Ernst Glaeser német író, aki Jahrgang 1902 című bestseller pacifista regényéről ismert. Kapcsolatban állt a politikai baloldallal, és a náci korszak kezdetén Svájcba emigrált, miután könyveit nyilvánosan elégették. 1939-ben azonban visszatért Németországba, ezt a döntést azonban más száműzöttek támadták.
Élete Fiatalkora Ernst Glaeser 1902. július 29-én született a hesseni Butzbachban. Családja evangélikus volt. 1912-ben a család elköltözött, amikor édesapja Groß-Gerauban bíró lett. Ernst Glaeser humanista középiskolába járt a hesseni Darmstadtban. Ezután jogot, filozófiát és német tárgyakat tanult Freiburg im Breisgauban, Brüsszelben és Münchenben. Újságíró, regényíró, esszéíró lett, és rádiójátékokat írt.
A diploma megszerzése után Glaeser dramaturgként dolgozott a frankfurti „Új Színház”ban. A weimari köztársaság alatt 1927-ben Kasselben bíróság elé állították, miután egyik könyvét istenkáromlónak nyilvánították. 1928 és 1930 között a Südwestdeutscher Rundfunk rádió irodalmi szerkesztője és a Frankfurter Zeitung munkatársa volt. Anton Ditschler, Alexander Ruppel, Erich Meschede és Ernst Töpfer álneveket használta.
Irodalmi siker Glaeser pacifistává vált, és talán homályosan kacérkodott a kommunizmussal. 1928-ban kiadta Jahrgang 1902 (A 902-esek) című regényét, amelyet 24 nyelvre fordítottak le, és amely nemzetközi hírnevet szerzett neki. A Jahrgang 1902 egy önéletrajzi regény a fiatalkori politikai és szexuális ébredésekről egy kis német városban az első világháború (1914–18) előtt és alatt. Hangvétele egyszerre melankolikus és humoros. További sikereket ért el 1930-as Frieden ("Béke") című regényével. A baloldali értelmiségiek progresszívnek tekintették regényeit. 1930-ban meghívták a Forradalmi Írók Második Nemzetközi Konferenciájára az ukrajnai Harkovba.
Náci korszak 1933. május 10-én a nácik hivatalos ceremóniát tartottak Glaeser könyveinek elégetésére („A dekadencia és az erkölcsi hanyatlás ellen! A családban és az államban uralkodó fegyelemért és szokásokért! Átadom Heinrich Mann, Ernst Glaeser és Erich Kästner írásait a máglyának”), amelyeket eltávolítottak a közkönyvtárakból. 1934-ben Prágába, majd Svájcba költözött. A Der letzte Zivilist ("Az utolsó civil", Zürich, 1935) című regényében Glaeser a nácizmust járványként, Hitlert pedig hisztérikusnak írja le. Hitler sikerét a kispolgárság erkölcse és vagyona elvesztésének tulajdonítja. Glaeser inkább félelem, mint politikai meggyőződés miatt hagyta el Németországot, és hamarosan rájött, hogy nem bírja elviselni, hogy távol éljen szeretett hazájától. 1939 májusában visszatért Németországba. Más száműzetésben élő írók azzal vádolták, hogy elárulta elveit.
Hazatérése után Glaeser árulóknak bélyegezte az emigránsokat, és hűségesküt tett a Birodalomnak. A Propagandaminisztérium engedélyt adott neki, hogy „Ernst Töpfer” álnéven irodalmi műveket publikáljon, az irodalmi osztály előzetes felülvizsgálatával és jóváhagyását követően. Joseph Goebbels abban reménykedett, hogy Glaeser egy olyan trilógiát ír, amely hitet vallana a német Volk iránt, és támadná az emigrációt. A második világháború alatt (1939–45) szerkesztette az Adler in Süden című Luftwaffe-újságot, amelyet Észak-Afrikában és Olaszországban terjesztettek. A száműzetésről és visszatérésről szóló regényen nem haladt előre, és 1943 januárjában visszavonták a kiadási engedélyét.
Utolsó évek Glaeser a háború után megpróbált újra írni, de nem alkotott jelentős műveket. Glanz und Elend der Deutschen (1960) című műve lehangoló képet fest a nyugat-német korrupcióról és militarizmusról, de esszésorozatot is írt, amelyben dicsérte a nyugatnémet politikusokat. Ernst Glaeser 1963. február 8-án halt meg Mainzban.
Művei Überwindung der Madonna, Potsdam 1924 Jahrgang 1902, Potsdam 1928 Frieden 1919, Berlin 1930 Der Staat ohne Arbeitslose, Berlin 1931 (Franz Carl Weiskopffal) Das Gut im Elsaß, Berlin 1932 Die Apotheke am Neckar, Berlin 1933 Der letzte Zivilist, Zürich 1935 Das Unvergängliche, Amsterdam 1936 Das Jahr, Zürich 1938 Kreuzweg der Deutschen, Wiesbaden 1947 Wider die Bürokratie, Kassel 1947 Die deutsche Libertät, Kassel 1948 Köpfe und Profile, Zürich 1952 Das Kirschenfest, Zürich [u. a.] 1955 Glanz und Elend der Deutschen, München 1960 Die Lust zu gefallen, Wiesbaden 1960 Die zerstörte Illusion, München 1960 Auf daß unsere Kinder besser leben, Frankfurt a. M. 1961
Magyarul megjelent A 902-esek (Jahrgang 1902) – Éditions Monde, Párizs, 1930 · Fordította: Bölöni György Hazátlanok (Der letzte Zivilist) – Tábor, Budapest, 1936 · Fordította: Horváth Zoltán
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kategória:1902-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Német írók