A Pseudogymnoascus roseus egy pszichrofil gomba és a Pseudogymnoascus nemzetségbe tartozik, mint a Pseudogymnoascus destructans, amely a fehér orr szindrómát (WNS) okozza, egy halálos betegséget, amely az Egyesült Államok és Kanada egyes részein számos denevérpopulációt pusztított el. A P. roseus az ökológiai szerepéről és a biotechnológiában, valamint az orvostudományban rejlő lehetséges alkalmazásairól ismert. Nem ismert róla, hogy bármiféle állatot fertőzne.
Története A Pseudogymnoascus nemzetséget először A. Raillo írta le 1929-ben. Eredetileg a nemzetségbe tartozott a P. roseus és P. vinaceus, de a P. vinaceust később szinonimaként kezelik a P. roseus-szal. Egy neotípus törzset Samson jelölt ki 1972-ben, amely egy brit hordalékos mocsártalajból izolált mintán alapul.
Jellemzése A P. roseus sima, elliptikus vagy orsó alakú aszkospórákat hoz létre, amelyeknek a színe sárgától vörösesbarnáig terjed. Mint sok Pseudogymnoascus faj, a P. roseus is képes ivartalan szaporodásra, láncokat vagy kis fürtöket képezhetnek a hifák végén. A konídiumok általában hialinok (átlátszóak), gömbölyű vagy elliptikus alakúak. Telepei kezdetben fehérek, később vöröses-barnás színűek lehetnek, gyakran poros szerkezetűek. Élőhelyei közé tartozik a talaj, gyökerek és a faanyag, ami arra utal, hogy szaprotróf (bomlasztó) életmódot folytat. A gomba aktívan bontja a cellulózt, egyszerűbb ligninrészleteket, elhalt növényi maradványokat és a gyökérszöveteket. Nem patogén a denevérekre, de egyes kutatások szerint kompetitív kölcsönhatásban állhat a patogén P. destructans fajjal.
Elterjedés A talajgomba elterjedése széles; például talajmintákból több helyen izolálták. Biodiverzitás-adatok szerint előfordult Írországban is, valamint Antarktisz talajaiból DNS-alapú vizsgálatok során detektáltak P. roseus-t.
Források https://www.mykoweb.com/systematics/journals/Mycotaxon/Mycotaxon https://research.fs.usda.gov/treesearch/44379 https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC7738542
Kategória:Gombák