Moshe "Misha" Lewin lengyel születésű, az orosz és szovjet történelem kutatója. Az 1960-as években kialakult szovjet tanulmányok iskolájának meghatározó alakja, és szocialista volt.
Élete
Moshe Lewin 1921-ben született a lengyelországi Wilnóban (ma Vilnius, Litvánia), zsidó származású szülők gyermekeként, akiket később a holokauszt során meggyilkoltak. Lewin élete első 20 évét Lengyelországban élte, majd 1941 júniusában a Szovjetunióba menekült, közvetlenül a megszálló náci hadsereg elől.Nick Lampert, "Preface" to Nick Lampert and Gábor Rittersporn, Stalinism: Its Nature and Aftermath: Essays in Honour of Moshe Lewin. Basingstoke, England: Macmillan, 1992, p. x.
A következő két évben Lewin kolhozmunkásként és kohókezelőként dolgozott egy kohógyárban. 1943 nyarán belépett a szovjet hadseregbe, és tisztiképző iskolába küldték. A háború utolsó napján léptették elő.
1946-ban Lewin visszatért Lengyelországba, majd Franciaországba emigrált. Fiatalkora óta a munkásmozgalmi cionizmus híveként Lewin 1951-ben ismét emigrált, ezúttal Izraelbe, ahol egy ideig egy kibucban és újságíróként dolgozott. Harmincas éveiben akadémiai tanulmányokat kezdett, és 1961-ben bölcsészdiplomát szerzett a Tel-avivi Egyetemen.Kaiyi Chen, Finding Aid for the Moshe Lewin Papers , University of Pennsylvania, Philadelphia, 1998.
Ugyanebben az évben Lewin kutatási ösztöndíjat kapott a párizsi Sorbonne-ra, ahol a szovjet mezőgazdaság kollektivizálását tanulmányozta.Nick Lampert, "Preface," p. xi. 1964-ben ott szerezte meg doktori fokozatát.
Lewin 2010. augusztus 14-én halt meg Párizsban. Tanulmányai a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetemen találhatók.
Akadémiai karrier és jelentős publikációk Miután frissen megszerezte doktori címét, Lewint a párizsi École pratique des hautes études tanulmányi igazgatójává nevezték ki, ahol 1965 és 1966 között szolgált. Ez idő alatt Sorbonne-i disszertációját könyv formájában is megjelentette, amely 1966-ban franciául, két évvel később pedig angolul is megjelent Russian Peasants and Soviet Power ("Orosz parasztok és a szovjet hatalom") címmel.
Russian Peasants and Soviet Power (1968) Ez a monográfia az 1928-as szovjet gabonabeszerzési válsággal és az azzal járó politikai csatározással foglalkozott, egy elkeseredett küzdelemmel, amely a szovjet mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásáról szóló döntéshez vezetett.
Ebben a művében Lewin a kollektivizálást a szovjet rezsim előtt álló valós világprobléma gyakorlatias (bár szélsőséges) megoldásaként hangsúlyozta, mint a válsághelyzet számos lehetséges megoldásának egyikét. A kollektivizálást az elkerülhetetlen és eleve elrendelt cselekvés helyett a reálpolitika brutális megnyilvánulásaként ábrázolta – ez a nézet éles ellentétben állt a korabeli tradicionalista történetírással. A Russian Peasants and Soviet Power (Orosz parasztok és a szovjet hatalom) című könyvet kezdetben a Szovjet-Oroszország társadalomtörténetének 1934-ig tartó hosszú tanulmánya első részeként tervezték,Moshe Lewin, "Author's Foreword" to Russian Peasants and Soviet Power: A Study of Collectivization, London: George Allen and Unwin, 1968, p. 11. bár úgy tűnik, hogy a projektet elvetették, talán azért, mert E.H. Carr és R.W. Davies brit történészek munkájának ismétlése volt.
Lenin's Last Struggle (1968) Lewin másik 1968-as publikációja, a Lenin's Last Struggle (Lenin utolsó küzdelme) egy terjedelmes esszé volt, amely Lenin gondolkodásának alakulását vázolta fel a Szovjet-Oroszország növekvő bürokráciájáról. Ebben Lewin emellett krónikát készített a Lenin utáni trónöröklési küzdelem politikájáról Lenin utolsó betegsége idején, hangsúlyozva a történelmi fejlődés tényleges útjának „elveszett” alternatíváit.
Ebben a könyvben Lewin ismét egy olyan perspektívát kínált, amely éles ellentétben állt a Szovjetunióról szóló tudományos írásokat akkoriban uraló totalitarista iskola terjedelmes írásaival, a Szovjetuniót monolitikus és alapvetően változatlan struktúraként ábrázolva.
Political Undercurrents in Soviet Economic Debates (1974) 1967 és 1968 között Lewin a New York-i Columbia Egyetem vezető munkatársa volt. Columbia-i ösztöndíjának befejezése után 1968-tól 1978-ig kutatóprofesszori állást vállalt a Birminghami Egyetemen, Angliában.
Ebben az időszakban Lewin kiadta a Political Undercurrents in Soviet Economic Debates: From Bukharin to the Modern Reformers (Politikai árnyékáramlatok a szovjet gazdasági vitákban: Buharintól a modern reformerekig) című könyvét, amely Stephen F. Cohen, a Princetoni Egyetem professzorának munkásságával együtt segített visszahozni Nyikolaj Buharin nevét és gondolatait a szovjet 1920-as évekről szóló tudományos vitákba. Lewin megjegyezte, hogy Buharin Sztálinnal szemben az 1928-as és 1929-es Szovjetunió-beli politikai csatározások során megfogalmazott kritikáinak nagy részét később „a jelenlegi reformerek is a magukévá tették”, ezáltal kortárs jelentőséget tulajdonítva a történelmi múlt tanulmányozásának.Moshe Lewin, "Introduction" to Political Undercurrents in Soviet Economic Debates: From Bukharin to the Modern Reformers, Princeton, NJ: Princeton University Press, 1974, p. xiii.
Miután elhagyta Birminghamet, Lewin visszatért az Egyesült Államokba. Professzori állást vállalt a Pennsylvaniai Egyetemen, ahol 1995-ös nyugdíjba vonulásáig maradt.
The Making of the Soviet System (1985) Bár a társadalomtörténet nagymenőjének és az úgynevezett "revizionista" mozgalom keresztapjának tartják, amely a fiatal társadalomtörténészek munkásságát a szovjet tanulmányokban az 1970-es és 1980-as években tette közzé, Lewin munkássága nagyrészt a magas politika és a gazdaságpolitika kapcsolatára összpontosított.
Egyetlen figyelemre méltó kivétel Lewin esszéinek és előadásainak 1985-ös kiadása, melynek címe: The Making of the Soviet System (A szovjet rendszer megalkotása). Ebben a művében Lewin számos kulcsfontosságú társadalomtörténeti témát érintett, mint például a vidéki társadalmi erkölcsök, a népi vallásosság, a vidéki társadalomban uralkodó szokásjog, az orosz parasztság társadalmi szerkezete és a szovjet iparon belüli társadalmi viszonyok. A szovjet tanulmányok politizált, „Mit művelnek?” orientációjának kritikusaként jelent meg, egy apolitikusabb perspektívát támogatva, amely megpróbált választ adni a „Mi hajtja az oroszokat?” kérdésre.Moshe Lewin, "Introduction" to The Making of the Soviet System: Essays in the Social History of Interwar Russia, New York: Pantheon, 1985, pp. 5-6.
The Soviet Century (2005) Lewin utolsó művei Mihail Gorbacsov felemelkedését és a kommunista rendszer felülről lefelé irányuló reformjára tett rövid erőfeszítéseit elemezték, valamint történelmi perspektívába helyezték a szovjet kommunizmus felemelkedését és bukását.
Utolsó könyvében, A szovjet évszázadban (The Soviet Century, 2005) Lewin azt állította, hogy a volt Szovjetunió politikai és gazdasági rendszere egyfajta „bürokratikus abszolutizmust” alkotott, hasonlóan a 18. századi porosz bürokratikus monarchiához, amely „felhagyott annak a feladatnak a elvégzésével, amelyet valaha képes volt ellátni”, és ezért feladta a helyét.Moshe Lewin, The Soviet Century, London: Verso, 2005, p. 383.
Öröksége 1992-ben Lewint egy Nick Lampert és Gábor Rittersporn történészek által szerkesztett Festschrifttel tüntették ki, melynek címe: Stalinism: Its Nature and Aftermath: Essays in Honour of Moshe Lewin (Sztálinizmus: Természete és utóhatásai: Esszék Moshe Lewin tiszteletére).Nick Lampert and Gábor Rittersporn, Stalinism: Its Nature and Aftermath: Essays in Honour of Moshe Lewin. Basingstoke, England: Macmillan, 1992. Published in the United States by M.E. Sharpe. A kötet közreműködői között volt többek között Alec Nove és R.W. Davies gazdaságtörténészek, valamint olyan meghatározó társadalomtörténészek, mint Lewis Siegelbaum és Ronald Grigor Suny.
A Lewin Festschrift-ben Lampert társszerkesztő így foglalta össze Lewin munkásságát: „Lewin kutatásainak köre igen széleskörű volt, a társadalmi osztályok és csoportok panorámájával, a társadalom alsóbb rétegeivel és a főnökökkel egyaránt, az informális társadalmi normákkal és a formális törvényekkel egyaránt, a népi vallással és a bevett ideológiával egyaránt. Szellemi adósságainak köre is széleskörű, legalább annyira Webernek, mint Marxnak köszönhető, legalább annyira hangsúlyozva az ideológiák és mítoszok erejét az emberi viselkedésben, mint a gazdasági struktúra súlyát. A kulcs a társadalom társadalmi-kulturális egészként való felfogása, bár Lewin mindig nyitott maradt a kutatás során felmerülő új utakra, mindig eklektikus volt a legjobb értelemben, mindig kerülte a történelem minden aspektusára kiterjedő nagy elmélet keresését – egy olyan törekvést, amely csak eltávolít a konkrét emberi tapasztalat gazdag vásznától.”
Művei La Paysannerie et le Pouvoir Sovietique, Paris: Mouton, 1966. English edition: Russian Peasants and Soviet Power: A Study of Collectivization, translated by Irene Nove with John Biggart, London: George Allen and Unwin, 1968 Le Dernier Combat de Lénine, Paris: Les Editions de Minuit, 1967. English edition: Lenin's Last Struggle, translated by A.M. Sheridan Smith, New York: Random House, 1968 Political Undercurrents in Soviet Economic Debates: From Bukharin to the Modern Reformers, Princeton, NJ: Princeton University Press, 1974. Reissued as Stalinism and the Seeds of Soviet Reform: The Debates of the 1960s (1991) The Making of the Soviet System: Essays in the Social History of Interwar Russia, New York: Pantheon, 1985 The Gorbachev Phenomenon: A Historical Interpretation, Berkeley: University of California Press, 1988 Russia – USSR – Russia: The Drive and Drift of a Superstate, New York: The New Press, 1995 Stalinism and Nazism: Dictatorships in Comparison, Co-edited with Ian Kershaw. Cambridge, England: Cambridge University Press, 1997 The Soviet Century, London: Verso, 2005
Magyarul
Sztálinizmus és nácizmus; szerk. Ian Kershaw, Moshe Lewin, ford. Fazekas László, Szolga Emese, Tóth Róbert; Szukits, Szeged, 2005
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2010-ben elhunyt személyek Kategória:Lengyel írók Kategória:Zsidó származású lengyelek Kategória:A Szovjetunió katonái a második világháborúban Kategória:Társadalomtörténészek Kategória:Francia történészek Kategória:Amerikai történészek