Az Eurofighter Jagdflugzeug GmbH ( ) egy németországi székhelyű multinacionális közös vállalkozás, amely koordinálja az Eurofighter Typhoon katonai repülőgépek tervezését, gyártását és korszerűsítését.
Az 1986-ban alapították a vállalatot, központja a németországi Hallbergmoosban található. A vállalat a négy Eurofighter partnernemzet legnagyobb repülőgépipari vállalatainak tulajdonában van:
46%: Airbus Defence and Space (akkoriban EADS néven ismert) ( Franciaország, Németország és Spanyolország ) 33%: BAE Systems Katonai Légi és Információs Osztály ( Egyesült Királyság ) 21%: Leonardo ( Olaszország )
A Typhoon hajtóművét az EuroJet Turbo GmbH tervezte és gyártja, amely egy másik európai vállalatokból álló konzorcium.
Az Eurofighter ügyfele a NATO Eurofighter és Tornádó Kezelő Ügynöksége (NETMA), amely a partnernemzetek nevében működik. A gyártási és irányítási modell szorosan követi a korábbi Tornado vadászgép-programét. Abban az esetben a Panavia Aircraft partnerség volt felelős a repülőgép szállításáért, a Turbo-Union konzorcium pedig a meghajtási rendszerért.
Történelem Az első szerződést 1998. január 30-án írta alá az Eurofighter GmbH, az Eurojet és a NETMA. A beszerzési megállapodások a következők voltak: Egyesült Királyság 232, Németország 180, Olaszország 121 és Spanyolország 87. A gyártást ismét a beszerzések szerint osztották el: BAE (37,42%), DASA (29,03%), Aeritalia (19,52%) és CASA (14,03%). 1995 folyamán aggodalmak merültek fel a munkamegosztással kapcsolatban, amely az egyes hozzájáruló nemzetek által megrendelni kívánt egységek számán alapult, mivel a hidegháború végét és a békeosztalék hatálybalépését követően minden érintett nemzet úgy döntött, hogy csökkenti megrendeléseit. Az Egyesült Királyság 250-ről 232-re, Németország 250-ről 140-re, Olaszország 165-ről 121-re, Spanyolország pedig 100-ról 87-re csökkentette megrendeléseit. Ezen megrendelési szintek szerint a munkamegosztásnak 39/24/22/15 Egyesült Királyság/Németország/Olaszország/Spanyolország arányban kellett volna megtörténnie, azonban Németország nem volt hajlandó lemondani ilyen nagy mennyiségű munkáról. 1996 januárjában, a német és brit partnerek közötti hosszas tárgyalások után kompromisszum született, amelynek értelmében Németország további 40 repülőgépet vásárol. A munkamegosztás a következő volt: 43% az EADS MAS számára Németországban és Spanyolországban; 37,5% a BAE Systems számára az Egyesült Királyságban; és 19,5% az Alenia számára Olaszországban.
Az Eurofighter prototípus első repülésére Bajorországban került sor 1994. március 27-én, a DASA fő tesztpilótája, Peter Weger repülését követően. 2004 december 9.-én az Eurofighter Typhoon IPA4 három hónapos hidegkörnyezeti teszteket (Cold Enviromental Trials - CET) kezdett a svédországi Vidsel légibázison, amelyek célja a repülőgép és rendszereinek működési viselkedésének ellenőrzése volt −25°C és 31°C közötti hőmérsékleten. EADS manchingi repülőteréről 2008. január 16-án történt az első műszerrelellátott sorozatgyártású repülőgép repülése (Instrumented Production Aircraft 7 - IPA7), és az első teljesen felszerelt repülőgép tesztrepülése.
1998 szeptemberében szerződést írtak alá 148 Tranche repülőgép gyártására A Tranche 1-es repülőgép hosszú átfutási idejű tétele volt a Tranche számára 2 repülőgép. 2008 márciusában a Tranche 1 utolsó darabja is kikerült a német légierőnek, az összes további rendeléseket átvette a Tranche 2 típus. 2008. október 21-én a RAF Coningsby megrendelte az első kettő 91. Tranche 2 repülőgép, négy évvel a szállításuk előtt. balra|bélyegkép|266x266px|Német Légierő Eurofighter Typhoon felszállás közben, 2010. július 2008 októberében az Eurofighter-nemzetek fontolgatták a 236db Tranche 3 vadászgépből álló csoport felosztását. 2009 júniusában Sir Glenn Torpy, az RAF légierő főparancsnoka azt javasolta, hogy az RAF flottája 123 repülőgépből álljon a korábban tervezett 232 helyett. A csökkentett igény ellenére Gordon Brown brit miniszterelnök 2009. május 14-én megerősítette, hogy az Egyesült Királyság folytatja a Tranche 3 beszerzését. A Tranche 3A, repülőgépekre vonatkozó szerződést 2009 júliusában írták alá 112 repülőgépre, amelyeket a négy partnerország között osztottak el, beleértve 40 repülőgépet az Egyesült Királyság, 31 Németország, 21 Olaszország és 20 Spanyolország számára. Állítólag ez a 40 repülőgép teljes mértékben fedezte az Egyesült Királyság projektben vállalt kötelezettségeit a költségtúllépések miatt. 2019 februárjában Németország további 33 Typhoont rendelt az elöregedő Tranche 1 cseréjére.
Az Eurofighter Typhoon egyedülálló a modern harci repülőgépek között, mivel négy különálló összeszerelő sorral rendelkezik. Minden partnercég saját nemzeti repülőgépeit szereli össze, de minden repülőgéphez (beleértve a beszerzést is) ugyanazokat az alkatrészeket gyártja; Prémium AEROTEC (fő középső törzs), EADS CASA (jobb szárny, belépőél-szárnyak), BAE Systems (elülső törzs (beleértve az elülső repülőgépeket is), kabintető, háti gerinc, farokszárny, belső légterelők, hátsó törzsszakasz) és Leonardo (bal szárny, külső légterelők, hátsó törzsszakaszok).
A gyártás három részre oszlik (lásd az alábbi táblázatot). A részidőszakok a termelés/finanszírozás közötti különbségtételt jelentik, és nem jelentik a képesség fokozatos növekedését minden egyes részidőszakkal.Tranche 3 a késői Tranche 2-n alapul, fejlesztésekkel kiegészítve. Tranche A 3-ast A és B részre osztották. A tételeket tovább bontották gyártási szabvány/képesség blokkokra és finanszírozási/beszerzési tételekre, bár ezek nem estek egybe, és nem ugyanazok; pl. az RAF által FGR4- ként jelölt Eurofighter Tranche 1 5. blokkja. 2011. május 25-én gördült le a BAE Systems wartoni telephelyének gyártósoráról a 100. sorozatgyártású repülőgép, a ZK315.
+Várható termelési összefoglaló Tranche Ausztria Németország Olaszország Kuvait Omán Szaúd-Arábia Spanyolország Egyesült Királyság Katar TeljesTranche 1 15 33 28 – – – 19 53 – 148Tranche 2 – 79 47 – – 48 34 67 – 275Tranche 3 – 31 21 28 12 24 20 40 24 200 Teljes 15 143 96 28 12 72 73 160 24 623
Jegyzetek
Kategória:Németországi hadiipari cégek Kategória:1986-ban alapított cégek