A Pestszentlőrinci Téglagyár egy nagy magyar ipari üzem volt a Budapest XVIII. kerületi Thököly út (nem azonos a VII-XIV. kerületi Thököly úttal) mentén.
Története A Budapest–Szentlőrinc és Tatai Cserép- és Téglagyár Részvénytársaságot 1889-ben alapította a Magyar Általános Hitelbank. A vállalat fejlődését nagyban segítette a fővárossal való összeköttetést biztosító helyiérdekű vasút (HÉV) kiépítése, amelyhez a cég saját iparvágányt is létesített. A gyár Budapest-Szentlőrincen működött, ahol a környék kedvező agyaglelőhelyei biztosították a téglagyártás alapanyagát. A nyers téglát hagyományos eljárással – agyag bányászása, vízzel való gyúrása, sajtolás, majd égetés – állították elő. Az 1910-es évek fejlesztései lehetővé tették, hogy a vállalat a két világháború között is megőrizze jelentőségét, bár az 1930-as évek közepén gazdasági okok miatt egy telepét fel kellett adnia. A cég működése szorosan kapcsolódik Szirmai Oszkárhoz, aki közel negyedszázadon át töltötte be az elnöki tisztséget.https://tozsdemuzeum.hu/kibocsato/budapest-szentlorinci-es-tatai-cserep-es-teglagyar/
A társaság a 19–20. század fordulóján Budapest egyik legfontosabb építőanyag-gyártó vállalatává vált, és jelentős szerepet játszott a főváros gyors ütemű építkezéseinek kiszolgálásában. A vállalat a 20. század elején jelentős terjeszkedésbe kezdett. Elsőként megvásárolta a csődbe jutott tatai téglagyárat, amelynek termékei – tégla és cserép – gyorsan jövedelmezővé váltak. Ezt követően a vállalat a Debreceni Forgalmi Banktól megszerezte a karcagi téglagyárat és a hozzá tartozó mészégetőt. A karcagi üzem felvásárlása nyugtalanságot keltett a korabeli mészkartellben, mivel az országosan ismert élesdi mész egy része is innen került piacra. A cég későbbi vezérigazgatója, Gáldi Marcel további bővítést hajtott végre: erdőségeket és mészkőbányát vásárolt a bihari hegyekben. A vállalat növekvő piaci súlya miatt az erdélyi mészgyártókat tömörítő kartell attól tartott, hogy elveszíti vezető pozícióját, ezért öt éven át szünetelési díjat fizetett a részvénytársaságnak, hogy elkerülje a közvetlen versenyt.
Az első világháború utáni békeszerződések kedvezőtlenül érintették a vállalatot, mivel több telephelyét elveszítette az új határvonalak miatt. A konszolidáció az 1920-as években kezdődött: 1922-ben nagyszabású fejlesztési program indult, több mint egymilliárd korona értékben. 1923-ban részvényhamisítási botrány érintette a céget, amikor Bécsben nagy értékű, hamis Szentlőrinci Téglagyár-részvényeket bocsátottak ki, ami rendőrségi nyomozást vont maga után. A Gáldi Marcell által 1918-ban létrehozott Tatai Cserép- és Téglagyár Rt. 1927-ben beolvadt a szentlőrinci vállalatba, amely ekkor vette fel végleges nevét: Budapest–Szentlőrinc és Tatai Cserép- és Téglagyár Rt. A cég ekkor Pestszentlőrincen, Kispesten, Tata-Tóvárosban és Karcagon működtetett telepeket, mintegy 600 munkással. 1928-ban a társaság beolvasztotta a Debreceni Calcium kő- és agyagipar Rt.-t, így az 1930-as évekre érdekeltségébe kerültek többek között a Porcellán-, Kőedény- és Kályhagyár Rt., valamint az Élesdi és Tordai mészégető vállalatok. Az 1930-as évek közepétől a vállalat ismét nehézségekkel szembesült: kispesti gyártelepét porcelán- és kőedénygyárrá alakították át, majd 1935-ben széntartozások fejében átkerült a Magyar Általános Kőszénbánya tulajdonába. A két cég ideiglenesen szorosabb együttműködést folytatott, ám 1936-ban a téglagyár elköltöztette irodáit. A korszak végére a részvényárfolyam is visszaesést mutatott.
Az 1930-as évek végére a vállalat már kizárólag a szentlőrinci üzemet tartotta meg, amely évente mintegy 20 millió tégla és 4 millió cserép előállítására volt képes. A cég hanyatlása ebben az időszakban kezdődött, amit a második világháború első éveiben tapasztalt mérsékelt fellendülés csak részben tudott ellensúlyozni; a háborús vereség végül megakasztotta ezt a folyamatot. A gyár azonban a háború után is tovább működött Pestszentlőrincen.
thumb|A kb. 1930-as térképen a Kavicsbányától balra feltüntetésre került a Pestszentlőrinci Téglagyár (szürke terület, piros épületekkel) thumb|Az iparvágány maradványa a Liget utcánál
Az üzem később, 1970-ben megszűnt,https://pestbuda.hu/cikk/20250321_egy_erdekes_kulsejunek_nevezett_epulet_40_eve_nyitottak_meg_a_lorinci_nagykonyvtarat épületeit elbontották. A gyár a Thököly út – Üllői út (Vörös Hadsereg útja) – Haladás utca – Nefelejcs utca közötti részen terült el.https://maps.arcanum.com/hu/map/budapest-1950/?layers=243&bbox=2133872.9736450245%2C6014142.495478587%2C2138337.3738283054%2C6015742.8957583085
Területére iparvágány ment be a Budapest–Záhony-vasútvonalból Pestszentlőrinc vasútállomás után. Ezt is elbontották, azonban érdekes módon a fővonali végén egy kisebb szakasz megmaradt, amelyet ma a Villamos Vonalfelügyelőség használ.https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/kobanya2/kobanya2.jpg
Jegyzetek
Források
További irodalom Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye II., Budapest, 1910,
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest XVIII. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet Kategória:1889-ben átadott építmények Kategória:1889-ben alapított cégek Kategória:Építőanyag-ipari cégek