A runkaKalmár, 48. o. lándzsaszerű szálfegyver, amelynek hegye tövében két rövid oldalpengéje félhold alakban fölfelé ível. A fegyver a 15. századból ered és a 17. századig volt használatban. Leginkább az olasz államokban kedvelték. A 16. századtól testőrségi díszfegyverként is szerepel.

A runka feje hosszú, lapos rombusz keresztmetszetű lándzsahegyből áll, amelyen vércsatornák is előfordulhatnak. Az oldalpengék a hegy tövéből erednek és a belső részük élezett. A hegy köpűben végződik, ennél fogva erősítik a nyélre. A nyél rendszerint nyolcszögletes, hossza 175-200 cm. A köpű időnként hosszú pántokban végződik, a vasalt nyél ugyanis nagyobb stabilitást biztosít, nehezebben törik el.Waldmann, 177. o. A fej meglehetősen hosszú, a Royal Armouries példányai 57-74 cm között mozognak, míg teljes hosszuk 240-280 cm közötti.

Hasonló fegyver még a sponton, a partizán, a spétum, a cseh fülkanál és a szárnyas lándzsa. Az elnevezések nem mindig következetesek.

Jegyzetek

Források John Waldman: Hafted Weapons in Medieval and Renaissance Europe. Leiden - Boston, 2005 Dr. Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971

Kategória:Fegyverek