Szabó Béla (Szamosszeg, 1905. szeptember 30. − Zalaegerszeg, 1984. január 27.) magyar történész, levéltáros.
Élete 1905. szeptember 30-án született Szamosszegen, tanítócsaládban. Gimnáziumba előbb Szentesre, majd a debreceni református kollégiumba járt. Ezután a Debreceni Egyetem jogi karának hallgatója lett, de két év után átiratkozott a bölcsészettudományi karra, ahol történelem-latin szakos oklevelet szerzett. Tanárai közül a későbbi életére meghatározó hatással volt a Tankó Béla és Karácsony Sándor által képviselt filozófiai gondolkodás, illetve Alföldi András régész lényeglátása, tudományos pontossága.
Diplomázása idején a kedvezőtlen gazdasági helyzet nem tette lehetővé számára, hogy római koros régészként helyezkedjék el, így 1929-ben a debreceni levéltárban kezdett dolgozni, mint díjnok, és Csobán Endre mellett ismerkedett meg a törvényhatósági levéltárnokok munkájával. Az Országos Levéltárban megszerzett szakképesítése birtokában 1939-ben Zala vármegye főlevéltárnoka lett. A levéltárak államosítása után mint a Zalaegerszegi Állami Levéltár vezetője folytatta korábbi munkáját.
1956 tavaszán kénytelen volt elhagyni a levéltárosi pályát, pontosabban egy értelmetlen káderpolitika döntéssel a vezetői beosztásából a Szombathelyi Állami Levéltárhoz helyezték át, anélkül,hogy az áttelepülés lehetőségét biztosították volna, emiatt pedig pályamódosulásra kényszerült. Előbb az andráshidai általános iskolában, majd a zalaegerszegi tanítóképző és leánygimnáziumban tanított, de rosszakarói 1959-ben még a katedráról is elűzték. Csak 1963-ban térhetett vissza a tanításhoz, a nyugdíjazásáig hátralévő öt évet a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban töltötte. 1968-ben nyugállományba vonult, de nyugdíjasként visszatért a levéltárba, ahol még évekig dolgozott napidíjasként, sőt 1978-ban tudományos főmunkatárssá nevezték ki.
Jelentős zalai vonatkozású szakmai eredményei között említhető, hogy megmentette a zalavári apátság hiteleshelyi és házi levéltárát, a nagykapornaki apátság levéltárát, valamint Nagykanizsa város levéltárából a tűztől megkímélt részeket. Tudományos kutatásokat végzett a 18. századi nem nemesek birtoklási problémáival kapcsolatban, illetve latin és német paleográfiára tanította fiatal munkatársait. Nevéhez fűződik Zala megyei Levéltár feudális kori anyagának a felújítás utáni újrarendezése is, az ő körültekintő munkája tette lehetővé, hogy ez az anyag több kényszerű költözködés után egészen rövid idő múlva eredeti rendjében állhatott a kutatók rendelkezésére.
Hagyatéka Zalaegerszegen kutatható.
Jegyzetek
Források Szócikke a Magyar életrajzi lexikon online kiadásában, hozzáférés: 2026. február 5. Simonffy Emil: Szabó Béla (1905–1984) Levéltári Szemle, 35. évfolyam 1. szám (1985), 102–103. o.; online hozzáférés (Arcanum): 2026. február 5. Berényiné Kovács Gyöngyi: A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között. Doktori disszertáció, 2017.
Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:A Hajdú-Bihar (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:A Zala (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:A Magyar Országos Levéltár levéltárosai