Francesco Vincent "Frank" 'Serpico (New York, Brooklyn, 1936. április 14. –) amerikai nyugdíjas New York-i rendőrségi nyomozó, akit leginkább a rendőri korrupcióval kapcsolatos bejelentéseiről ismerünk. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején civil ruhás rendőrként dolgozott Brooklynban, Bronxban és Manhattanben, hogy leleplezze a bűnözői zsarolást. 1967-ben hiteles bizonyítékokat közölt a széles körben elterjedt rendőrségi korrupcióról, sikertelenül. 1970-ben közreműködött egy címlapon megjelent cikkben a The New York Timesban az NYPD-n belüli széles körű korrupcióról, amely országos figyelmet hívott fel a problémára. John V. Lindsay polgármester egy öttagú bizottságot nevezett ki a rendőrségi korrupcióval kapcsolatos vádak kivizsgálására, amelyből később a Knapp Bizottság lett.A rendőrségi korrupció gyanújával indított bizottság (Commission to Investigate Alleged Police Corruption; informálisan Knapp Bizottságként (Knapp Commission) ismert, elnöke, Whitman Knapp után) egy öttagú testület volt, amelyet John V. Lindsay polgármester hozott létre 1970 májusában a New York-i Rendőrkapitányságon (NYPD) belüli korrupció és kötelességszegés kivizsgálására.
Serpicót arcon lőtték egy letartóztatási kísérlet során 1971. február 3-án a brooklyni Williamsburgban, a Driggs Avenue 778. szám alatt. A golyó elvágott egy hallóideget, és a lövedék darabkái az agya közelében ragadtak meg. Serpico lelövésének körülményeit gyorsan megkérdőjelezték, felvetve annak a lehetőségét, hogy Serpicót kollégái vezették a lakásba, hogy meggyilkolják. Hivatalos nyomozás nem indult, de Edgar Echevarriát, aki lelőtte Serpicót, később gyilkossági kísérletért elítélték.
Hírnevének nagy részét az 1973-as Serpico című film megjelenése hozta meg, amelyben Al Pacino alakította Peter Maas azonos című könyve alapján. 2013. június 27-én az ANPS (Olasz Állami Rendőrség Országos Szövetsége) USA szekciója "Szent Mihály Arkangyal-díjjal" tüntette ki. Az ünnepség során olasz állampolgárságot és olasz útlevelet kapott.
Fiatalkora Serpico Brooklynban, New Yorkban született, Vincenzo és Maria Giovanna Serpico, Mariglianoból (Nápoly megye, Campania) származó olasz bevándorlók legfiatalabb gyermekeként. Idősebb testvérei, Pasquale, Salvatore és Tina szintén Brooklynban születtek. Serpico a tekintélyes St. Francis Preparatory School középiskolájába járt, és 1954-ben végzett az online öregdiák-adatok szerint. 1954-ben, 17 éves korában belépett az Egyesült Államok hadseregébe, és két évig Dél-Koreában állomásozott gyalogosként. Katonai szolgálata után, körülbelül 1954-től 1956-ig, részmunkaidős magánnyomozóként és ifjúsági tanácsadóként dolgozott, miközben a Brooklyn College-ra járt. Később Bachelor of Science diplomát szerzett a City College of New York-on.
Karrier New York-i rendőrség 1959. szeptember 11-én Serpico próbaidős járőrként csatlakozott a New York-i Rendőrkapitánysághoz (NYPD), majd 1960. március 5-én teljes jogú járőr lett. A 81. körzethez osztották be, majd két évig a Bűnügyi Azonosító Hivatalnál dolgozott. Ezután civil ruhás beépített (fedett) szolgálatra osztották be, amelynek során végül széles körben elterjedt korrupciót leplezett le.
Serpico civil ruhás rendőr volt, aki Brooklynban, Bronxban és Manhattanben dolgozott a bűnözői zsarolás leleplezésén. 1967-ben hiteles bizonyítékokról számolt be a rendszerszintű rendőrségi korrupcióról, de nem tapasztalt eredményt, amíg nem találkozott egy másik rendőrrel, David Durkkal, aki segített neki. Serpico úgy hitte, hogy partnerei tudnak a rendőrségi nyomozókkal folytatott titkos találkozóiról. Végül 1970. április 25-én közreműködött a The New York Times címlapján megjelent cikkben, amely az NYPD-n belüli széles körű korrupcióról szólt, és amely országos figyelmet hívott fel a problémára. John V. Lindsay polgármester egy öttagú bizottságot nevezett ki a rendőrségi korrupcióval kapcsolatos vádak kivizsgálására. A bizottságból lett a Knapp Bizottság, amelyet elnökéről, Whitman Knappról neveztek el.
Lövöldözés és közérdek Serpicót 1971. február 3-án lőtték le egy kábítószerrel kapcsolatos letartóztatási kísérlet során a brooklyni Williamsburgban, a Driggs Avenue 778. szám alatt. A brooklyni északi rendőrség négy tisztje kapott egy bejelentést arról, hogy kábítószer-kereskedelem készül. Két rendőr, Gary Roteman és Arthur Cesare kint maradt, míg a harmadik, Paul Halley, a lakóház előtt állt. Serpico felmászott a tűzlépcsőn, belépett a tűzlépcső ajtaján, lement a földszintre, hallgatózott a jelszó után, majd követett két gyanúsítottat kifelé.
A rendőrség letartóztatta a fiatal gyanúsítottakat, és az egyiküknél két zacskó heroint találtak. Halley a gyanúsítottakkal maradt, Roteman pedig arra kérte a spanyolul beszélő Serpicót, hogy vásároljon álcaként, hogy rávegye a dílereket az ajtó kinyitására. A rendőrök a harmadik emeleti lépcsőfordulóra mentek. Serpico bekopogott az ajtón, miközben a kezét a revolverén tartotta. Az ajtó néhány centire kinyílt, éppen annyira, hogy beszoruljon a teste. Serpico segítséget hívott, de a kollégái nem foglalkoztak vele. A gyanúsított ezután arcon lőtte Serpicót egy .22 LR kaliberű pisztollyal. A golyó közvetlenül a szeme alatt hatolt be, és az állkapcsa tetejébe fúródott. Serpico visszalőtt, eltalálva a támadóját. Ezután a földre esett, és hevesen vérezni kezdett. Rendőrtársai nem voltak hajlandók "10-13" jelzést küldeni a rendőrkapitányságra, jelezve, hogy lelőttek egy rendőrt. Egy idős férfi, aki a szomszédos lakásban lakott, kihívta a mentőket, jelentve, hogy lelőttek egy férfit, és Serpicóval maradt. Amikor egy rendőrautó megérkezett, tudván, hogy Serpico a bajtársuk, a járőrkocsival a Greenpoint Kórházba szállították.
A golyó elvágta a hallóideget, ami miatt az egyik fülére süket lett, és azóta krónikus fájdalmak gyötörték, melyeket az agya közelében beszorult golyószilánkok okoztak. A lövöldözés másnapján John V. Lindsay polgármester és Patrick V. Murphy rendőrfőnök látogatta meg, a rendőrség pedig óránkénti ágyellenőrzésekkel zaklatta. Később a Knapp Bizottság előtt is tanúvallomást tett.
Serpico lelövésének körülményeit gyorsan megkérdőjelezték. A drograzzia során felfegyverzett Serpicót csak azután lőtték le, hogy rövid időre elfordult a gyanúsítotttól, amikor rájött, hogy a helyszínre kísérő két rendőr nem követi őt a lakásba. Ez felvetette a kérdést, hogy vajon Serpicót valójában a kollégái vitték-e a lakásba, hogy meggyilkolják. Hivatalos vizsgálatot nem indítottak. Edgar Echevarriát, aki lelőtte Serpicót, később gyilkossági kísérletért ítélték el. 1971. május 3-án a New York Metro Magazine egy cikket közölt Serpicóról "Egy becsületes zsaru portréja" címmel, egy héttel azelőtt, hogy tanúvallomást tett egy New York-i rendőrségi hadnagy ellen indított tárgyaláson, akit azzal vádoltak, hogy szerencsejátékosoktól fogadott el kenőpénzt.
Tanúvallomás a Knapp Bizottság előtt 1971 októberében, majd decemberében ismét Serpico tanúvallomást tett a Knapp Bizottság előtt: A mai megjelenésemmel... remélem, hogy a jövőben a rendőrök nem fogják... ugyanazt a frusztrációt és szorongást átélni, mint amit én tapasztaltam... az elmúlt öt évben a feletteseim részéről... a korrupció bejelentésére tett kísérletem miatt. Úgy éreztették velem, mintha egy nem kívánt feladattal terheltem volna őket. A probléma az, hogy még nem létezik az a légkör, amelyben egy becsületes rendőr... gúnyolódástól vagy megtorlástól való félelem nélkül cselekedhet. A rendőrségi korrupció nem létezhet, hacsak legalább nem tolerálják... a szervezet magasabb szintjein. Ezért a legfontosabb eredmény, ami ezekből a meghallgatásokból származhat... az, hogy a rendőrök meggyőződnek arról, hogy a szervezet meg fog változni. Ennek biztosítása érdekében... elengedhetetlen egy független, állandó nyomozó testület..., amely a rendőrségi korrupcióval foglalkozik, mint ez a bizottság...
Serpico volt az első rendőr a New York-i Rendőrkapitányság történetében, aki színrelépett, jelentést tett, majd nyíltan tanúskodott a széles körben elterjedt, rendszerszintű, több millió dolláros korrupciós következményekről.
Nyugdíjba vonulás és aktivizmus Serpico 1972. június 15-én vonult nyugdíjba, egy hónappal azután, hogy átvette a New York-i Rendőrkapitányság legmagasabb kitüntetését, a Becsületérmet. Nem volt ünnepség; Serpico szerint egyszerűen átnyújtották neki az asztalon keresztül, „mint egy doboz cigarettát”. 2014-ben Serpico azt mondta, hogy az NYPD még mindig nem állította ki számára az oklevelet, amely általában a kitüntetéssel járna. 2021 decemberében Eric Adams, New York megválasztott polgármestere és korábbi NYPD-tiszt azt mondta, hogy „[Serpico] bátorsága inspirálta a bűnüldözői karrieremet”, és azt mondta, hogy gondoskodni fog a mulasztás javításáról. 2022. február 3-án Serpico átvette az oklevelet, amelyet egy improvizált "21-es ágyúlövéses tisztelgéssel" köszöntött,A 21-es ágyús tisztelgés (21-gun salute) a leggyakrabban elismert szokásos fegyvertisztelgés, amelyet ágyú vagy tüzérségi tüzeléssel adnak elő katonai megtiszteltetésként. amelyet buborékfólia pattogó hangja kísért.
1972-es nyugdíjba vonulása után Svájcba költözött felépülni, ahol közel egy évtizedet töltött. Emellett egy hollandiai farmon élt, ahol feleségül vett egy holland nőt (aki rákban halt meg), és utazgatással és tanulással töltötte idejét Nyugat-Európában.
Amikor úgy döntöttek, hogy elkészítik az életéről szóló Serpico című filmet, Al Pacino meghívta a rendőrt, hogy lakjon nála a New York állambeli Montaukban bérelt házban. Pacino megkérdezte tőle, miért lépett elő, mire Serpico így válaszolt: „Nos, Al, nem tudom. Azt hiszem, azt kellene mondanom, hogy azért, mert... ha nem tenném, ki lennék, ha hallgatnék egy zenét?” Saját igazságérzetét nagyapjának (akit egyszer megtámadtak és kiraboltak), és nagybátyjának (egy Olaszországban tisztelt rendőrnek) tulajdonítja.
1974 júniusában rövid időre visszatért az Egyesült Államokba, hogy jelölőbeszédet mondjon Ramsey Clark, az Egyesült Államok szenátorjelöltje számára a New York-i Demokrata Párt Niagara Falls-i kongresszusán. Clarkot jelölték, de elvesztette az általános választásokat a hivatalban lévő republikánus Jacob Javitsszal szemben.
1979 és 1980 között Európában utazva Serpico a walesi Corwenben található Orissor College-ban élt.; az Orissor egyik alapítója és igazgatója volt (amely korábban Old Union Work House, újabban pedig Corwen Manor néven volt ismert: aláírása szerepel az okiratokon). Jól ismert volt Corwenben és környékén, és gyakran feltűnt a város kocsmáiban. Miután nézeteltérése volt Orissorral, néhány hétig egy panzióban szállt meg, mielőtt 1980-ban visszatért New Yorkba.
Serpico továbbra is nyíltan felszólal a rendőri brutalitás, a polgári szabadságjogok és a rendőri korrupció ellen, például az Abner Louima 1997-es megkínzását és Amadou Diallo 1999-es lelövését követő eltussolási kísérletek kapcsán. Támogatást nyújt azoknak az „egyéneknek, akik még nagy személyes kockázattal szembesülve is az igazságot és az igazságszolgáltatást keresik”, „lámpagyújtogatóknak” nevezve őket; ezt a kifejezést részesíti előnyben a hagyományosabb „leleplező” helyett, amely a nyilvánosság veszélyre való figyelmeztetésére utal, Paul Revere amerikai függetlenségi háború alatti éjféli lovaglásának szellemében.
Egy 2014 októberi, a Politico által publikált, „A rendőrség még mindig irányíthatatlan... Tudnom kellene” című interjúban Serpico a rendőri erőszak kortárs kérdéseit feszegeti.
2015-ben Serpico indult jelöltként a New York állambeli Stuyvesant városi tanácsában, ahol él, ez volt az első politikai kiruccanása, de nem választották meg.
A rendőrök körében tettei továbbra is vitatottak, de Eugene O'Donnell, a John Jay Büntetőjogi Főiskola rendőrségi tanulmányok professzora 2011-ben azt mondta, hogy „évről évre hősiesebbé válik”.