Alexander Toth, Alex Toth amerikai képregényrajzoló volt, aki az 1940-es és az 1980-as évek közt volt aktív. Toth az amerikai képregényiparban kezde, legismertebb munkái a Hanna-Barberának készített rajzfilmdizájnjai voltak, amiket az 1960-as és 1970-es évek közt készített. A Hanna-Barberának 1964-ben kezdett dolgozni, olyan sorozatok készítésében vett részt, mint a Jonny Quest, a Super Friends, a Fantasztikus Négyes, a Space Ghost, a Sealab 2020, a The Herculoids és a Birdman.

Tothot 1990-ben, a Havey-díj átadásán beválasztották a képregénykészítő hírességek csarnokába, a Jack Kirby Hall of Fame-be.

Pályafutása A kezdetek Az Egyesült Államokba emigrált magyarok gyerekeként született, apja Tóth Sándor szénbányász és kálvinista zenész Bodroghalászról, édesanyja a római katolikus Hufnágel Mária Erzsébet volt Budapestről. Szülei az ontarioi Hamiltonban házasodtak össze 1924. október 27-én, utána költöztek Manhattanbe, ahol Alex is született. Apai nagyszülei Tóth Sámuel bodroghalászi borász és szőlőgazdálkodó, valamint Menyhért Erzsébet voltak; anyai nagyszülei Hufnagel József Torontál vármegyei földműves és Kroppa Mária voltak.

Toth tehetségére alsótagozatos, poszterkészítő osztályos tanára figyelt fel, ő bíztatta arra, hogy a művészet irányába szentelje a figyelmét. Ezután a School of Industrial Art iskolában folytatta tanulmányait, ahol illusztrálást tanult. Pályafutását 15 évesen kezdte, amikor szabadúszóként készített illusztrációkat a Heroic magazin igaz történeteihez, amiket Steve Douglas képregénycsomagolón keresztül árusított. Eredetileg hírújságokba akart képsorokat rajzolni, hogy kövesse Milton Caniff, Alex Raymond és Hal Foster munkásságát, azonban ezt az ipart "haldoklónak" találta és inkább a képregények felé vette az irányt.

Toth 1947-ben diplomázott, ezután Sheldon Mayer szerződtette a DC Comicshoz, először a Zöld Lámpás képregénysorozat 28. számába rajzolt. 4 fejezetet rajzolt az All Star Comics magazinban a 38. és 41. szám közt, amiben a Fekete Kanári először csatlakozott az Amerikai Igazság Szövetséghez (Justice Society of America).Wallace "1940s" in Dolan, p. 57: "In a sign of the character's growing popularity, Black Canary made her first appearance outside of Flash Comics in a feature by writer Robert Kanigher and artist Alex Toth...By the story's end, Black Canary was considered for JSA membership but wouldn't officially join until All Star Comics #41." A Zöld Lámpás sorozat 30. számában mutatták be a karakter kutya segítőjét, Streaket, a karakter pedig olyan népszerűnek bizonyult, hogy a 34. számtól a sorozat több borítóján is szerepelt.Wallace "1940s" in Dolan, p. 59: "The debut of Streak the Wonder Dog in a story by writer Robert Kanigher and artist Alex Toth wasn't a good sign for Green Lantern...Streak took over the cover of issue #34 in September, but he couldn't save his master's series from cancelation the following year." Ezután négy évig dolgozott olyan képregényszereplők aranykori verzióin, mint Flash, Dr. Éj-fél és Atom; emellett az All-Star Western képregénysorozatba is rajzolt.Irvine, Alex "1950s" in Dolan, p. 66: "With work by artists Gil Kane, Carmine Infantino, and Alex Toth, and writer Robert Kanigher, among others, All-Star Western would run for ten years as a bimonthly title." Utóbbiban a "Johnny Thunder" rovatba osztották be, mert az akkori szerkesztő, Julius Schwartz őt tartotta a legjobb művésznek. Toth Robert Kanigher íróval közösen alkotta meg Rex the Wonder Dogkarakterét 1952-ben.Irvine "1950s" in Dolan, p. 68: "Rex the Wonder Dog leaped into comics with his own bimonthly series...written by Robert Kanigher and [drawn by] Alex Toth."

1950-ben Toth egy ideig mégis képsorokat készített, a Warren Tufts által készített Casey Ruggles szellemírójaként. 1952-ben lezárta a DC Comics-szal kötött szerződését, majd Kaliforniába költözött; ez idő alatt a Standard Comicsnak rajzolt bűnügyi, háborús és romantikus képregényeken. 1954-ben besorozták az amerikai hadseregbe és Tokióba állomásozott; ez idő alatt saját kalandképregény készített "Jon Fury" néven a Depot Diary újság számára. Toth 1956-ig szolgált a hadseregben.

Animációs karrierje és későbbi pályafutása 1956-ban Toth visszatért Los Angelesbe és a Dell Comicsnak dolgozott 1960-ig. Ugyanezen évben a Space Angel című animációs sorozat művészeti vezetője lett. Ennek hatására szerződtette le a Hanna-Barbera, ahol a Space Ghost című rajzfilmsorozatot és annak címszereplőjét alkotta meg. Később olyan Hanna-Barbera sorozatokat készített, mint a The Herculoids, a Birdman and the Galaxy Trio és a Dino Boy in the Lost Valley. 1968-ig storyboard- és látványtervezőként dolgozott ott, majd 1973-ban visszatért a Hanna-Barberához, amikor 5 hónapra Ausztráliában dolgozott a Super Friends sorozaton.

Később Toth visszatért a képregények rajzolásához, a Warren Publishing által készített Eerie, Creepy és The Rook kiadványokba segített be. A DC Comicsnál ez idő alatt a The Witching Hour című képregény első számát készítette el,McAvennie, Michael "1960s" in Dolan, p. 132: "For the first issue, writer/artist Alex Toth provided a framing sequence ... that introduced readers to cronish Mordred, motherly Mildred, and beautiful maiden Cynthia." közben pedig az 1969-es Hot Wheels-rajzfilmsorozathoz készített ahhoz kapcsolódó képregényeket.McAvennie "1970s" in Dolan, p. 138: "Toth's aerodynamic storytelling fueled a series that took licensed tie-ins in a bold new direction." 1972-ben az Our Army at War 271. számában Bob Haney íróval közösen készítették el a "Dirty Job" című négyrészes történetet, amit többen is "igazi mestermunkaként" tartottak számon. Az Our Fighting Forces 146. számával Archie Goodwin író-szerkesztővel dolgoztak együtt a "Burma Sky" történeten, Goodwin később egy 1988-as interjúban dicsérte Toth munkásságát. A páros később a Detective Comics 442. számában újra együtt dolgozott, ezúttal egy Batman-történetben. Toth E. Nelson Bridwell íróval közösen készített egy Super Friends történetet a Limited Collectors' Edition egyik számában. A művész utolsó munkája a DC-nél a Batman Black and White 4. számának borítója volt, ami 1996. szeptemberében jelent meg.Levitz "The Dark Age 1984–1998" p. 574: "Only fate understood the juxtaposition of having the first cover [to the series] be Jim Lee's debut as a DC contributor and the last be Alex Toth's final contribution, placing the star artist of DC's next decades against the artist's artist of its Golden and Silver ages."

Magánélete Tothnak négy gyereke született, kettő fiú (Eric és Damon) és kettő lány (Dana és Carrie). Első felesége Christina Schaber Hyde volt, akitől 1968-ban vált el; második felesége Guyla Avery, aki 1985-ben hunyt el.

Halála Toth 2006. május 27-én hunyt el szívelégtelenségben, az íróasztalánál, négy héttel a 78. születésnapja előtt.

Utóélete Toth legtöbb képregényes munkáját a szuperhősös műfajon kívül készítette, inkább olyan történeteken dolgozott, mint a hot rod racing, a romantikus történetek, a horrorok és az akció-kalandsztorik. A Disney 1957-es Zorro-sorozatához készített képregényváltozatot, amit többször is kiadtak puhafedeles kiadásban. A Standard Comicsnak és a Western Publishingnak készített képregényeiből a Pure Imagination adott ki egy kétrészes kiadványt The Alex Toth Reader címen. Brian Bolland, a Dredd bíró-képregények és a Batman: A gyilkos tréfa rajzolója Tothot nevezte meg egyik példaképének.

Tom Spurgeon újságíró azt nyilatkozta Tothról, hogy "szinte transzcendens módon értette a vizuális történetmesélés művészetét" és úgy tartotta, hogy Toth azon kevés emberek egyike, akik minden idők legnagyobb képregényrajzolói közé tartozhatnak, a "20. századi rajzfilmdizájn egyik óriása".

Toth ismert volt arról, hogy kimerítően tanulmányozta más művészek munkáját és szókimondó megjegyzéseket tett a képregényipar múltja és jelene felé. 2001-ben például kritizálta a teljesen kifestett képregények trendjét, úgy vélte az ilyet használók többsége nem képes történetet mesélni, ezért csak összedobnak színes képeket egymásra. Toth úgy vélte, hogy a fiatal művészekből hiányzik az elődeik iránti tudatosság, és úgy érezte, hogy a képregények ártatlan szórakoztató jellege odaveszik a nihillizmus és a felnőtt tartalmak hajszolása közben.

Az 1990-es és 2000-es években Toth a Comic Book Artist és az Alter Ego magazinoknak írt, többek közt a "Before I Forget" és a "Who Cares? I Do!" című rovatokban. 2006-ban James Counts és Billy Ingram egy könyvbe gyűjtöttek össze személyes anekdotákat, Toth legendás animációs és képregényes munkáinak addig még nem látott vázlatait és Toth beszélgetéseit annak barátjával és képregénykereskedőjével, John Hitchcockkal. A Dear John: The Alex Toth Doodle Book című könyvet az Octopus Press adta ki és a 2006-os San Diego Comic-Conon mutatták be, a könyv az első megjelenést követő heteken belül elfogyott.

Michael Almereyda filmrendező szerint Toth munkássága meghatározó volt a fiatalságára, valamint Toth Nikola Tesla iránti rajongása volt a katalizátora Almereyda Tesla című életrajzi filmjének. Elmondása szerint tinikorában összebarátkoztak és a művész mesélt neki Tesla életútjáról.

2025-ben a DC Comics bejelentette egy Alex Toth munkáit összefoglaló kollekció kiadását, a DC Universe by Alex Toth: The Deluxe Edition projektet 2026-ban tervezik kiadni.

Díjai Inkpot-díj, San Diego Comic-Con, 1981 Jack Kirby Hall of Fame, 1990

Bibliográfia DC Comics

Dell Comics

Gold Key Comics Boris Karloff Tales of Mystery #5 (1963) Darby O'Gill and the Little People #1 (1970) Mystery Comics Digest #3, 5, 12, 21 (1972–1975) Twilight Zone #3–4, 25 (1963–1968) Walt Disney Comics Digest #9, 35, 39, 52 (1969–1975) Walt Disney Presents Zorro #1–2, 4–5, 7–9 (1966–1968) Walt Disney Showcase #34 (1976)

Marvel Comics Justice #41 (1953) Love Romances #49, 53 (1955) Lovers #67 (1955) My Love Story #7 (1957) My Own Romance #55 (1957) Rawhide Kid #46 (1965) TV Stars #3 (Space Ghost) (1978) Western Gunfighters #24 (1957) X-Men #12 (1965)

Standard Comics

Warren Publishing Blazing Combat #1–4 (1965–1966) Creepy #5, 7, 23, 75–80, 91, 114, 122–125, 139, Annual #1 (1965–1982) Eerie #2–3, 14, 16, 51, 64–65, 67, Annual #1 (1966–1975) The Rook Magazine #3–4 (1980) U.F.O. and Alien Comix #1 (1977) Vampirella #90, 108, 110 (1980–1982) Warren Presents #3 (1979)

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2006-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai képregényrajzolók