Donja Tramošnica () falu Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gradačac községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Donja Tramošnica településnek a Föderáció területéhez került, kisebb része.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 44, közúton 69 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re északkeletre, a Szávameti-síkságon, a Majevica-hegység északi lejtői alatt, 96-180 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-2-2 Síkvidéki terep jellemzi, amely a síkság és az alacsony-közepes hegységek közötti átmeneti terület része. A termékeny alluviális talajok a mezőgazdaságot támogatják, beleértve a gabonaféléket, a zöldségeket és az állattenyésztést, a szomszédos lejtőkön lombhullató erdők és rétek foltjai találhatók. A Gradašnica folyó vízgyűjtője a helyi patakokból biztosítja a vizet, minimális karsztos hatással.
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár általában meleg, az átlaghőmérséklet 25–30 °C körül alakul, de néha meghaladhatja a 30 °C-ot. A telek hidegek, az átlaghőmérséklet 0 °C körül alakul, de ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800–900 mm, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb150Bosnyák21Horvát170320Jugoszláv120Egyéb210Összesen175321
Nevének eredete A helyiek egyik állandó kétsége, hogy vajon Tramošnicának vagy Tremošnicának hívják-e településüket. A múlt század hetvenes éveinek közepéig a hivatalos név, legalábbis az egyházi könyvekben a Tremošnica volt. Egy ideig ezután a nép ezt a nevet használta dokumentumokban és más módon, míg az állami hivatalokban és a nép körében a Tramošnica név már meghonosodott. A félreértés vagy kétség a név lehetséges kettős eredetéből fakad. Nevezetesen a kérdés arra vonatkozik, hogy a régió jelenlegi neve a következőből származik-e. A félreértés vagy kétség a név lehetséges kettős eredetéből fakad. A kérdés az, hogy a régió jelenlegi neve a latin „tres montes” (három domb) vagy a „trans montes” (dombokon túl) szintagmából származik-e? A Tramošnicáról származó Franjo Kristić történelemprofesszor a második variáns felé hajlik, feltételezve, hogy szülőhelyét a Posavinába érkező ferencesek nevezték el így. Egyes nyelvészek viszont a Tramošnica nevet is a tres montes, azaz három domb szóból származtatják.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint Tramošnica és tágabb környezete az őskor óta lakott volt. A faluban és a környező területeken több őskori lelőhelyet találtak. A lelőhelyek közül kiemelkedik a Tramošnicán található két őskori lelőhely, Kalajdžije és Kućišta, ahol késő bronzkori és vaskori településekre utaló leletek kerültek elő. A közeli Gornje Ledenice határában található Cigla na Ražljevima lelőhely őskori erődítményének maradványa, amely egy a síkság felé lejtő helyen fekszik, északi oldalát pedig egy tumulus védi. Az erőd a késő bronzkorban és a vaskorban volt használatban.
A római kori népességre utal a Tramošnicán talált ókori pénzlelet, amelyben Dyrrachiumban (Durrës, Albánia) vert drachma, valamint a Római Köztársaság korából és a császárság (Claudius, Valentinianus) korából származó számos érme található.
Tramošnica nevét plébániaként először 1650-ben említik Marijan Maravić püspök 1645 és 1650 közötti boszniai egyházlátogatásáról szóló jelentésében. A püspök Rómába írt terjedelmes levelében kijelenti, hogy abban az időben a Szent Illés modricai ferences kolostornak négy plébániája volt, amelyeket a következőképpen nevez meg: Modriča, Crkvište, Tremošnica (Tremoscniza) és Rastić. A tremošnicai plébánián 1648. június 30-án 512, 1649. július 24-én pedig 323 hívőt bérmált. Nikola Ogramić-Olovčić boszniai püspök az 1673-ban tartott bérmálásáról szóló római jelentésében azt írja, hogy a vallási szempontból nagyon elhanyagolt plébánia 6301 hívőt számlált, és 5412 embert bérmált fel. A plébánia templom nélküli, a lelkész pedig a modricai ferencesek egyike. Mindenképpen érdekes, hogy a plébánia nevére a „Czeremosniza” nevet használja. Pavao Dragičević apostoli helynök 1743-as jelentésében a Szentszéknek kijelenti, hogy a bijelai egyházközséghez más települések mellett 1742-ben Tramošnica (Tramosgniza) is hozzá tartozott. Abban az időben Tramošnicának 10 katolikus háztartása volt, amelyekben 63 hívő élt, akik közül 41 felnőtt (áldozó) és 22 gyermek (akik nem áldoznak) volt. A következő húsz évben Tramošnica 26 családdal gyarapodott, és az apostoli helynök, Marijan Bogdanović atya, átvéve elődje írásmódját, 1768-as jelentésében feljegyzi, hogy a faluban 36 katolikus ház és 238 hívő volt, akik közül 146 felnőtt (akik úrvacsorát vesznek) és 92 gyermek.
A jelenlegi Donja Tramošnica plébánián belüli néhány falu egészen a közelmúltig egyetlen faluhoz tartozott. Tramošnica plébániát 1802-ben alapították, azaz alapították újra. A Jugoszláviai Katolikus Egyház Általános Sematizmusában 1974-ben megjelent bejegyzés szerzője, valószínűleg Krunoslav Draganović, azt állítja, hogy Tramošnica egy régi plébánia, amelyet 1655-ben említenek, 1784-ben kápolnává, majd 1802-ben plébániává emelték. Miután tehát több mint tizenöt évig káplánság volt, és a helyzet évről évre láthatóan javult, Ilić apostoli vikárius püspök engedélyt kért a Szentszéktől, hogy Tramošnicát a másik négy helyi káplánsággal együtt plébániává emelje.
A horvátok lakta település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz és Tramošnica Donja községhez tartozó településnek 14 háztartása, 85 római katolikus és 1 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 89. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 118 háztartást, 832 római katolikus és 1 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 88. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 863 lakosa volt, közülük 859 római katolikus horvát, 3 muszlim és 1 ortodox szerb volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 224. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1971 és 1992 között Gradačac községhez tartozott, majd az 1993-ban létrehozott Pelagićevo községhez csatolták. A boszniai háborúban a horvát lakosságot elűzték, templomukat és házaikat lerombolták. A falu kísértetiesen sivár és üres volt, egyetlen horvát lakos nélkül, lerombolt és felégetett házakkal. A szerb menekültek csak néhány jó állapotban megőrzött házban laktak. A templomot aláaknázták, és olyan állapotban volt, hogy ami megmaradt belőle, néhány fal és a teherhordó tetőszerkezet betonpárkányai, a háború után le kellett bontani. A plébániaházat kifosztották és szintén megsemmisítették, tető nélkül állt. A harangtornyot lerombolták. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település nagyobb része a Szerb Köztársaság és Pelagićevo község területének része lett, kisebb része pedig a Föderációhoz tartozó Gradačac község területénél maradt. Az első horvát visszatérő a grabi Marko Ivić volt, aki 2000. április 1-jén tért vissza súlyosan megrongálódott otthonába. Befedte, némileg berendezett egy szobát, és be is költözött. A plébániatemplom újjáépítése 2003 januárjától 2008 júniusáig tartott.
Oktatás A boszniai ferencesek közoktatásáról szóló egyik átfogó jelentésben 1873. augusztus 23-án Mijo Gujić tartományfőnök azt írja Franjo Zoretić szarajevói osztrák konzulnak, hogy abban az évben összesen 27 népiskola működött Boszniában. Nemcsak azt állítja, hogy van egy iskola Tramošnicán, hanem azt is, hogy az épületét 1858-ban építették. Ekkor 15 diák járt az iskolába. Az iskolát valószínűleg Petar Čičak plébános építtette, aki 1855 és 1863 között plébánosként szolgált Tramošnicán, és amellett, hogy lelkész volt, valószínűleg iskolai tanári feladatot is ellátta. Lehetséges építési időként és az 1856-os év került említésre. Az osztrák-magyar kormány 1878-as bosznia-hercegovinai megjelenésével az oktatásügy helyzete is jelentősen megváltozott. Ettől kezdve az új kormányzat már anyagi támogatást nem nyújtott a ferences (felekezeti) iskoláknak, nyilvánvalóan állami, felekezetközi iskolák megnyitását szorgalmazta. A kormányzat 1907-ben nyitott állami iskolát Gornja Tramošnicán, melynek négy osztálya volt, és abban az évben 116 gyerek járt ide. A boszniai háború alatt az iskolaépület súlyosan megrongálódott, majd a háború vége után két-három évvel teljesen lebontották. Ennek alapjaira épült a háború után a mai Vaso Pelagić Általános Iskola.
Donja Tramošnica 1963-ban kapott új iskolaépületet, addig a falu gyermekei Gradačacba jártak. 1976-ban új iskola alapjait rakták le, mely 1977-ben készült el. Sajnos ez az épület is megtapasztalta az egész Szávamente iskoláinak sorsát: elpusztult és leégett. Falai még kevesebb mint húsz évvel a háború után is hátborzongatóan álltak, várva az újjáépítést.
Nevezetességei A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomot 1974-ben D. Antolković tervei szerint építették. A harangtornyot 1976-ban és 1977-ben emelték. A boszniai háború alatt a templom súlyosan megrongálódott. Csak a templom külső falai maradatk meg, a tornyot lerombolták. Felújításának tervét Juro Pranjić készítette Tuzlából, melynek során 22 méter magas tornyot építettek. A plébánianiaház 1973-ben épült, a háborúban ezt is lerombolták. Újjáépítése 2000-ben történt. Grob na grabu – középkori temető maradványai. Egy patakmeder feletti alacsony magaslaton mellékletekkel ellátott sírokat tártak fel. A lelőhelyen 19 objektumot azonosítottak, a többiek időközben elpusztultak. Kalajdžije – vaskori település maradványai. A lelőhelyen B. Belić végzett ásatásokat, melyek során a kelta La Téne-kultúrához tartozó kerámiákat talált. Kućišta – őskori település maradványai. A lelőhelyen házépítés közben számos kerámiatöredék került elő, melyek korát a bronzkorra és a vaskorra tették.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései