A fekete barázdáshangya (Ponera coarctata) a barázdáshangya-formák alcsaládjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Afrikában honos hangyafaj.
Megjelenése A fekete barázdáshangya dolgozójának testhossza 2,6–3,3 mm. Színük a vörösessárgától a sötétbarnáig változhat. Testük finoman, sűrűn pontozott; szürkésfehér alapszőrözet és néhány elálló sörte borítja. Csápja 12-ízű; a csápostor a vége felé fokozatosan vastagodik, bunkója nincs. A dolgozók feje szögletes. Homlokbarázdája nincs, a fej többé-kevésbé finoman pontozott. Szemei kicsinyek és a fejpajzs közelében helyezkednek el. A fejpajzs elülső széle középen előrenyúlik. Mind az állkapcsi, mind az ajaktapogató 2-ízű, egy, illetve két sörtével. A rágó széles, fogazott. A tor hátvonala oldalnézetben majdnem egyenes, előre kissé domború, az áltorszelvény lekerekített tompa sarokkal. Az utóhát hiányzik. A potrohnyél egyízű és magas, vaskos bütyökkel rendelkezik, amely olyan magas, mint a tor, teteje csak kevéssel vékonyabb, mint a töve. A dolgozó és a királynő utolsó potrohszelvénye fullánkká alakult. Középső és hátulsó lábszáruk sarkantyúján fésűfogszerű szőrözet található.
A királynő 3,5–4,1 mm-es. Szárnya üvegszerűen átlátszó, enyhén barnával futtatott, erei világosbarnák; egy sugársejt, egy könyöksejt és két korongsejt látható rajta. Potrohnyelük bütyke magasabb és oldalnézetben keskenyebb, mint a dolgozóké. Előfordulnak szárnyatlan, a dolgozóhoz hasonló (ergatogyn) királynők is.
A hímek csápnyele olyan hosszú, mint a második ostoríz. Középhátuk kidomborodik, előhátuk elöl kimagaslik. Többnyire szárnyasak, de előfordulnak dolgozószerű (ergatoid) alakok is, ezek szárnyatlanok, fejük és toruk a dolgozókéhoz hasonlít. Szemeik kicsinyek, néha hiányoznak.
A P. coarctata var. testacea dolgozójának és királynőjének színe a vörösessárgától és a sárgásbarnától a sárgáig változik, nyélbütyke alacsonyabb a törzsalakénál.
Elterjedése Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-, valamint Közép-Ázsiában honos. Az Észak-Mediterráneumban a leggyakoribb. Skandináviából (általában az é.sz. 52° feletti vidékekről) hiányzik. Magyarországon országszerte előfordul, de nem gyakori.
Életmódja Erdőben, erdőszélen, réteken, sziklagyepekben, kertekben fordul elő, általában nyirkos talajon. Átlagosan 30-35 tagú (de egy kutatás során a legnagyobb boly két királynőt, 135 dolgozót, 238 bábot és 23 lárvát számlált) bolyai a talajban, kövek alatt vagy moha alatt találhatók. Egy bolyban két-három királynő él. A fészek egyszerű, általában csak egy-két kamrából és az azokat összekötő néhány járatból áll. A hangyák lassú mozgásúak. Ragadozók, kis talajlakó ízeltlábúakkal (pl. ugróvillások, ászkák) táplálkoznak, amelyeket fullánkjukkal ejtenek el. Lárvái mozgásképesek és a dolgozók által beszállított rovarokból maguktól táplálkoznak. Augusztus-szeptemberben rajzik a fészek közelében.
Néha más hangyafajok (pl. ráncoshangya) fészkébe költözik és a két faj együtt él (xenobiont).
Kapcsolódó cikkek Magyarország hangyafajainak listája
Források Somfai Edit: Hangya alkatúak - Formicoidea Fauna Hungariae XIII. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 Ponera coarctata AntWiki Ponera coarctata Bees Wasps & Ants Ponera coarctata GBIF
Kategória:Hangyák Kategória:Rovarfajok