A Közlekedési Építő Vállalat (KÉV Metró) Budapest XI. kerületében, a Dombóvári úton működő mélyépítőipari üzem volt. A vállalat hivatalos székhelye (irodája) Budapest XII. kerületében, a Böszörményi út 20–22. szám alatt volt.
Története A vállalat 1949. február 16-án jött létre az államosított mélyépítőipari vállalatok egyesítésével Kotró és Vízépítő Vállalat néven, budapesti központtal. A szervezet széles körű, országos hatáskörű feladatokat látott el. A szakmai felügyeletet ellátó Mélyépítőipari Igazgatóság – később a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) Mélyépítőipari Főosztálya – a vállalat profiljának és területi feladatainak átszervezését rendelte el. 1950. január 1-jétől az anyavállalat Vízépítő Nemzeti Vállalat néven működött tovább, és kivált belőle több önálló vállalat, köztük a Kőzetfeltáró, a Tiszalöki Vízépítő, valamint a Csatorna- és Földkotró Vállalat. A magyar kormány 1949-ben törvényben rendelkezett a főváros közlekedésének fejlesztését szolgáló korszerű földalatti vasút megépítéséről. A beruházás kivitelezésére a Hídépítő Vállalatból kivált a Gyorsvasút Építő Vállalat, amely Földalatti Vasútépítő Vállalat néven folytatta működését. 1954. október 1-jével e vállalat megszüntetését és a Vízépítő Vállalatba történő beolvasztását rendelték el; a Vízépítő Vállalat 1953-tól viselte a Közlekedési Építő Vállalat nevet. A KÉV alaptevékenysége a földalatti vasút (metró) építése, pneumatikus mélyalapozási munkák kivitelezése, közúti és gyalogos aluljárók létesítése, valamint egyéb mélyépítési, csatornázási és vízellátási beruházások megvalósítása volt. Központi telephelyei Budapest XI. kerületében, a Dombóvári út 43. szám alatt („A” és „B” telep) működtek.Budapest lexikon
A vállalat jelentősebb kivitelezései közé tartoztak a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek rekonstrukciós munkái (1949–1952), továbbá Szolnok és Miskolc csatornázási és vízellátási beruházásai (1954). Nemzetközi munkái közé sorolható a Heluani Nílus-híd (1956), valamint a szíriai Eufrátesz-híd (1958) és Orontész-híd (1960) kivitelezése. Az 1960-as években valósult meg a Kvassay-vízerőmű (1962), a záhonyi körzeti átrakó állomás és az Astoria aluljáró (1963), valamint a Blaha Lujza tér aluljárója (1965). A vállalat végezte továbbá a Baross tér csomópontrendezését és felüljárójának építését (1969), valamint a János-hegyi libegő kivitelezését (1970). A közlekedési infrastruktúra fejlesztésében kiemelt szerepet játszott a kelet–nyugati metróvonal I. (1970) és II. (1972) szakaszának megépítésében, amelyek a mai Budapesti Metró részét képezik. Nevéhez fűződik továbbá a Batthyány tér és a Magyar Jakobinusok tere közlekedési csomópontjainak kialakítása, valamint a Budavári Sikló felújított pályájának átadása (1985).
A vállalat az 1990-es években megszűnt, elbontották. (1997-ben még létezett.)https://www.kisvasut.hu/showgallery.php?a=2357&i=30138 A területen épült meg a BudaPart lakópark.https://budapart.hu/
A telepnek saját iparvágánya volt, amely délről, az Andor utcai vontatóvágányból ágazott ki, összeköttetése Kelenföld vasútállomás felé volt.Wenczel, 1987https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/andor/index.html Az iparvágányt 1995-ben bontották el.
Jegyzetek
Források
Wenczel György: Budapest vasúti hálózata (1987. márc.) https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/andor/index.html https://www.kisvasut.hu/showgallery.php?a=2357&i=30138
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest XI. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet Kategória:1949-ben átadott építmények Kategória:Magyarországi építőipari cégek