Péczely Ödön (Edelény, 1909. március 11. − Szlavuta, 1947. január 6.) magyar levéltáros.
Élete Apja hernádszentandrási putnoki és péceli Péczely Árpád adóhivatali pénztárnok, édesanyja pedig szentmártonkátai és vatai Batta Irma Mária volt. A család Abaúj vármegyei gyökerei egészen a 17. század közepéig követhetők vissza, felmenői jobbára hivatalnok köznemesek voltak. A legidősebb ismert ősök feltételezhetően Hernádszentandrásról származtak, de a későbbi családtagok, a mindenkor viselt hivataluknak köszönhetően a 19. században sűrűn változtathatták lakhelyüket.
Az apai nagyapa, Péczely János (1809–1885) az 1830-as évektől Abaúj vármegye közigazgatásában vállalt szerepet. A reformkor idején esküdtnek választották a szikszói járásban, 1842-től ugyanott alszolgabíró, a Bach-korszaktól pedig a gönci járás főszolgabírója volt. Az anyai ági felmenők zempléni köznemes birtokosok voltak Bájon és Legyesbényén. A szülők is utóbbi településen kötöttek házasságot, majd az 1920-as évekig Edelényben éltek; Ödön már ott született legkisebb gyermekként. Két nővére volt, Olga Erzsébet és Irén Mária - akik mindketten családot alapítottak -, illetve kettejük között született a csecsemőkorban elhunyt Zoltán.
A Péczely szülők nagy gondot fordítottak gyermekeik oktatására. A két lány is gimnáziumot végzett, az idősebbik Kassán, a fiatalabbik pedig Miskolcon; Ödön a Miskolc Királyi Katholikus Fráter György Főgimnázium magántanulójaként kezdte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten, a VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Zrínyi Miklós Reálgimnáziumában tanult tovább, ahol nagy hatást gyakorolt rá osztályfőnöke, Karácsony Sándor filozófus. Két utolsó gimnáziumi évét viszont már Sárospatakon, a Református Főiskola Gimnáziumában járta ki, ahol aktív diákéletet élt, tagja lett egy egyesületnek és egy önképzőkörnek, illetve több sportág diákbizottságának is.
Jeles érettségije után Debrecenben és Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat latin-magyar szakon; mentora itt is korábbi osztályfőnöke volt. 1932-ben szerezte meg bölcsészdoktori fokozatát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ugyanabban az évben jelent meg legfontosabb műve, az Elvek és irányok az 1890-es évek irodalmában. A következő években többször is publikált irodalmi és művészeti folyóiratokban, emellett latin nyelvű szövegek fordításával is foglalkozott. Utóbbiak közül kiemelkedik Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico-geographica című nagyszabású munkája, aminek több részét is ő fordította.
1939 januárjától egy ideig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett, de még az év vége előtt az Országos Levéltár levéltáros gyakornoka lett. Gyakorlati ideje leteltével, 1940-ben a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Megyei Levéltár allevéltárnoka lett, ahol részt vett a vármegyeháza Semmelweis utca felőli pincerészében tárolt iratanyag Pomázra költöztetésében, az ezt megelőző selejtezési munkákban és az átszállításra kijelölt iratok rendszerezésében. 1941 decemberében kinevezték a Nógrád-Hont Megyei Levéltár főlevéltárosának, ahol a nyugállományba vonult Niedermann Imrét váltotta a tisztségben. E pozíciót hivatalosan 1947-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.
Péczely politikai nézetei azonban már jóval Magyarország német megszállása előtt kifejezetten németellenesek voltak; ilyen érzelmű társaságot is szervezett Balassagyarmaton. Számos visszaemlékezés szerint a nagy nyilvánosság előtt is hangoztatta politikai véleményét, így 1944 őszére az egész társaság a nyilas ügynökök célkeresztjébe került. A nyilas hatalomátvétel után nyilvánvalóvá vált, hogy Péczelyt letartóztatás fenyegeti, ami elől október 16-án megpróbált elmenekülni. A hatóságok azonban elfogták, majd besorozták, október 20-án mint katonát Losoncra vitték, onnan pedig az érsekújvári tiszti iskolába vezényelték. Az utolsó életjelet december 19-én küldte a családjának.
A második világháború végét még sikerült megérnie: 1945. április 25-én Luclov városában fogságba esett, majd egy észak-lengyelországi „betegtáborba” került, ahol betegtársa lett az akkor még gimnazista Reiman István későbbi matematikus. Az ő visszaemlékezéseiből ismert, hogy 1946 elején hazaengedték őket a táborból, de hazaút során, Odera-Frankfurt környékén szovjet fogságba estek és az ukrajnai Szlavuta mellett épített 306/2-es fogolytáborba kerültek. Péczely utolsó napjait súlyos állapotú fekvőbetegként töltötte, akkor szinte már beszélni sem tudott. 1947 januárjában kórházba került, ott halt meg, egy másik magyar fogolytárs, Péderi Bertalan beszámolója szerint január 6-án. A 306. hadifogolytábor temetőjében, Sepetovkában temették el, maradványait az 1. parcella 11. sírhelye őrzi.
Holttá nyilvánítása adminisztratív folyamatát 1949 szeptemberében indították el, majd november 15-én Péderi tanúvallomásával hitelesítve zárták le azt. Végrendelete nem készült, így hagyatékának ügyéről 1949. december 7-én tartott tárgyalást dr. Ruttkay Elemér közjegyző. Ingatlanvagyona egyetlen abaújszántói telek volt, amit nővérei feles arányban örököltek meg. Írásos hagyatékából csak kevés irat maradt az utókorra.
Jegyzetek
Források Kiss Lajos: Egy levéltáros nyomában. Dr. Péczely Ödön főlevéltáros hagyatékának margójára Magyar Nemzeti Levéltár, 2025. május 15., hozzáférés: 2026. február 1. Berényiné Kovács Gyöngyi: A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között. Doktori disszertáció, 2017.
Kategória:Edelényiek Kategória:A Pest (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:A Nógrád (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:Balassagyarmatiak Kategória:Magyar levéltárosok Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1947-ben elhunyt személyek Kategória:Hadifoglyok a második világháborúban