Gornji Šepak () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén. 2012-ig a település hivatalos neve Šepak Gornji volt, majd a „Zvornik község területén található Šepak Gornji település nevének Gornji Šepakra történő megváltoztatásáról szóló határozat” (A Boszniai Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 100/2012, 2012. október 30.) alapján a jelenlegi névre változott. 1955-ig a település hivatalos neve Šepak Muslimanski volt.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 18, közúton 24 km-re északra, a Majevica-hegység keleti nyúlványán, a Drina bal partjának közelében, 200-325 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1843Bosnyák1924954Horvát20Jugoszláv140Egyéb62Összesen1964999
Története A falu feletti Kuline lelőhelyen talált régészeti leletek tanúsága szerint itt már a bronzkortól fogva emberi település volt. A középkori Šepak települést már a 15. században említik.
A 16. és 17. században, főként Montenegróból muszlim családok kezdtek ide beköltözni. A 19. században Šepak egyike volt annak a 13 falunak, amelyek a skočići Begzadić család birtokaihoz tartoztak. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Kozluk községhez tartozó Šepak Turski településnek 75 háztartása, 340 muszlim és 1 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 100. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Šepak Turski településen 109 háztartást, 542 muszlim, 13 ortodox szerb és 11 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 144. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Šepak Turski községnek 560 lakosa volt, közülük 539 muszlim, 16 ortodox szerb és 5 muszlim volt. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 232. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. Az 1992-95-ös boszniai háborúban bekövetkezett szerb agresszió után a lakosság többsége külföldön él. 1992 és 2002 között a házakat szerb menekültek lakták, azóta az eredeti muszlim lakosság egy része, főként az idős emberek, visszaköltözött a településre.
A mai ismeretek szerint az első mecsetet 1912-ben építették. Építője a bijeljinai Hanuma Šaha Hanuma volt, aki dukátokkal fizette az anyagokat és a kézműveseket, valamint 30 dulumnyi földet adományozott erre a célra. Ezt a régi mecsetet 1987-ben bontották le, és 1989. szeptember 17-én egy újat építettek a helyén, amelyet 1992. július 17-én az agresszió során romboltak le, amikor a szerb erők felrobbantották. Az új mecsetet ugyanazon a helyen építették. Az építkezés 2003-ban kezdődött, és a mecsetet hivatalosan 2005. augusztus 14-én nyitották meg. Az iszlám vallási oktatás Roćević és Kiseljak általános iskoláiban folyik. Az első mektebet a 18. században fából és rétegelt lemezből építették, és csempével borították. Körülbelül 8 x 9 méteres volt. A gyerekek az iszlám vallás alapjait tanulták benne. Az iskola és az imám háza a második világháború után elpusztult, ezért egy második imámlakást építettek, ahol volt egy szoba, ahol a gyerekek tanulhattak.
Nevezetességei Kuline – őskori temető maradványai. A falu feletti magaslaton egy török kori toronyvár romjai találhatók. Ennek a platóján a torony körül őskori kerámiák és néhány egyéb használati tárgy került elő. A leletek korát a bronzkorra és a vaskorra teszik.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései