A Mississippi Köztársaság () rövidéletű államalakulat volt, amely a második szecesszionista államként lépett ki az Amerikai Egyesült Államok kötelékéből 1861. január 9-én. Az állam Dél-Karolina példáját követte, amely előző év december 20-án hozta létre a Dél-karolinai Köztársaságot és a kiválások kezdeményezője lett. Februárig öt további déli állam lépett ki az Unióból, majd február 8-án megalakították az Amerikai Konföderációs Államokat.
A Konföderáció elnöke, Jefferson Davis Mississippiben nőtt fel, aki a szenátus tagja volt Washingtonban, amikor értesült a köztársaság kikiáltásáról, ezért lemondott és visszatért az államba, ahol megkezdődött ottani politikai pályafutása, amely az amerikai polgárháború végéig tartott. Davis egyébként ellenezte Mississippi és a többi állam kiválását, mert nem tartotta ezt még időszerűnek, de a többségi döntésnek alávetette magát.
Előzmények A szecessziós igények Dél-Karolinában már a 19. század első felében jelentkeztek, addig a távolabb fekvő Mississippiben csak az 1850-es években erősödtek fel. Ekkor az unionista Whig Párt helyi támogatottsága összeomlott. Dél-Karolina elszakadás iránti igényét meghatározta Észak gazdaságpolitikája, így azok a vámok, amelyek miatt a déli állam bevételei csökkentek és a gazdasági mechanizmus lelassult. Mississippit és más déli államokat mindez túlzottan nem érintette.
Fordulat akkor következett be, amikor a szövetségi kormányban egyre erősödtek azok a hangok, amelyek a rabszolgaság felszámolását követelték, s Mississippi mezőgazdasági termelése is erre a munkaerőre alapult, ezt pedig már a vezető földbirtokosok is fenyegetésként élték meg.
1859-ben az állam kormányzója a szélsőséges szecesszionista rabszolga-tulajdonos John J. Pettus lett, aki egy szélsőséges frakció, az ún. Tűznyelők (Fire-Eaters) tagja volt. Programjában a fehér faji felsőbbrendűséget, valamint a rabszolgaság szükségességét hirdette, amelyet csak a kiválással lehet megvédeni, hogy a fehérek is megőrizhessék felsőbbségüket a fekete republikánusokkal szemben. A teljes kongresszusi delegációja az államnak ugyanakkor rabszolgaság-párti demokrata volt (köztük volt Davis is).
Mississippiben az 1860-as amerikai elnökválasztáson a rabszolgaság-párti John C. Breckinridge demokrata jelölt kapta a szavazatok 59%-át. Abraham Lincoln neve nem szerepelt a szavazólapokon.
A kiválás Dél-Karolina kiválását követően más déli államokkal is érintkezésbe lépett, mivel tudta, hogy egyedül nem szállhat szembe az Unióval. A Dél-karolinai Köztársaság kikiáltása és az onnan érkező további bátorító lépések Mississippit majdnem három héttel később hasonló lépésre sarkallták és megalakította a maga köztársaságát az Unióból való kiválás jeleként. A konvenció nyilatkozatában megnevezte, hogy a fő indok a rabszolgaság intézmények fenntartása, amely az egész világ számára a legfőbb anyagi érdek is. Mississippiben a lakosság több mint 55%-át alkották fekete rabszolgák, ugyanakkor a szabad státuszú személyek között is sok volt a fekete.
Jelentős számban voltak viszont azok, akik ellenezték a kiválást az Unióból, s akik az ezt eldöntő konvencióra jelentős számú küldöttséget is menesztettek. Az unionisták főleg az állam szegényebb megyéiből valók voltak, ahol kevesebb volt a rabszolga, ezért gazdaságukat is Északtól látták függőnek.
A polgárháborúban Mississippi jelentős mértékben kivette a részét, mintegy 80 ezer helyi fehér lakos szolgált a konföderációs seregben.
Jegyzetek
Kategória:Rövid életű államalakulatok Kategória:Amerika történelmi államai Kategória:Mississippi