A Perui alkirályság (Virreinato del Perú) a Spanyol Birodalom egyik legfontosabb gyarmati közigazgatási egysége volt Dél-Amerikában 1542 és 1824 között. Létrejötte után évszázadokon keresztül a spanyol uralom központi hatalmi bázisát jelentette a kontinensen, amelyből számos későbbi dél-amerikai állam kialakult.
Története Alapítás A spanyol Korona 1542-ben, III. Károly király rendeletével hozta létre a Perui alkirályságot, hogy a korábbi konkvisztádori irányítást központi, királyi ellenőrzés alá vonja. Az első alkirály, Blasco Núñez Vela 1544-ben érkezett meg Limába, amely a gyarmati közigazgatás fővárosává vált.
Virágkora (16–17. század) A 16–17. század során a Perui alkirályság a spanyol gyarmati rendszer leggazdagabb és legbefolyásosabb területe volt. Ebben nagy szerepet játszottak:
a potosíi ezüstbányák, a kereskedelmi monopóliumok, valamint Lima kiemelkedő szerepe mint a spanyol igazgatás, egyház és oktatás központja.
Az alkirályság területéhez ekkor még hozzátartozott Dél-Amerika nagy része: a mai Peru, Bolívia, Ecuador, Chile, Argentína, Paraguay, Uruguay és Kolumbia jelentős részei.
Területi változások A 18. századi Bourbon-reformok keretében a spanyol Korona a hatékonyabb irányítás érdekében több új alkirályságot hozott létre:
1717-ben: Új-granadai Alkirályság, 1776-ban: La Plata alkirályság, 1778-ban: Chile adminisztratív önállósága erősödött.
Ezzel a Perui alkirályság területe jelentősen csökkent, de továbbra is fontos gazdasági és katonai központ maradt a Csendes-óceán déli térségében.
Függetlenségi háborúk és megszűnése A dél-amerikai függetlenségi mozgalmak a 19. század elején érték el a Perui alkirályságot. A spanyol uralmat:
José de San Martín hadjárata (1820–1821), majd Simón Bolívar és Antonio José de Sucre csapatai (1823–1824)
törték meg.
Az alkirályság 1824-ben szűnt meg végleg a ayacuchói csata után, amely a spanyol gyarmati hatalom összeomlását jelentette Dél-Amerikában. Ezt követően jött létre a Perui Köztársaság.
Közigazgatás Az alkirályságot a király által kinevezett alkirály irányította, aki egyben a hadsereg főparancsnoka, a legfőbb bírói hatalom képviselője és a gyarmati adminisztráció feje volt. A kormányzást a következő intézmények segítették:
Királyi Audienciák (bírósági és adminisztratív szervek), Intendenciák (helyi közigazgatási egységek), a katolikus egyház szervei (érsekségek, missziók).
Társadalom és gazdaság 250px|bélyegkép|balra|Az alkirályság kereskedelmi útvonalai Gazdaság A Perui alkirályság gazdaságát elsősorban:
az ezüstbányászat, az arany- és higanykitermelés, a textilipar (különösen a magasföldvidéken), valamint a csendes-óceáni kereskedelem
határozta meg.
A bányákban a bennszülött lakosság nagy része kényszer- vagy félig kényszermunkában (mita-rendszer) dolgozott.
Társadalom A gyarmati társadalom hierarchikus volt:
Főleg spanyolországi születésű fehérek (peninsulares) Amerikai születésű spanyolok (criollók) Mestizók, afrikai rabszolgák és leszármazottaik Őslakos népek
A társadalmi különbségek meghatározták a gazdasági, politikai és jogi lehetőségeket.
Irodalom
Kategória:Dél-Amerika történelme Kategória:Spanyolország történelme