Roćević () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 17, közúton 21 km-re északra, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Drina bal partján, 150-325 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb12221256Bosnyák00Horvát02Jugoszláv10Egyéb121Összesen12351259
Története A határában feltárt bronzkori temető leleteinek tanúsága szerint itt már a bronzkorban egy jelentős, nagyméretű település volt.
A mai falu feltehetően akkor jött létre, amikor a belgrádi béke után délről (Kelet-Hercegovina és Montenegró térségéből) ortodox vallású vlachokat telepítettek le ide. Az új oszmán bégek, akik itt birtokokat kaptak a korábbi háborúk által elpusztított területen, ortodox lakossággal kezdték benépesíteni a szinte teljesen elnéptelenedett területeket. A 19. században Ronćević egyike volt annak a 13 falunak, amelyek a skočići Begzadić család birtokaihoz tartoztak.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Jezero – őskori halomsíros temető maradványai. A lelőhelyet M. Kosorić vezetésével tárták fel 1968 és 1972, valamint 1977 és 1979 között. Ez egy nagy területű temető, mely Jezerón kívül még a Šume, Livade és Lugovi nevű dűlők területére is kiterjed. A 107 halomsírből Jezero területére 35 esik, Šume 40, Livade 20, Lugovi pedig 12 halomsírral rendelkezik. Ebből 15-öt tártak fel. Közöttük hamvasztásos és csontvázas sírok egyaránt előfordulnak, de az utóbbiak számosabbak. A hamvasztásos sírok esetében csak egy esetben találtak urnát, mellékletei általában rossz állapotú kerámiatöredékek. A csontvázas síroknál csak két elhunytat helyeztek közvetlenül a földre, a többek nyughelyét kövekkel és kavicsokkal rakták ki. Az elhunytakat oldalukra fordítva, kissé görnyedt helyzetben helyezték el, a lábak könyökben, a karok könyökben voltak behajlítva és tenyerekkel az arc felé néztek. A sírok mellékletei főként fémtárgyak, elsősorban bronzok voltak. A kerámiák a bikonikus típushoz tartoztak és fedéllel rendelkeztek. Találtak még borostyánból készült gyöngyöket, bronz tűket, karkötőket, nyakláncokat, lábkarikákat, gyűrűket, tőröket, kardokat. A leletek a középső és a késő bronzkorból származnak.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései