bélyeg|300px|A haladás menete: A testszerkezetnek az emberré válás során végbemenő változásainak népszerű ábrázolása bélyeg|300px|Minden későbbi ábrázolás kiindulópontja ez a rajz volt, amely gibbonok, orangutánok, csimpánzok, gorillák és az emberek testalkatáról készült, a Thomas Henry Huxley által írt „Bizonyítékok az ember helyéről a természetben” (1863) című műben Az emberi jellemzők kialakulása (hominizáció, antropogenezis), az anatómiailag modern emberre (Homo sapiens) jellemző tulajdonságok halmazának evolúciója az emberré válás folyamatában fokozatosan ment végbe.
A hominizáció során mind a fizikai, mind a kognitív képességek fejlődtek. Ezek közé tartozik különösen a kétlábúság, a megrövidült, parabolikus fogív és a kis szemfogak, valamint a késői ivarérettség; továbbá az agy megnagyobbodása és a kapcsolódó kulturális és szociális képességek, amelyek megkülönböztetik a modern embereket és őseiket más emberszabású majmoktól.
A fosszilis leletek és a molekuláris kormeghatározás alapján a hominizáció kezdetét 7–5 millió évvel ezelőttre datálják, amikor a csimpánzvonal elvált az emberhez vezető vonaltól.
Az emberi evolúció napjainkban is folytatódik.Melinda C. Mills und Iain Mathieson: The challenge of detecting recent natural selection in human populations. In: Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America Band 119, Nr. 15, März 2022, e2203237119, doi:10.1073/pnas.2203237119 .John Hawks et al.: Recent acceleration of human adaptive evolution. In: PNAS. Band 104, Nr. 52, 2007, S. 20753–20758, doi:10.1073/pnas.0707650104.Stephen C. Stearns et al.: Measuring selection in contemporary human populations. In: Nature Reviews Genetics. Band 11, 2010, S. 611–622, doi:10.1038/nrg2831.Emmanuel Milot et al.: Evidence for evolution in response to natural selection in a contemporary human population. In: PNAS. Band 108, Nr. 41, 2011, S. 17040–17045, doi:10.1073/pnas.1104210108. Jaleal S. Sanjak et al.: Evidence of directional and stabilizing selection in contemporary humans. In: PNAS. Band 115, Nr. 1, 2018, S. 151–156, doi:10.1073/pnas.1707227114.Katherine M. Kirk et al.: Natural selection and quantitative genetics of life-history traits in western women: a twin study. In: Evolution. Band 55, Nr. 2, 2001, S. 423–435, doi:10.1111/j.0014-3820.2001.tb01304.x.Alexandre Courtiol et al.: Natural and sexual selection in a monogamous historical human population. In: PNAS. Band 109, Nr. 21, 2012, S. 8044–8049, doi:10.1073/pnas.1118174109.Alexandre Courtiol et al.: The Demographic Transition Influences Variance in Fitness and Selection on Height and BMI in Rural Gambia. In: Current Biology. Band 23, Nr. 10, 2013, S. 884–889, doi:10.1016/j.cub.2013.04.006.Sandra Wild et al.: Direct evidence for positive selection of skin, hair, and eye pigmentation in Europeans during the last 5,000 y. In: PNAS. Band 111, Nr. 13, 2014, S. 4832–4837, doi:10.1073/pnas.1316513111.Starke positive Selektion hat Aussehen der Europäer in den letzten 5.000 Jahren verändert. Auf: idw-online.de vom 10. März 2014. Humans are still evolving – and we can watch it happen. Auf: sciencemag.org vom 17. Mai 2016.
Anatómiai jellemzők és viselkedés bélyeg|Lábnyomok: a zöld vonalak az azonos terhelés alatti pontokat kötik össze.balra: Australopithecus (3,6 millió éves)középen: Homo erectus (1,5millió éves)jobbra: modern ember C. Owen Lovejoy amerikai anatómus szerint a következő jellemzők különböztetik meg az anatómiailag modern embert (Homo sapiens) a többi majomfajtól: kétlábúság, nagy neocortex (az agykéreg egy régiója), kisebb metszőfogak és szemfogak, egyedi szexuális és reproduktív viselkedés, valamint az anyagi kultúra. Chris Stringer továbbá rámutatott a nagy, lekerekített koponyára (az erősen ívelt parietális csont miatt), a nagyon kicsi homlokereszre, és az állcsúcsra, mint további jellemzőkre.Chris Stringer: Evolution: What makes a modern human. In: Nature. Band 485, 2012, S. 33–35, doi:10.1038/485033a.
2014-ben Leslie Aiello a következő jellemzőket emelt ki: nagy, egyenes felsőtest, hosszabb lábak, nagyobb agytérfogat, csökkent nemi kétalakúság, megnövekedett húsfogyasztás, egyedi életciklus-jellemzők (pl. meghosszabbított embrionális és magzati fázisok, valamint hosszú élettartam), eszközkészítés és fokozott társas együttműködés.Susan C. Antón, Richard Potts und Leslie C. Aiello: Evolution of early Homo: An integrated biological perspective. In: Science. Band 345, Nr. 6192, 2014, doi:10.1126/science.1236828. Továbbá a bőr is jelentős genetikai és morfológiai különbségeket mutat a csimpánzokhoz képest.Nina G. Jablonski: Human Skin Pigmentation as an Example of Adaptive Evolution. In: Proceedings of the American Philosophical Society. Band 156, Nr. 1, 2012, S. 45–57.
A korai Homo csontvázleletek kikövetkeztetett méreteinek és súlyának összehasonlítása Afrika különböző területeiről és Grúziából, tekintet nélkül faji hovatartozásukra:Manuel Will und Jay T. Stock: Spatial and temporal variation of body size among early Homo. In: Journal of Human Evolution. Band 82, 2015, S. 15–33, doi:10.1016/j.jhevol.2015.02.009.
Lelőhely és kor Testméret Testsúly Koobi Fora, 1,7 millió évnél fiatalabb 157 – 178 cm 60 – 81 kg Dél-afrikai barlangok 1,8 – 1,4 millió év 136 – 159 cm 32 – 62 kg Olduvai-szurdok, 1,75 millió év 134 – 162 cm 38 – 65 kg Dmanisi régészeti helyszín, 1,8 millió év 147 – 153 cm 46 – 53 kg Koobi Fora, 1,8 millió évnél régebbi 148 – 168 cm 39 – 68 kg
bélyeg|A csimpánz (balra) és az ember kezének összehasonlítása: az ember ujjai és tenyere rövidebb, hüvelykujja hosszabb és szembefordítható a többi ujjal Az egyik legrégebbi emberszerű anatómiai jellemző a középfül három csontocskája egyikének, az üllőnek (incus) az alakja, amelyet már az Australopithecus africanus és a Paranthropus robustus esetében is dokumentáltak, és valószínűleg még az utolsó közös ősüknél is eltért a csimpánzok megfelelő csontjának alakjától.Rolf M. Quam et al.: Early hominin auditory ossicles from South Africa. In: PNAS. Band 110, Nr. 22, 2013, S. 8847–8851, doi:10.1073/pnas.1303375110. A háti gerinc már a 3,3 millió éves „DIK 1-1” fosszíliában, egy fiatal Australopithecus. afarensisben is, a legtöbb későbbi hominidához hasonlóan 12 csigolyából állt, és nem, mint a legtöbb csimpánz esetében, 13 csigolyából.
Két lábon járás
A régészeti leletek alapján megállapítható, hogy az emberfélék két lábon járása (kétlábúság) jelentősen korábban alakult ki, mint ahogy az agytérfogat megnövekedett.Zur Übersicht siehe: W. E. H. Harcourt-Smith, Leslie C. Aiello: Fossils, feet and the evolution of human bipedal locomotion. In: Journal of Anatomy. Band 204, Nr. 5, 2004, S. 403–416, doi:10.1111/j.0021-8782.2004.00296.x, .
Az Australopithecus nemzetség egyedei már képesek voltak jelentős távolságokat megtenni függőleges testtartással. amint azt a régészeti leletek elemzése bizonyítja.
A kezek fejlődése bélyeg|bal|Az emberi kéz felépítése lehetővé teszi az ökölbe szorítást, ellentétben a csimpánzéval A majmokhoz képest az emberi kéz tenyere, ujjai rövidebbek, hüvelykujja hosszabb, erősebb és szembefordítható.Joanna Baker, Robert A. Barton und Chris Venditti: Human dexterity and brains evolved hand in hand. In: Communications Biology. Band 8, Artikel-Nr. 1257, 2025, doi:10.1038/s42003-025-08686-5. A szembefordítható hüvelykujj megkönnyíti a fogást, a szerszámok készítését és használatát. Ezenkívül az emberi kéz ökölbe szorítható, lehetővé téve annak fegyverként történő használatát.Michael H. Morgan, David R. Carrier: Protective buttressing of the human fist and the evolution of hominin hands. In: Journal of Experimental Biology. Band 216, 2013, S. 236–244, doi:10.1242/jeb.075713.Fine hands, fists of fury. Our hands evolved for punching, not just dexterity. Auf: eurekalert.org vom 19. Dezember 2012. Az ilyen irányú fejlődés kezdetei már az Australopithecus africanus esetében kimutathatóak.Matthew M. Skinner et al.: Human-like hand use in Australopithecus africanus. In: Science. Band 347, Nr. 6220, 2015, S. 395–399, doi:10.1126/science.1261735. Australopithecus africanus – Kräftige Hände zum präzisen Zupacken. Auf: idw-online vom 22. Januar 2015.Fotios Alexandros Karakostis et al.: Biomechanics of the human thumb and the evolution of dexterity. In: Current Biology. Online-Veröffentlichung (open access) vom 28. Januar 2021, doi:10.1016/j.cub.2020.12.041.Beweglicher Daumen ebnete den Weg zur menschlichen Kultur. Auf: idw-online.de vom 28. Januar 2021.
Modern kísérleti régészeti kutatások kimutatták, hogy a kőeszközök készítése és használata nagymértékben visszahathatott az emberi kéz fejlődésére.Erin Marie Williams-Hatala et al.: The manual pressures of stone tool behaviors and their implications for the evolution of the human hand. In: Journal of Human Evolution. Band 119, 2018, S. 14–26, doi:10.1016/j.jhevol.2018.02.008. Eating bone marrow played a key role in the evolution of the human hand. Auf: eurekalert.org vom 11. Juli 2018.
A koponya és az agy fejlődése bélyeg|bal|Ember és csimpánz agya(jobbra lent lépték gyanánt: 1 cm) + Taxon Agytérfogat, cm3 Csimpánz ca. 400Ronald M. Nowak: Walker’s mammals of the world. 6. Auflage. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999, S. 613.Wolfgang Maier: Primates, Primaten, Herrentiere. In: Wilfried Westheide, Reinhard Rieger (Hrsg.): Spezielle Zoologie. Teil 2. Wirbel- oder Schädeltiere. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg/Berlin 2004, S. 573. Gorilla-hím 535Gehirnvolumen. Auf: spektrum.de, zuletzt abgerufen am 21. März 2022. Sahelanthropus tchadensis 365Matthew M. Skinner und Bernard Wood: The evolution of modern human life history – a paleontological perspective. In: Kristen Hawkes und Richard R. Paine (Hrsg.): The Evolution of Modern Human Life History. School of American Research Press, Santa Fe 2006, , S. 351. – Ausgewiesen ist jeweils das arithmetische Mittel und in Klammern das 95-%-Konfidenzintervall. Ardipithecus ramidus 280–350Gen Suwa et al.: The Ardipithecus ramidus Skull and Its Implications for Hominid Origins. In: Science. Band 326, 2009, S. 68, 68e1–68e7, doi:10.1126/science.1175825. Australopithecus afarensis 458(335–580) Australopithecus africanus 464(426–502) Homo rudolfensis ca. 750Gary J. Sawyer, Viktor Deak: Der lange Weg zum Menschen. Lebensbilder aus 7 Millionen Jahren Evolution. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg, 2008, S. 79.(501–950) Homo habilis 610Friedemann Schrenk: Die Frühzeit des Menschen. Der Weg zum Homo sapiens, C. H. Beck, 1997, S. 70.(544–674) Homo ergaster 764(640–888) Homo erectus 1003(956–1051) Homo antecessor ca. 1000 Homo heidelbergensis 1204(1130–1278) neandervölgyi ember 1426(1351–1501) Homo floresiensis 380Dean Falk et al.: Brain shape in human microcephalics and Homo floresiensis. In: PNAS. Band 104, Nr. 7, 2007, S. 2513–2518, doi:10.1073/pnas.0609185104. Homo sapiens 1478(1444–1512) A cetek – különösen a delfinek – mellett az emberszabású majmok a legösszetettebb aggyal rendelkező emlősök. Az emberi magzatok agyának fejlődése gyorsabb, mint a csimpánzmagzatoké,Tomoko Sakai et al.: Fetal brain development in chimpanzees versus humans. In: Current Biology. Band 22, Nr. 18, 2012, S. R791–R792, doi:10.1016/j.cub.2012.06.062. Human brains outpace chimp brains in the womb. Auf: eurekalert.org vom 24. September 2012. míg a máj és a vér alakulásának üteme alig különbözik. Az is figyelemre méltó, hogy a többi emberszabású majom, és különösen testvércsoportjuk, a gibbonok koponyaformájának változásai az elmúlt nyolcmillió évben sokkal kisebbek voltak, mint a Homo sapiens közvetlen őseinek vonalában.Aida Gómez-Robles, Amy Drennan, Maricci Basa und Alfie Gleeson: Accelerated evolution increased craniofacial divergence between humans and great apes. In: Proceedings of the Royal Society B – Biological Sciences. Band 292, Nr. 2057, 2025, doi:10.1098/rspb.2025.1507.