A Barbarian: The Ultimate Warrior (az Egyesült Államokban Death Sword néven adták ki) egy 1987-ben a Palace Software által fejlesztett és kiadott verekedős játék. Először Atari ST platformra készült el, majd átiratai (portjai) jelentek meg Commodore 64, Amiga, PC, Amstrad CPC, Apple II és ZX Spectrum gépekre. A játékot 1988-ban egy folytatás követte, Barbarian II: The Dungeon of Drax néven, majd 1990-ben — egymástól függetlenül — Mutschler Péter (Mucsi) és Soós Ferenc (SF) is készített átiratot Commodore Plus/4-re. Jóval később, 2012-ben újabb átiratai jelentek meg iPhone-ra és iPad-ra.
Játékmenet Különböző hátterek között kell a játékosnak karddal legyőzni a hasonlóan felfegyverzett ellenfelek seregét, hogy megmentse a dekoratív hercegnőt. A lehetséges akciók a következők: ugrás, testvédelem, előrelépés, előre gurulás, leguggolás, hátra gurulás, hátralépés és fejvédelem. A joystick tűzgombjának lenyomására további nyolc lehetőség adódik: nyakvágás, fejre ütés, testvágás, rúgás, lábvágás, fej feletti ütés és halálháló. A győzelemhez vagy meghatározott számú ütést kell bevinni az ellenfélnek, vagy egyetlen csapással le lehet fejezni. A lefejezés "jutalma" sugárban kifröccsenő vér és a padlóra lepattanó fej látványa. Ezután egy apró zöld kobold jelenik meg, amely lerángatja a holttestet a képernyőről, miközben a levágott fejet rugdossa.
Fogadtatás A játék népszerűségéhez és ismertségéhez nem kis részben a borítón szereplő Maria Whittaker glamour, illetve pin-up modell is hozzájárult, de ugyanígy az akkori kor mércéje szerinti brutalitás (lefejezés, vérző hulla, melyet egy kobold röhögve elvonszol stb.).
A Popular Computing Weekly egykorú ismertetőjében Duncan Evans a fentiek mellett az Amstrad átiratot jobbnak tartotta a C64-esénél, mely utóbbinak a grafikáját erőtlennek látta. Összességében értékelte a nagy sprite-okat és elég szórakoztatónak a harcot ahhoz, hogy egynél többször is leüljön elé az ember.
Ezzel szemben a szintén brit ACE magazin szerint "a kétjátékos mód sem dobja fel a játékot, úgyhogy csak rövidtávú szórakozást nyújt és semmi nincs benne, ami miatt időről-időre újra visszatérne rá az ember." Ezzel egybecseng a francia Joystick újság értékelése is: "Egyszerű grafika, egyszerű irányítás (…) a történet is rendkívül egyszerű (…) a pályák nem túl változatosak és a színek sem igazán élénkek... Gyorsan túlesel rajta és gyorsan el is felejted.
A Zzap! egyformán értékelte mind az Amiga, mind az Atari ST változatot és nem volt sokkal elmaradva a C64 kiadás sem. Ők is megjegyezték azonban, hogy "viszonylag kevés a háttérkép és a játékmenet sem változik jelentősen képernyőről képernyőre."'' Szerintük azonban van "hangulata" és érdemes újra és újra betölteni egy kis véres szórakozásért.
További információk
Jegyzetek
Kategória:Verekedős játékok Kategória:1987 videójátékai Kategória:Amiga-játékok Kategória:Amstrad CPC-játékok Kategória:Apple II-játékok Kategória:Atari ST-játékok Kategória:BBC Micro- és Acorn Electron-játékok Kategória:Commodore 64-játékok Kategória:DOS-os játékok Kategória:ZX Spectrum-játékok Kategória:Commodore 16- és Plus/4-játékok