bélyegkép|Orpheoreon. Az Instrumenta polychorda című illusztráció részlete forrása: Athanasius Kircher, Musurgia Universalis. A többi ott ábrázolt hangszertől való megkülönböztetésként itt Cythara communis néven említjük Az orpheoreon vagy orpharion, más néven orpheorion, egy reneszánsz pengetős hangszer, amely a citronhangszerek családjába tartozik.
Tervezése és története Az orpheoreon egy zártnyakú lant, amely felépítésében hasonló a nagyobb pandorához (más néven bandora). Fémhúrjai a lantéhoz hasonlóan vannak hangolva, és szintén ujjakkal pengethetők.
A nyereg és a húrláb átlósan fut a nyakhoz képest, ami növeli a menzúra (a rezgő húrok) hosszát a magasaktól a mély hangokig.
Az orpheoreont valószínűleg a 16. század vége felé találta fel az angol hegedűkészítő, John Rose. Neve először Michael Drayton 1590-es versében szerepel. A hangszert gyakran említik az angol zenével foglalkozó forrásokban 1600 körültől kezdve a lant vagy a pandora alternatívájaként> John Dowland 1597-től kezdődően olyan dalokat is írt, amelyeket többek között orpherioron kísért.
A név görög eredetű: az Orpheusz (görögül Όρφευς) rövidítése, a -reon pedig a rhein (ῥεῖν) szóból származik, ami azt jelenti, hogy „folyni”.
Irodalom Donald Gill: Az orpharion és a bandora. In: Galpin Society Journal, 13. kötet, 1960, 14–25. o. Ian Harwood, Lyle Nordstrom: Orpharion. Kiadó: Grove Music Online,'' 2001
Fordítás
Kategória:Pengetős hangszerek