Marco Pannella (született Giacinto Pannella; Teramo, 1930. május 2. – Róma, 2016. május 19.) olasz politikus, újságíró és aktivista. Hazájában jól ismert volt erőszakmentességi és polgárjogi kampányairól, mint például a váláshoz való jog, az abortuszhoz való jog, a kannabisz legalizálása és az atomenergia békés célú felhasználásának eltörlése. Nemzetközi szinten támogatta az emberi jogokért és az önrendelkezésért folytatott küzdelmet, mint például a tibeti függetlenségért és a keresztényüldözés ellen folytatott kampányt Vietnámban.
Ő volt az Olasz Radikális Párt történelmi vezetője, amely az olasz radikálisok első politikai szervezete volt a második világháború utáni időszakban, 1955-től. 1979 és 2009 között az Európai Parlament képviselője volt, ahol teljes jogú tagként vett részt a Jogi Bizottságban, a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban és az Izraellel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségben. Emellett az Erőszakmentes Radikális Párt elnöke is volt.
Baloldali-libertáriusnak és liberális szocialistának tartották.
Korai évei Pannella 1930. május 2-án született Teramóban ( Abruzzo ) olasz apától és svájci anyától. A római Julius Caesar klasszikus líceumba járt. 1955-ben Pannella jogi diplomát szerzett az Urbinói Egyetemen .
Politikai pályafutása Pannella 20 évesen az Olasz Liberális Párt (PLI) országos egyetemi szintű képviselője, az Unione Goliardica Italiana (UGI) diákszövetség tagja, 23 évesen pedig az Unione Nazionale degli Studenti (Diákok Országos Uniója) elnöke lett.
24 évesen támogatta a Partito Radicale (a továbbiakban: „ Radikális Párt ”) megalapítását. 1960 és 1963 között Párizsban az Il Giorno című olasz újság tudósítójaként dolgozott. Hosszú politikai pályafutása során Pannella számos szervezet társalapítója volt, mint például az Olasz Válási Liga, a Lelkiismereti Ellenvetés Ligája, a Katolikus Egyház és az Olasz Állam Közötti Megállapodás Megsemmisítéséért Síkraszálló Ligája (Concordat), a „ Piero Calamandrei ” Jogi Kezdeményezések Központja, valamint az Olasz Demográfiai Oktatási Egyesület (AIED). Élvonalban járt a kábítószerekkel kapcsolatos fontos reformok előmozdításában és polgári engedetlenségei miatt többször is börtönbüntetésre ítélték. Kiemelkedő szerepet játszott abban a mozgalomban, amely 1978-ban az abortusz legalizálásához vezetett Olaszországban. Emellett a 18 éves olaszok választójogának megadását célzó akciókat is szorgalmazta.
A kelet-európai országokban a polgári jogok védelmében tevékenykedett, 1968-ban Szófiában letartóztatták a kommunista rezsim elleni röpcédulák terjesztése miatt. Ő volt az egyik első zöld és ökológiai politikai mozgalom támogatója és megalapítója Európában.
Az évek során Olaszországban a polgári jogok védelmében, valamint a politikai pártok állami finanszírozása és az olasz politika korrupciója ellen küzdött. Az 1970-es évektől népszavazások sorozatát szorgalmazta a társadalmi kérdésektől a politikai kérdésekig, különös tekintettel az állam törvényességével, a jogállamisággal és az igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdésekre. bélyeg|239px|Pannella a válási népszavazásért kampányol 1974-ben 1979-ben megválasztották az Európai Parlamentbe. A Függetlenek Technikai Csoportjánank tagja volt, amely baloldali európai parlamenti képviselők technikai szövetsége volt, akik sem a szovjet befolyású kommunista pártokkal, sem a mainstream szociáldemokrata pártokkal nem álltak szövetségben. A csoport elnöke a keményvonalas ír republikánus Neil Blaney-vel és a dán baloldali euroszkeptikus Jens-Peter Bondéval együtt volt. Az 1980-as években nemzetközi kábítószer-ellenes kampányokat támogatott, és a Radikális Antiprohibicionista Koordináció (CORA) és a Nemzetközi Antiprohibicionista Liga egyik alapítója volt.
A Gandhi-féle erőszakmentesség híveként Pannella számos éhségsztrájkot folytatott Olaszországban és másutt, hogy megvédje a polgári jogokat és véget vessen az éhezés általi kivégzésnek világszerte. Ez magában foglalta egy 2007-es éhségsztrájkot is, amely a halálbüntetés ellen tiltakozott. Ezt a sztrájkot Szaddám Huszein felakasztása váltotta ki. Egy 2014 áprilisában az olasz börtönviszonyok elleni tiltakozásul indított éhségsztrájkja miatt Pannellának orvosi műtétre szorult.
Altiero Spinelli és Ernesto Rossi tanítványaként Pannella az első európai föderalisták egyike volt, és erőszakmentes eszközökkel küzdött az Európai Unió létrehozásáért.
1981 novemberében a Radikális Párt titkárává választották, és 1983 novemberéig maradt hivatalában. Az 1989-es budapesti RP kongresszuson kezdeményezte a Transznacionális Radikális Párt létrehozását, amelynek ekkor a Szövetségi Tanács elnöke lett.
2003-ban más kiemelkedő európai személyiségekkel közösen létrehozta a Medbridge Stratégiai Központot, az Európa és a Közel-Kelet közötti párbeszéd és kölcsönös megértés előmozdítása végett. bélyeg|250px|Marco Pannella a Dalai Lámával A csehországi Roma Párt (ROI) tiszteletbeli elnöke, valamint a Szocialista Szlovén Ifjúság tiszteletbeli tagja volt. A Zsidó Nemzeti Alap (héberül: קרן קימת לישראל, Keren Kayemet LeYisrael) egy újraerdősítési területet ajánlott neki az izraeli Negev-sivatagban.
2011 októberében tagja lett a Francia Federalista Pártnak, hogy részt vehessen az Európai Federalista Párt alapító gyűlésén, amelyre 2011. november 5–6-án került sor. Így az Európai Federalista Párt alapító tagja lett.
Magánélete Pannella soha nem volt nős, és nem voltak gyermekei. Több évtizeden át élt barátnőjével, Mirella Parachinivel. 2010-ben egy interjúban utalt arra a tényre, hogy Parachinivel mindig is nyitott kapcsolatban éltek volna, „féltékenység nélkül”. Ugyanebben az interjúban Pannella felvállalta biszexualitását, és azt mondta, hogy „három vagy négy” komolyabb kapcsolata volt férfiakkal. Ateista volt.
Pannella 2016. május 19-én hunyt el rákban, miután beleegyezett az altatásba. Matteo Renzi olasz miniszterelnök a „szabadság oroszlánjaként” jellemezte őt.
Választási előzmények VálasztásHázKörzetPártSzavazatszámEredmény1958Képviselőház (Olaszország)Róma-Latina-Viterbo-FrosinoneOlasz Radikális Párt340Nem választották meg1976Képviselőház (Olaszország)Torino–Novara–VercelliOlasz Radikális Párt12 518Nem választották meg1979Képviselőház (Olaszország)Nápoly–CasertaOlasz Radikális Párt35 498 Megválasztva1979Európai ParlamentÉszak-nyugat OlaszországOlasz Radikális Párt97 955 Megválasztva1983Képviselőház (Olaszország)Milánó–PaviaOlasz Radikális Párt18 620 Megválasztva1984Európai ParlamentÉszak-nyugat OlaszországOlasz Radikális Párt107 171 Megválasztva1987Képviselőház (Olaszország)Palermo–Trapani–Agrigento–CaltanissettaOlasz Radikális Párt16 630 Megválasztva1989Európai ParlamentDél-OlaszországFüggetlen politikus59 207 Megválasztva1992Képviselőház (Olaszország)Torino–Novara–VercelliOlasz Liberális Párt23 302 Megválasztva1994Európai ParlamentÉszak-nyugat OlaszországOlasz Liberális Párt98 005 Megválasztva1999Európai ParlamentÉszak-nyugat OlaszországOlasz Liberális Párt77 032 Megválasztva2004Európai ParlamentÉszak-nyugat OlaszországBonino Lista13 456 Megválasztva
Jegyzetek
Fordítás
Források Az Erőszakmentes Radikális Párt hivatalos weboldala Róma vezeti a békefenntartó missziót MedBridge hivatalos weboldala
Kategória:2016-ban elhunyt személyek Kategória:1930-ban született személyek Kategória:Szócikkek kivonatokkal Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Olaszországi politikusok