Olgyai Andor (eredeti neve: Brommer Andor; 1947-ig) (Nagykikinda, 1906. február 13. – Budapest, 1984. november 24.) magyar jogász.
Életpályája József Attila padtársa volt a makói gimnáziumban; az egyetlen jeles az osztályban.Tóth Ferenc: "Az otthonom pedig hát ott, Makón van". József Attila makói évei. Makó, 2005. 289. o. 1929-ben a Szegedi Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, majd édesapját követve bírói pályára lépett.
1939. április 29-től járásbíró volt a Rimaszombati Királyi Járásbíróságon, majd törvényszéki bíró a Pestvidéki Királyi Törvényszéken.
1945. december 27. és 1948. szeptember 19. között a Budapesti Népbíróságon tanácsvezetőként tevékenykedett. A népbíróságon egy évig igazolás-fellebbezési ügyeket intézett, büntetőtanácsot vezetett, majd Nagy Károly mellette dolgozott. Kinevezték az Ócsai Járásbíróság elnökének, a Pestvidéki Törvényszéken törvényszéki tanácselnöknek és a Fővárosi Ítélőtáblához ítélőtáblai bírónak. Nevét 1947-ben – felvette apai nagyanyja nemesi előnevét – Olgyai-ra változtatta. 1948. szeptember 13-án az igazságügyi tárcánál főelőadóként dolgozott.
1953. szeptember 19-én áthelyezték a Legfőbb Ügyészség általános felügyeleti osztályára főosztályügyésznek. 1954. április 9-én a Fővárosi Ügyészség büntetőbírói felügyeleti csoportjához került ügyésznek. 1956. november 1-jén tagja volt a Budapest Főváros Ügyészségén megválasztott ideiglenes forradalmi bizottságnak, majd az 1956. november 21-én megválasztott végleges forradalmi bizottságnak is. 1957. szeptember 7-től a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírói Osztályán főosztályügyész volt.
1971. április 1. és 1974. július 31. között – nyugdíjba vonulásáig – a Legfőbb Ügyészségen csoportvezető ügyészeként dolgozott.
Munkássága Az 1956-os forradalom után ő képviselte a másodfokú vádhatóságot többek között Balázs Géza és társai büntetőperében, s az első fokon életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt Adorján Gusztáv büntetésének súlyosbítását, a halálra ítéltek közül G. Tóth László, Nagy Zoltán, Suba György, Kincses József büntetésének enyhítését indítványozta. A Vida Ferenc vezette tanács 1957. július 17-én Balázs Géza, G. Tóth László, Szász Zoltán, Lengyel László, Komjáti Ferenc, Sikó Dezső és Nagy Zoltán esetében helybenhagyta a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa 1957. május 16-án első fokon kihirdetett halálos ítéletét. Lamberth Károly, Földi Imre, Martoncsik József, Lapsánszky István, Suba György, Kincses József és Tóth Lajos halálos elmarasztalását ugyanakkor börtönbüntetésre enyhítette. A másodfokú kegyelmi tanácskozáson egyedül G. Tóth Lászlót ajánlotta kegyelemre, de az összes halálos ítéletet végrehajtották.
Családja Édesapját a szerb megszállók 1920-ban Nagykikindáról kiutasították, a család Makóra települt haza. Édesapja bíró, majd a járásbíróság elnöke volt.
Díjai Munka Érdemérem (1956)Magyar Közlöny, 1956 Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1957, 1974) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1966)Magyar Közlöny, 1966 Aranydiploma (1979)Délmagyarország, 1979. szeptember 12-i száma „kiváló jó munkájáért 1.000 Ft pénzjutalom” (1958)
Jegyzetek
Források https://letoltes.neb.hu/storage/assets/phpibAuxo.pdf
Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar jogászok