bélyegkép|Udiana Uddayana néven feltüntetve egy i. e. 100 körüli térképen
Udiana, más néven Uḍḍiyāna, Uḍḍāyāna, Udyāna vagy Oḍḍiyāna, a kora középkori Indiában található kis régió volt, amelynek fontos szerepet tulajdonítanak a vadzsrajána buddhizmus fejlődésében és elterjedésében.‘Uḍḍiyāna and Kashmir’, pp. 265–269, ‘The Śaiva Exegesis of Kashmir’, in Mélanges tantriques à la mémoire d’Hélène Brunner. Tantric Studies in Memory of Hélène Brunner, Collection Indologie 106, EFEO, Institut français de Pondichéry (IFP), szerk. Dominic Goodall és André Padoux, 2007. A tibeti buddhista hagyományok beyulként, vagyis rejtett szent helyként tekintenek rá (tibeti: སྦས་ཡུལ, Wylie: sbas-yul). A beyul olyan legendás hely, amely a hétköznapi emberek számára rejtett vagy nehezen hozzáférhető. Padmaszambhava, a 8. századi buddhista mester, aki meghatározó szerepet játszott a buddhizmus Tibetbe való bevezetésében, a hagyomány szerint Udianában született. Garab Dordzse, a dzogcsen hagyomány korai mestere, szintén ehhez a régióhoz kapcsolódik.
A régió a saiva hinduizmus, vagyis a Sivához kapcsolódó hindu hagyományok gyakorlásának is fontos helyszíne volt. A saiva tantra Mahártha, más néven Krama Kálíkula, vonalának szülőföldjeként tartják számon. Az első Mahártha-sziddháról, Dzsnyánanétra Nátháról azt tartják, hogy ebben az országban érte el a felébredést és itt tanított.Wallis, Christopher D. (2013). Tantra Illuminated: The Philosophy, History, and Practice of a Timeless Tradition. pp. 211–282. Mattamayura Press. A régiót a hagyomány a „dákiník paradicsomaként” is említi.
Feltételezett helyszínei
Szvát
bélyegkép|balra|Az Amluk-Dara sztúpa a pakisztáni Szvát körzetben. A fő sztúpát és szent körzetét körülbelül a 3. században alapították, és a 10. vagy 11. századig állt fenn.
Számos nyugati kutató Udianát a mai Pakisztán Hajber-Pahtunhva tartományában található Szvát-völggyel azonosította. Laurence Waddell, Sylvain Lévi, Giuseppe Tucci és Prabodh Chandra Bagchi szerint a tibeti Urgjen és a kínai Wutch'ang név Uddijánának felel meg, amelyet a mai Szvát-völggyel azonosítottak. Alexis Sanderson újra megvizsgálta a helymeghatározás kérdését, figyelembe véve azokat a különböző, egymástól távol eső területeket, amelyeket különböző időpontokban és különböző források Udianával azonosítottak. A régi szövegforrások gondos vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy Udiana Kasmír közelében helyezkedett el, és a mai Szvátot fogadta el a történeti Udiana valószínű központjaként.
Az Udyāna név szanszkritul „kertet” vagy „gyümölcsöskertet” jelent. A régió helyét olykor Pesavartól északra, a Szvát folyó mentén adják meg; Fakszien idejében az ókori Észak-India legtávolabbi részének tartották.
A 8. századi koreai szerzetes, Hje Csho a Feljegyzés az öt indiai területre tett utazásról című művében szintén említi a vidéket. Beszámolója szerint Gandhára meglátogatása után közvetlenül észak felé ment, belépett a hegyek közé, majd háromnapos utazás után megérkezett Udyanába. A helyet helyben Oddijánának nevezték, és hegyvidéki buddhista régióként írta le. Udyanából tizenöt napig utazott északkelet felé, majd elérte Csitralt. Fakszien szerint Udyana lakóinak étele és ruházata hasonló volt az Indo-Gangeszi-síkság lakóiéhoz.
A források szerint a területen mintegy 500 vihára működött a Sthavira Nikāya számára, ahol a vándorló szerzetesek három napra szállást és ételt kaptak. A hagyomány szerint volt itt egy Buddha-lábnyom, egy szikla, amelyen Buddha megszárította a ruháit, valamint egy hely, ahol megtérített egy nágát. Egyes források szerint a Sthavira nikájából eredő két iskola, a Dharmaguptaka és a Kásjapíja, ezen a területen jött létre. Mindkét iskola korai mahájána jellegű tanításokat is hordozott.
A 6–8. századra keltezett gardezi Ganésa-felirat Oddijána türk sahi királyának, Khingalának állít emléket.From Persepolis to the Punjab: Exploring Ancient Iran, Afghanistan and Pakistan, Elizabeth Errington, Vesta Sarkhosh Curtis, British Museum Press, 2007, p. 96
Egyes kutatók szerint a későbbi hindu sahi uralkodók az Uḍi/Oḍi néphez, vagyis Udiana lakóihoz kapcsolhatók. E nép uralkodói már a Kusán Birodalom idején, az i. sz. 3. században is ismertek voltak, az Uḍi/Oḍi népnév pedig egyes értelmezések szerint már az i. e. 4. századból is adatolható.
bélyegkép|Lovas alak Szpalapati, vagyis a hindu sahik „hadura” egyik érméjén. A fejfedőt turbánszerűként értelmezték. Odisha
Egy másik elmélet Udiana helyét a mai indiai Odisha államban keresi. Az elmélet támogatói irodalmi, régészeti és ikonográfiai bizonyítékokra hivatkoznak. Szerintük az Oḍḍiyāna név a dravida Oṭṭiyan alakból eredhet, amely Oḍra, vagyis Odisha őslakosára vagy helyi lakójára utal. Más értelmezés szerint a telugu Oṭṭiyam szóból származhat, amely szintén Oḍra jelentésű. Az Oḍḍiyāna emellett az Udyāna („kert”) középind alakjának is tekinthető; Hszüan-cang ezen a néven ismerte az Odisha körüli vidéket.
Udiana azonosításának kérdése összefügg Indrabhúti személyének azonosításával is. Thomas E. Donaldson összefoglalása szerint P. C. Bagchi két külön névcsoportot különböztetett meg a tibeti forrásokban. Az elsőbe az O-rgyān, U-rgyān és O-ḍi-yā-na alakokat sorolta, amelyeket Indrabhūtihoz, illetve Uḍḍiyānához kapcsolt. A másodikba az O-ḍi-vi-śā alakot helyezte, amely szerinte Oḍi, Oḍiviśa, illetve Uḍra, vagyis Odisha nevével függ össze, és nem kapcsolódik Indrabhūtihoz.
N. K. Sahu ezzel szemben úgy érvelt, hogy a buddhista tantra irodalmában ezeket a névcsoportokat ritkán különböztetik meg következetesen. Sahu szerint az Oḍa, Oḍra, Uḍra, Oḍiviśa és Oḍiyāna alakokat gyakran Uḍḍiyāna változataiként használták. Érvelése szerint a Sādhanamālā szövegében Uḍḍiyāna Oḍrayāna alakban is előfordul, míg a Kālikā Purāṇa Uḍḍiyāna vagy Oḍra alakban említi. Sahu továbbá azt is felvetette, hogy Indrabhūti inkább Odisha, mintsem a Szvát-völgy királya lehetett. A Caturāsiti-siddha-pravṛtti például Oḍiviśa királyaként említi, Cordier Bṣtān-ḥgyur-katalógusa pedig szintén Odisha felé mutató adatokat tartalmaz. Sahu egyik további érve, hogy Indrabhūti Jñānasiddhi című műve Dzsagannáthához intézett invokációval kezdődik; Dzsagannátha különösen szorosan kapcsolódik Odishához.Donaldson, Thomas E. (2001). 'Iconography of the Buddhist Sculpture of Orissa: Text', Volume 1 of Iconography of the Buddhist Sculpture of Orissa, Indira Gandhi National Centre for the Arts. Abhinav Publications. , Source: (accessed: Tuesday February 2, 2010), p.11
Az Odisha-azonosítás mellett további érvek is születtek. Ezt az azonosítást azonban több kutató valószínűtlennek tartja. Ellenvetésként említik, hogy a kínai források Odishát Wu-T'u, Ota vagy Wu-cha néven említik, míg a tibeti forrásokban Odisha neve Odivisa; ezek az alakok eltérnek az Urgyan és Wu-chang nevektől. További ellenérv, hogy Odisha csak az i. sz. 7. század után vált a tantrikus buddhizmus jelentős központjává, míg a Szvát-völgy már jóval 700 előtt is fontos szerepet játszott a tantrikus buddhizmus történetében.
Az ókori indiai irodalomban gyakran említik az indiai világ északnyugati határvidékeit, különösen Uddijánát, Gandhárát, Kapiszát és Tusárát. Egy kusán felirat egy Dzsívaka Odijanaka nevű szerzetest említ; ezt a kutatás az Uddijánára vonatkozó legkorábbi epigráfiai hivatkozások egyikeként tartja számon. Ezt az adatot rendszerint nem Odishával vagy Odivisával azonosítják. Az a vihára, amelynek Dzsívaka Odijanaka egy oszlopot adományozott, Huviska uralkodásához kapcsolódott, és északnyugaton helyezkedett el. Hszüan-cang északnyugati útvonalon lépett be Indiába, életrajzírója pedig Udyāna fővárosát szintén északnyugatra helyezi. Fakszien, aki ugyancsak ezen az átjárón keresztül érkezett, azt írja, hogy Udyāna északon, a Szvát folyó mentén feküdt.
Megjegyzések
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Buddhizmus Indiában Kategória:Tibeti buddhista helyek