Đulići () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 8, közúton 11 km-re északra, a Majevica-hegység keleti részén, a Sapna-folyó völgyében, 175-315 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 477-1-1 Đulići település a Zvornik - Sapna út 12. kilométerénél található, és Zvornik község nagyobb települései közé tartozik. Maga Đulići település egy lankás völgyben fekszik a dombok és a Ćiril brdo között, míg a helyi közösség többi része szabályosan oszlik el a központi rész körül, Mrakodol, Čelišmani, Mahmutovići, Durakovići, Bijeli Potok, Lupe és Radava falucskákban. Đulići határán keresztül folyik a Sapna-folyó, amelybe a Bijeli-patak ömlik. A 20. század kilencvenes éveinek elejéig a Mehina, Mikina, Ratkova, Selmina és a Fehimova malmok működtek rajta. Főbb forrásai a Vodica, a Đulićka voda, a Mera ja és a Radavički izvor. Határa gazdag tűlevelű erdőkben (de tölgy, bükk, gyertyán is található itt) és gyógynövényekben. Áthalad rajta a Priboj-Karakaj regionális út. A đulići muszlim gyülekezethez Lupe, Tahići, Kučić Kula, Mrakodo, Mahmutovići, Durakovići, Hajdarevići, Tahići, Čelišmani, Radava, Bijeli Potok, Hamzići, Dardagani, Ramici és Grebe települések tartoznak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb17109Bosnyák1022621Horvát00Jugoszláv00Egyéb41Összesen1043731
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a római korban is lakott volt. A Groblje nevű lelőhelyen egy római település maradványait fedezték fel.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. Az iskolát 1933-ban nyitották meg. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A mecsetet 1967-ben építették, és 2008-ban újították fel. A központi temető a Đulić temető, de számos családi temető is található itt. A kulturális központ 1988-ban, a futballpálya pedig 2013-ban épült. A falu 1966/1967-ben kapott áramot, 1974-ben aszfaltutat, 1981/1982-ben telefoncsatlakozást, 2002-ben pedig vizet és csatornázást.
A boszniai háború idején 1992. május 31-én az összes muszlim (bosnyák) családot elűzték a faluból. Đulići szomorú eseménye volt Bijeli Potok-i mészárlás, boszniai civilek meggyilkolása a Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének és félkatonai alakulatainak tagjai által a Đulićihez tartozó Bijeli Potokban 1992. június 1-jén. Körülbelül 675 férfit és fiút választottak el családjuktól, majd öltek meg a Zvornik község több falujából. Holttesteiket a Podrinje régió különböző tömegsírjaiba temették el. A mészárlás során Đulićinek volt a legtöbb áldozata. A település 176 és 188 közötti lakosa (a pontos szám nem ismert) vesztette életét.
Az elűzött és meggyilkolt muszlimok helyére Brnica faluból (Živinice község) menekült szerb családok költöztek be. Menekült szerb családok 1996 és 2000 között költöztek ki az újonnan épült Ekonomija településre, a bosnyák lakosság pedig 2002-ben tért vissza otthonaiba. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik, különösen gyümölcstermesztéssel, méhészettel és üvegházi zöldségtermesztéssel.
Kultúra A Kultúrházban található az önkormányzat helyi irodája és az „Amika” Nőegyesület (2019) központja.
Oktatás A legközelebbi általános iskola a szomszédos Petkovci faluban található.
Nevezetességei A đulići muszlim gyülekezet első mektebjét 1933-ban említik. A Terzić Pemba által adományozott telken mecsetet építettek, amelyet hivatalosan 1968-ban nyitottak meg. 1992-ben a mecsetet először katonai táborrá alakították át, majd teljesen lerombolták. A mecset felújítása 2002. május 31-én kezdődött az alapkő letételével, és hivatalosan 2008. augusztus 16-án nyitották meg a meggyilkolt Đulići bosnyákok emlékművével együtt. A mecset mellett a gyülekezet minarettel ellátott mecsetet épített Kučić Kulában, valamint mektebeket Mrakodolban, Lupében, Tahiciben és Čelišmaniban is.
Groblje – római település maradványai. A lelőhely dombjának lejtőin négy helyen is számos római építőanyag és téglatöredék került elő és tűzhelyek maradványait is megtalálták.
Az 1992-1995-ös háborúban elesett civileknek állít emléket az emlékmű, amelyet 2012-ben állítottak fel a falu mecsetje közelében.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései