Murdoch Stewart, Albany hercege (skót gaelül: Muireadhach Stiubhart) (1362 – 1425. május 25.) skót főnemes volt. nagyapja a Stewart-dinasztiát megalapító II. Róbert skót király volt. Apja, Robert Stewart, Albany hercege többször is volt Skócia régense, első szülött fiát amint lehetett, fontos tisztségekbe helyezte. De Murdoch negyven évesen a homildoni hill-i csatában fogságba esett, és tizenkét évet töltött angliai börtönökben, mire onnan apja kiváltotta.

A régens Robert Stewart ugyanakkor nem igyekezett kiszabadítani az angol fogságba került trónörökös Jakabot, aki rabsága ideje alatt – apja halála után – Skócia meg nem koronázott királyává lett. Robert 1420-as halála után fia, Murdoch lett Skócia régense, 1424-ben végül kiváltották Jakabot, aki visszatért Skóciába, ahol megkoronázták. Ezzel Murdoch régenssége automatikusan véget ért. 1425-ben – amikor Murdoch két szövetségesét is elveszítette – letartóztatták, hazaárulásban bűnösnek találták, és kivégezték két fiával együtt. Egyetlen túlélő fia elmenekült az írországi Antrimba. Murdoch felesége, Isabel, Lennox 9. grófnője túlélte családja pusztulását. Megérte meggyilkolását, címének és birtokainak visszaállítását.

Fiatalkora Stewart 1362-ben született, Robert Stewartnak, Albany hercegének és feleségének, Margaret Grahamnek, Menteith grófnőjének egyetlen fiaként. Robert herceg vezető skót főnemes volt, aki három király – II. Róbert, III. Róbert és I. Jakab) – uralkodása alatt különböző időszakokban Skócia régense volt. Emellett Robert herceg viselte a Menteith grófja, a Fife grófja, a Buchan grófja és az Atholl grófja címet. Tekintélyes hatalmuk és vagyonuk mellett az albanyi Stewartok a trón várományosai is voltak, Murdoch nagyapja skót király volt, a Stewart-dinasztia megalapítója.

Amikor anyja, Margaret 1380-ban meghalt, Murdoch apja másodszor is megnősült, Muriella de Keith lett a felesége, akitől négy gyermeke született, közülük a legidősebb John Stewart, Buchan volt. 1389-ben Murdochot a Forthtól északra eső területek főbírájává, jelentős pénzbevételt jelentő tisztségbe nevezték ki. Apja és fia ettől kezdve együtt dolgozott családjuk érdekeinek kiterjesztésén, ami erőszakos összeütközésbe sodorta őket a nemesség más tagjaival is.

Tizenkét év angol fogságban

A kezdetét Skócia és Anglia közötti konfliktus megújulása kísérte. Egy skót invázió a Homildon Hill-i csatábanA Homildon Hill-i csata 1402. szeptember 14-én zajlott le az angliai Northumberland megyében, Wooler közelében, a Homildon-domb lábánál. Az ütközet az angol és skót seregek között zajlott a skót határvidék feletti ellenőrzésért. Az angolokat Henry Percy, Northumberland 1. grófja és fia, „forrófejű” Henry Percy vezette vezette, míg a skótokat Archibald Douglas, Douglas irányította. A csata során az angolok hosszúíjászai döntő szerepet játszottak, a skót gyalogság és lovasság jelentős része már azelőtt súlyos veszteségeket szenvedett, hogy közelharcra kerülhetett volna sor. Az angolok taktikai fölénye és a helyszín adottságainak kihasználása miatt Henry Percy győzelmet aratott. A skót hadsereg szinte teljesen megsemmisült, maga Archibald Douglas is fogságba esett. A csata fontos az angol hosszúíjászok hatékonyságának újabb bizonyítékául szolgált. A győzelem megerősítette a Percy család katonai hírnevét, de az elfogott skót nemesek váltságdíja feletti vita IV. Henrik királlyal végül hozzájárult a Percy-felkelés kirobbanásához. tetőzött, amelyet Northumberlandben vívtak 1402. szeptember 14-én. A skót sereget Murdoch vezette Archibald Douglas, Douglas együtt. A csata súlyos skót vereséggel végződött. Az angolok a csata végén fogságba ejtették Murdochot és Douglas grófját is.

Murdoch angliai fogsága nem akadályozta meg apját abban, hogy könyörtelenül, gyakran erőszakos eszközökkel érvényesítse a család érdekeit. 1402. március 26-án unokaöccse, a trőnörököse David Stewart, Rothesay hercegea Robert falklandi palotában halt meg, miközben nagybátyja „védelme” alatt állt. attól tartva, hogy fiatalabb fia, Jakab királyi herceg, a trón új örököse ugyanilyen sorsra jut, az országból való kimenekítéséről döntött.

David Fleming, a király kedvelt lovagja, katonai erődemonstrációt tartott East Lothianben, amelyre a tizenkét éves Jakabot is magával vitte. A célja az volt, hogy felvonulással ellensúlyozza Robert politikai szövetségeseinek, a Douglas klán hatalmát. Robert veje, James Douglas saját seregével szembeszállt Fleminggel, és 1406. február 14-én megölte őt a herdmanstoni ütközetben.

Jakabot testőrei kimentették és a Bass Rock szikla-szigetén álló erődbe vitték.{ Jakab tanácsadói – ismerve Robert unokaöccseihez való viszonyát – nem kíséreljék meg visszajuttatni őt a skót szárazföldre. Ehelyett kibérelték a Danzigból érkezett Maryenknecht vitorlást, hogy Jakabot Franciaországba menekítsék. A kétségbeesett megoldás azonban nem jól sült el, a hajót Flamborough Head közelében angol kalózok elfogták. Jakabot fogolyként udvarába vitték.

III. Róbert 1406. április 4-én halt meg, röviddel azután, hogy tudomást szerzett fia elfogásáról. Legidősebb bátyja, a király halálával és a trónörökös Jakab angol fogságba esésével Robert Stewart, Albany hercege ismét a Stewart-dinasztia leghatalmasabb embere lett.

Murdoch Stewart-ot apjának 1416-ban sikerült kicserélnie Henry Percy-vel, Northumberland 2. grófjával, a fia visszatért Skóciába. Ahol az albanyi Stewartok vették kézbe a hatalmat, Murdoch apja lett Skócia régense királyi hatalommal, csak éppen nem király címmel. Az angolok Jakab hazatéréséért Anglia skót felsőbbsége elismerését kérték, ezt kevés skót volt hajlandó elfogadni. Az albanyi Stewartok Jakab birtokait a saját irányításuk alá vonták, megfosztva a királyt a jövedelmeitől és a tisztségéhez kapcsolódó jelvényektől is. A hivatalos feljegyzésekben Jakabot csupán úgy emlegették, mint „a néhai király fiát”.

Albany hercege és régens

Apja 1420-ban bekövetkezett halálakor örökölte az Albany hercege, Fife és Menteith grófja címeket. Mivel a király, továbbra is fogságban volt, a skót rendek Murdoch-ot választották meg új régensnek. E tisztséget 1420 és 1424 között viselte, amíg továbbra is Angliában tartották fogva. Úgy tűnik, Albany hercege kevés komoly kísérletet tett arra, hogy Jakabot visszahozza Skóciába, ám végül a politikai nyomás arra kényszerítette Murdochot, hogy beleegyezzen egy általános tanács (general council) összehívásába.

1423 augusztusában megállapodtak abban, hogy követséget küldenek Angliába Jakab szabadon bocsátásának megtárgyalására. Az óriási, váltságdíjról szóló szerződést 1424. március 28-án kötötték meg a Durhami várban, Jakab a saját pecsétjét is rátette. Ő és királynéja, angol és skót főurakból álló kísérettel, a melrose-i apátságba indultak. Ott találkoztak Murdoch-val, hogy átvegye a kormányzói tisztség pecsétjét. skót király hazatérésével megszűnt Murdoch régensi tisztsége.

A király visszatér Jakab hozzákezdett hatalmának megszilárdításához. Koronázására Scone-ban 1424. május 21-én került sor. A koronázási parlamentben a király – feltehetően azzal a céllal, hogy a koronához hű, összetartó politikai közösséget biztosítson – főnemest ütött lovaggá, köztük Albany fiát, Alexander Stewartot is. Ekkor még a király nem érezte magát elég erősnek, hogy fellépjen az albanyi Stewartok ellen. Murdoch erős támogatókat tudhatott maga mellett. A két legfontosabb Archibald Douglas, Douglas és saját féltestvére, John Stewart, Buchan grófja volt. Mindketten Franciaországban, a dauphin-párti francia szövetségeseik oldalán az angolok ellen harcoltak. Buchan messze földön ismert katona volt, a tekintélyes ütőerőt képviselő mintegy skót hadsereget irányította. Valójában a teljes francia hadsereg parancsnokaként irányított. 1424 augusztusában azonban őt és Douglast is megölték a verneuil-i csatábanA százéves háború egyik eseménye, a verneuil-i csata 1424. augusztus 17-én zajlott a franciaországi Verneuil-sur-Avre közelében, ahol az angol sereg a francia–skót dauphin-párti haderővel csapott össze. Az angolokat John of Lancaster, Bedford 1. hercege és Thomas Montagu, Salisbury 4. grófja vezette, a szövetséges oldalon pedig John Stewart, Buchan grófja és Archibald Douglas, Douglas voltak a fő parancsnokok. A csata döntő angol győzelemmel végződött, amelyet az angolok „második Agincourt”-ként emlegettek. A szövetségesek súlyos veszteséget szenvedtek, Buchan és Douglas is elesett. Hosszú távon ez komoly csapás volt a francia morálra és a franciaországi skót haderőre. A két skót főnemes elesésével az Albany–Stewartok katonai–politikai támaszai meggyengültek, ami megkönnyítette későbbi fellépését ellenük., a skót sereg pedig megfutamodott. Murdoch elveszítette támaszait és azok harci erejét, ez politikailag védtelenné tette. Jakab gyorsan fellépett az albany Stewartok ellen.

Letartóztatás Jakab fivére, David Stewart, Rothesay hercege fiatalon halt meg a falklandi várban, amikor Murdoch apja, Robert Stewart lefogatta és őrizetében tartotta. Hivatalosan vérhasban hunyt el, de a makacs legenda szerint Robert halálra éheztette. Bár a parlament Robertet felmentette, de sokan továbbra is vétkesnek tartották. Ráadásul sem Robert, sem fia, Murdoch nem tűnt különösebben tevékenynek Jakab angliai fogságából való kiszabadításáért. Ez vélhetően azt a gyanút kelthette Jakabban, hogy az albanyi Stewartoknak személyes terveik vannak a skót trónnal kapcsolatban.

Murdochot fiatalabb fiával, Alexander Stewart együtt letartóztatták. Először várában tartották fogva őket, majd átszállították Caerlaverocki várába. Murdoch feleségét, Isabellát kedvelt tartózkodási helyén, a család megerősített doune-i várában fogták el és Tantallon várába zárták. Murdoch lefogásakor másik fia, Walter már börtönben volt. Murdoch legkisebb fia, Jakab – akit az angol szakirodalom rendre Kövér Jakabnak (James the Fat) nevez – elkerülte a letartóztatást, anyja grófságába, Lennoxba menekült, és felkelés szervezésébe kezdett. Lennox és Argyll embereit nyílt lázadásban vezette a korona ellen. Megtámadta és felégette Dumbarton városát, sok embert megöltek katonái. Murdoch legkisebb fiának lázadását a királyt arra használta, hogy hazaárulás vádját emelje az albanyi Stewartok ellen, ehhez más fontos főurak támogatását megszerezte.

Tárgyalás Murdoch herceg, fiai, Walter és Alexander, valamint Donnchadh, Lennox 8. grófja a király jelenlétében 1425. május 18-án Stirling várában állt bírái elé. A hét grófból – köztük Murdoch nagybátyja, Walter Stewart, Atholl grófja, unokatestvére, Alexander Stewart, Mar grófja, továbbá Archibald Douglas, Douglas , Alexander of Islay (más néven: Alexander MacDonald), Ross grófja (Earl of Ross) és a Szigetek lordja – és tizennégy alacsonyabb rangú nemesből álló esküdtszék – meghallgatta azokat a bizonyítékokat, amelyek a foglyokat a lennoxi felkeléssel hozták összefüggésbe. Az alig egy napig tartó tárgyaláson mind a négy férfit hazaárulásban bűnösnek találták.

Lefejezés Walters ítéletét 1425. május 24-én mondták ki. Albanyt és fiát, Alexandert másnap ugyanez az esküdtszék tárgyalta. Az összes elítéltet Stirling várából látható Heading Hillen (Fejvesztő hegy) nyilvánosan lefejezték. Murdoch-ot megfosztották minden címétől és birtokától. Közeli családja, az albanyi Stewartok megsemmisítésével jelentős birtokhoz és jövedelemhez jutott. A három, elkobzott grófság – Fife, Menteith és Lennox - Skócia egyik leggazdagabb területét jelentette.

Utódai A csapásból az albanyi Stewartok soha nem épültek fel. Albany egyetlen életben maradt férfiági örököse, legkisebb fia, Jakab sikertelen felkelése után, apja és fivérei kivégzését követően Írországba menekült és 1429-ben ott halt meg. Albany unokája, James „Beg” Stewart végül királyi kegyelmet (pardon) tudott kieszközölni, és visszatért Skóciába, bár a család soha nem nyerte vissza elveszített birtokait.