A korinthoszi háború (Kr. e. 395–387) ókori görög konfliktusban Spárta állt szemben a Thébai, Athén, Korinthosz és Argosz városállamokból álló, az Akhaimenida Birodalom által támogatott koalícióval. A háborút a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431–404) után a spártai imperializmussal szembeni elégedetlenség váltotta ki, mind Athén részéről, amely a konfliktusban vereséget szenvedett, mind Spárta korábbi szövetségesei, Korinthosz és Thébai részéről, amelyek nem kaptak megfelelő jutalmat. Kihasználva azt a tényt, hogy II. Agészilaosz spártai király Ázsiában hadjáratot folytatott az Akhaimenida Birodalom ellen, Thébai, Athén, Korinthosz és Argosz 395-ben szövetséget kötött azzal a céllal, hogy véget vessen a spártai hegemóniának Hellászban; a szövetségesek haditanácsa Korinthoszban ülésezett, amelyről a háború a nevét kapta. A konfliktus végére a szövetségeseknek nem sikerült véget vetniük Spárta hegemóniájának a görög poliszok felett, bár Spárta a háború következtében meggyengült.
A háború menete Eleinte a spártaiak több csatában is győzelmet arattak (Nemeában és Koroneiában), de előnyüket elvesztették, miután flottájukat megsemmisítette a perzsa flotta a knidoszi tengeri csatában, ami gyakorlatilag véget vetett Spárta törekvéseinek, hogy tengeri hatalommá váljon. Ennek eredményeként Athén a háború későbbi éveiben több tengeri hadjáratot indított, és visszahódította az 5. században az eredeti Déloszi Szövetséghez tartozó számos szigetet. Spárta mind a tengeren, mind a szárazföldön vesztésre állt, ám a háttérben kiegyeztek a perzsákkal, akik az athéni sikerektől megriadva abbahagyták a szövetségesek támogatását, és Kr. e. 392-ben Spárta mellé álltak. Ez a cserbenhagyás a szövetségeseket békekötésre kényszerítette.
A király békéjét (más néven Antalkidasz békéjét) az akhaimenida uralkodó, II. Artakhsaszjá perzsa király diktálta 387-ben, ezzel véget vetve a háborúnak. Ez a szerződés kimondta, hogy Perzsia ellenőrzi egész Ióniát, és hogy az összes többi görög polisz „autonóm” lesz, ami gyakorlatilag megtiltotta nekik, hogy szövetségeket vagy koalíciókat alakítsanak. Spárta lett a béke őre, amelynek hatalma volt a szerződés rendelkezéseinek végrehajtására. A háború következményei tehát az voltak, hogy Perzsia sikeresen beavatkozhatott a görög politikába, széttagolta és elszigetelte egymástól a görög városállamokat, és megerősítette Spárta hegemóniáját a görög politikai rendszerben. Thébai volt a háború fő vesztese, mivel a boiótiai szövetség feloszlott, és városaikat Spárta helyőrség alá helyezte, míg Perzsia megtarthatta az ióniai területeket. A béke nem tartott sokáig: a háború Spárta és a bosszúra szomjazó Thébai között Kr. e, 378-ban újra kirobbant, ami végül Kr. e, 371-ben a leuktrai csatában Spárta hegemóniájának végleges megdöntéséhez vezetett.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Görög–perzsa háborúk