A piroshasú álarcosméh (Hylaeus variegatus) a selyemméhfélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Afrikában honos méhfaj.
Megjelenése A piroshasú álarcosméh nőstényének testhossza 6–7,5 mm. Alapszíne fekete, nagyrészt csupasz, de a hátlemezek oldalszegélyén hátul gyér szőrözet található. Arcának mindkét oldalán nagy, háromszög alakú, sárgásfehér oldalfolt látható, amely csak ritkán hiányzik; az arc többi része fekete (néha a fejpajzs elülső szegélyének közepén fehér folt látszik). Csápja 12 ízből áll, az ízek felül feketék, alul vörösbarnák. Az előhát, a vállbütyök, a szárnypikkely elülső fele és a hátpajzs két elülső sarka sárga színű; a hátpajzs két sárga foltja ritkán igen kicsiny vagy hiányzik. A potroh első hátlemeze egészen vörösbarna, a másodiknak néha csak a töve vagy az elülső fele. A potrohvég fullánkos. A lábak lábszárának vége fekete. Középtorának melloldala ráncosan pontozott; első hátlemezének pontozása a középtájon nagyobb, szétszórt, hátulsó részén kisebb és sűrűbb pontokból él.
A hím szintén 6–7,5 mm-es. Arca sárgásfehér, a csáptő alatt több lapos folttal, felszíne gyéren pontozott, a homlokpajzs horpadása sima. Az arcoldalfolt nagy háromszög, a csápgödör fölé nyúlik, a vége ferdén lejt lefelé. A szájvédő és a rágó sárgásfehéren foltos. A hátpajzs elülső részének két oldalán háromszög alakú sárgásfehér folt látható, amely csak ritkán igen kicsiny. A csáptő tojás alakúan kiszélesedett, alul lelapított, belül domború és fekete, kívül egyenes és fehér. A potroh első hátlemeze többnyire fekete, de néha egésze vagy alsó széle barnásvörös, felszínének pontjai mélyen beszúrtak, erőteljesek, a közterecskék simák. Olykor a második hátlemez is vörösbarna. A harmadik, negyedik, néha az ötödik haslemezen két alacsony, hosszúkás, fényes kiemelkedés látszik.
Meridionalis változat: A nőstény második hátlemezének egész felülete vörösbarna. Középtorának melloldala hullámosan ráncos. Az első hátlemez közepe durván és sűrűn pontozott, hátulsó széle pont nélküli, vagy igen gyér pontozatú, fényes. Fejpajzsa gyakran sárga foltos. A második–negyedik hátlemez hátulsó oldalszélének szőrözete jól fejlett. Szórványosan fordul elő.
Integra változat: A nőstény homlokpajzsának elülső részét két sárga folt, a fejpajzs közepét egész hosszában egy széles sárga csík díszíti. Arcoldala sárga, nagy foltjának felső, öblös vége kicsiny vonalban végződik. Főleg a mediterrán vidékekről ismert, de megtalálták már Békés megyében is.
Elterjedése Eurázsiában (az Ibériai-félszigettől Közép-Ázsiáig és az orosz Távol-Keletig) és Észak-Afrikában honos. A Brit-szigetekről és Skandináviából hiányzik. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori.
Életmódja Meleg és száraz rétek, legelők, erdőszélek lakója. Különféle lágyszárú növények, elsősorban a murok, a mezei iringó, a pusztai kutyatej és a lómenta virágain gyűjtöget. Virágporgyűjtő készülékük nincsen, a virágnektárt és virágport lenyelik és a begyükben hordják haza. Magányosan élnek. Saját fészket nem készítenek, a nőstény ivadékbölcsőit többnyire a társas karcsúméhek (Halictus fajok) elhagyott fészkében készíti. A fészket lábfejtőjükkel kitakarítják, majd a szájukból kibocsátott, a levegőn gyorsan megszilárduló hártyás, selyemszerű anyaggal kibélelik. Ugyanebből az anyagból készítik ivadékbölcsőjüket is.
Egynyáriak. Májustól augusztusig aktívak. A lárva még ugyanabban az évben bábbá, majd imágóvá alakul, de csak a következő évben bújik ki.
Magyarországon nem védett.
Források Móczár Miklós: Ősméhek - Földi méhek Magyarország állatvilága XIII. kötet, 9. füzet Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960. Hylaeus variegatus – Samotka barwna Insektarium Hylaeus variegatus Wildlife natural Hylaeus variegatus IUCN Red List Hylaeus variegatus GBIF
Kategória:Hártyásszárnyúak Kategória:Magyarország hártyásszárnyúi Kategória:A Kárpát-medence rovarai