, amely korábban szintén mecset volt.
Alfonz király számos adományt juttatott az új templomnak. 1086. december 18-án a katedrálist Mária védelme alá helyezték, és városokat, falvakat, malmokat, valamint a többi városi templom jövedelmének egyharmadát megkapta. Elkezdődtek a római kereszténykultusz megteremtésére irányuló munkálatok, különösen a capilla mayor (presbitérium) irányultsága módosítása. 1088-ban II. Orbán pápa a toledói katedrálist a királyság prímáriusának ismerte el. A katedrális-mecset a 13. századig érintetlen maradt, amikor 1222-ben III. Honorius pápa bullájában engedélyezte az új székesegyház építését, amely 1224–25-ben kezdődött. Az alapkő letételének hivatalos ünnepségére 1226-ban (más források szerint 1227-ben) került sor Szent Ferdinánd király jelenlétében.
Jiménez de Rada érsek székesegyháza bélyegkép|Rada érsek|252x252px A jelenlegi katedrális egy 13. századi alkotás, amely Rodrigo Jiménez de Rada érsek és III. Ferdinánd király uralkodásának idejéből származik. Az érsek 1209-től volt hivatalban, aki kezdettől védte spanyolorszàgi primátusát a pápával szemben, aki talán másnak szánta e tisztet. Egy grandiózus székesegyház építését képzelte el, amely méltó lenne az általa kormányzott városhoz. A katedrális-mecset régi és romos volt, egyes részeit elődje lebontatta. Tágas volt, de alacsony, és hiányzott belőle a hasonló jelentőségű templomok karcsúsága. Jiménez de Rada lelkesen támogatta az új székesegyház építését gótikus stílusban. Annyira részt vett a projektben, hogy állítólag még a katedrális terveit is ő készítette, ezt az állítást a történészek és az építészek kétségbe vonják.
Az építőmesterek és mecénások Évszázadokon át úgy hitték, hogy a toledói székesegyház első főépítésze Petrus Petri (spanyolul Pedro Pérez) volt. Ezt egy rosszul olvasható, latin nyelven írt sírkő alapozta meg, amely szerint egy bizonyos Petrus Petri, aki 1291-ben halt meg, volt a székesegyház főépítője. A 20. század közepe felé Ciudad Real püspöke alaposan kivizsgálta ezt az ügyet, és olyan dokumentumokra bukkant, amelyek egy Petrus Petrit megelőző első mester létezését bizonyították, akit Martinnak hívtak, francia származású volt, és María Gómez férje, akit Jiménez de Rada érsek hívott magához. Az egyik, 1227-ből származó dokumentum a Santa María de Toledói munkálatok Martin mesterét említi, akit egy másik dokumentum, a katedrális bevételeinek 1234-ből származó listája is idéz, és amely azt is mutatja, hogy a mester a székesegyházhoz tartozó házban lakott. Későbbi dokumentumokban Martín és Juan Martín (kőművesmester) nevei is megjelennek, akik valószínűleg Martin mesterhez kapcsolódnak. Ezen tanulmányok alapján Martint tekintik jelenleg a toledói katedrális első építészének. Ezzel kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy a munkálatok kezdetének időpontja nem egyezik meg Petrus Petri mester korával, aki akkoriban még túl fiatal lehetett ahhoz, hogy építész legyen. Az ezt a felfedezést követő tanulmányok azt mutatják, hogy Martin mester volt a folyosó kápolnáinak tervezője, és távozása vagy halála után a munkálatok Petrus mester irányításával folytatódtak, aki befejezte a kettős folyosót< és megalkotta a toledói stílusú oldalkarzatot. A 13. század végére elkészült a kórus és a déli hajók két szakasza. A 14. század végén Rodrigo Alfonso mester neve jelenik meg, aki 1389-ben helyezte el a kerengő alapkövét Pedro Tenorio érsek védnöksége alatt, aki tíz évvel később halt meg. Az érsek számos munkát felügyelt a székesegyházban, például a kerengőben található Szent Balázs-kápolnát, amely a sienai iskola freskóiról híres. A következő általunk ismert mester Álvar Martínez (vagy González) volt, a nyugati homlokzat alkotója, amelynek építését 1418-ban kezdték meg, és 1787-ben módosították. Ő építette a harangtornyot is Juan Martínez Contreras érsek idejében, akinek címere az első szakaszt koronázó frízen látható. A harangtorony koronázását egy másik mester, Hannequin de Bruselas készítette, aki a következő érsek, Juan de Cerezuela címerét is tervezte. Hannequinnel együtt érkezett egy csoport illusztris mester: Egas Cueman, Enrique Egas és Juan Guas. A gótikus épület 1493-ban készült el Juan Guas és Enrique Egas irányításával, Pedro González de Mendoza bíboros érsek pártfogásával és felügyeletével.
A 16. század nagy mecénásai. Művek és művészek bélyegkép|Cisneros bíboros|215x215px Számos alkotás illette a katedrálist a 16., 17. és 18. században, amikor építészeti alkotások, szobrok és festmények születtek a különböző korok ízlésének és stílusának megfelelően.
A 16. század Toledo, a Császári Város (Ciudad Imperial) aranykora volt. Ebben a században éltek a művészetek legjobb és legaktívabb mecénásai. Ők voltak az érsek-kormányzók, akik a király távollétében gondoskodtak a városról és annak pompájáról. 1493-ban Mendoza bíboros felügyelte a székesegyház utolsó boltozatának lezárását, és végrendeletében kifejezte azon kívánságát, hogy a presbitériumban temessék el. A 16. század utolsó évtizedében épült fel reneszánsz stílusú mauzóleuma, amely egy toszkánai szobrász, Andrea Sansovino alkotása.
Utódja FrRada ancisco Jiménez de Cisneros bíboros lett; befolyása és pártfogása alatt számos műalkotás készült (köztük a talán legfontosabb Mozarab kápolna), amelyeket olyan mesterek készítettek, mint Juan Francés, Anequin de Egas, Juan de Borgoña és fő mestere, Pedro de Gumiel. Cisneros megbízásából megépíttette a főoltárképet is, Diego Copín de Holanda munkáit, a kanonokközösség felső kerengőjét és a könyvtárat.
Utódja a flamand Guillaume de Croÿ lett, aki soha nem élt Toledóban. Alfonso de Fonseca y Acevedo érsek rendelte meg az Új Királyok kápolnáját Covarrubias építésztől, Maella festményeivel (18. század). Juan Pardo de Tavera bíboros uralkodása alatt érte el a toledói reneszánsz a csúcspontját. Uralkodása alatt épült fel az Alonso Berruguete és Felipe Bigarny szobrászok által készített kórus, a kereszthajó ellenhomlokzatai, valamint Szent János vagy a Kincs kápolnája.
Juan Martínez Silíceo alatt a katedrálist a presbitérium korlátja díszítette, Francisco de Villalpando munkája. A Nicolás de Vergara el Mozo mester által tervezett Sagrario kápolnája, sekrestye, terasz és kincsesház építészeti komplexuma Gaspar de Quiroga y Vela bíboros idejére nyúlik vissza.
Építészeti jellemzői bélyegkép|A katedrális alaprajza