bélyegkép|Kivégzése 1871. május 23-án bélyegkép|Sírja a Montmartre-i temetőben Gustave Chaudey kivégzett francia újságíró és politikus.
Élete Gustave Chaudey Vesoulban járt iskolába, majd 1835 és 1840 között Párizsban tanult jogot; később ott is praktizált ügyvédként. 1845-ben az Émile de Girardin által kiadott La Presse című újság szerkesztője lett. Barátja volt Alphonse de Lamartine költőnek, és a második köztársaság kezdetén támogatta Louis Eugène Cavaignac tábornokot, aki hadügyminiszterként erőszakkal leverte a zavargásokat Párizsban 1848 júniusában, és akit Louis Napoleon legyőzött az 1848. december 10-i elnökválasztáson.
A zavargások után visszatért Vesoulba. Ott, miután megsemmisítette a prefektúra által kifüggesztett, az 1851. december 2-i puccsot igazoló kiáltványt, két hónap börtönbüntetésre és tíz év svájci száműzetésre ítélték. Neuchâtelben telepedett le, és 1852–53-ban a Le Républicain neuchâtelois című újság főszerkesztője volt. 1853-ban elfogadta III. Napóleon részleges amnesztiáját, és visszatért Párizsba. 1856-ig ott praktizált, majd 1860-ban kezdett dolgozni a Courrier du Dimanche-nál.
1865-ben Pierre-Joseph Proudhon végrendeleti végrehajtója volt, akit 1858-ban védett egy Proudhon De la justice dans la Révolution et dans l'Église című művével kapcsolatos per során. Ugyanebben az évben tagja lett az I. Internacionálénak, más néven, és részt vett annak 1866-os genfi konferenciáján.
1866-ban számos, a blanquistákhoz közel álló forradalmárt védett, akiket a Place Saint-Michelen található Café de la Renaissance-ban tartóztattak le; köztük Gustave Tridont (1841–1871), Raoul Rigault-t (1846–1871), aki később államügyész lett, és elrendelte Gustave Chaudey, Léonce Levraud (1843–1938), Gaston Da Costa (1850–1909), a szabadgondolkodó Alfred Verlière (1841–?), Charles Longuet-t, Claude Victor Louis Stanislas Gentont (1827–1890) és Eugène Protot-t (1839–1921) kivégzését. Gustave Tridon, Raoul Rigault és Charles Longuet később a Párizsi Kommün vezető alakjai. Chaudey a Le Siècle főszerkesztője lett, és összebarátkozott a köztársasági újság fő részvényesével, Enrico Cernuschi bankárral.
Néhány héttel a Második Francia Császárság bukása után 1870. október 14-én rendelettel a Párizs 9. kerülete polgármesterévé nevezték ki, a lemondott Arthur Ranc helyére. Ebben a pozícióban azonban csak néhány napig maradt, mivel vereséget szenvedett Ernest Desmaresttel (1815–1901) szemben az 1870. november 5-i helyhatósági választásokon. Ezt követően Párizs alpolgármesterévé nevezték ki. A fővárost 1870. szeptember 19. óta ostromolták a németek, és ebben az időszakban a Nemzeti Gárda egyes részei radikalizálódtak, ami tüntetésekhez, zavargásokhoz és különféle puccskísérletekhez vezetett. Január 22-én felkeléskísérlet történt, amelyben a Nemzeti Gárda egyes zászlóaljai vettek részt, némi lakossági támogatással. Ezzel egyidejűleg kiderült, hogy a lakosság lisztkészlete nem február 1-jéig, a korábban számítottakkal ellentétben, hanem csak január 24-ig fog kitartani. A Raoul Rigault és Benoît Malon (1841–1893) vezette nemzetőrségi tüntetést az Hôtel-de-Ville előtt brutálisan leverték több mint 50 halottat követelő puskatűzzel. Állítólag Gustave Chaudey, aki alpolgármesterként az Hôtel-de-Ville-ért felelt, adta ki az erőszakos feloszlatási parancsot, de ez nem bizonyított tény.
A Le Père Duchesne újság Gustave Chaudey vád alá helyezését követelte a tüntetés erőszakos leveréséért, akit 1871. április 13-án le is tartóztattak. Kezdetben a Mazas börtönben tartották fogva, később átszállították a Prison de l'Abbaye-be. Ott Raoul Rigault ügyész parancsára 1871. május 23-án, a májusi Véres Hét idején kivégezték a börtön udvarán, miután a Párizsi Kommün elnöke, Louis Charles Delescluze ellenezte szabadon bocsátását, és barátai, Enrico Cernuschi és Théodore Duret erőfeszítései is kudarcot vallottak. Ebben az időszakban történt Georges Darboy párizsi érsek és Louis Bernard Bonjean (1804–1871), III. Napóleon szenátorának kivégzése is, miként Auguste-Alexis Surat atyáé (1804–1871), a Notre-Dame főesperese és Gaspard Deguerry (1797–1871), a La Madeleine plébániatemplom plébánosáé is.
Magánélete Gustave Chaudey nős volt. Gyermekei közül név szerint Georges Chaudey (1857–1904) ismert, aki később politikus lett.
Gustave Chaudey sírját 1873 vége és 1874 eleje között emelték a Montmartre-i temető 29. parcellájában. Itt látható Jules Renaudot (1836–1901) róla faragott mellszobra.
Írásai (válogatás) Appreciation historique, littéraire et politique de l'Histoire de dix ans de m. Louis Blanc . Párizs: Librairie d'Amyot, 1845 Un conservator . Párizs: A. Franck, 1846 La Crise politique . Párizs 1847. De l'Établissement de la république, lettre d'un républicain du lendemain à un républicain de la veille . Párizs: Michel Lévy frères, 1848 Egy igazi ellenzék kialakulása az alkotmánnyal szemben . Párizs, 1848 Pierre Joseph Proudhon ; Gustave Chaudey: La justice poursuivie par l'Église: appel du jugement rendu par le Tribunal de Police correctionnelle de la Seine, 1858. június 2., P.-J. Proudhon . Brüsszel: Librairie de l'Office de Publicité, 1858 Pierre Joseph Proudhon; Gustave Chaudey: De la Capacité politique des Classes ouvrières . Párizs, 1865 Lehetséges-e a parlamentáris birodalom? Párizs, 1869
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Gustave Vapereau, Dictionnaire universel des contemporains, Párizs, Hachette, 1880, 411–412. o.
További információk
Kategória:1871-ben elhunyt személyek Kategória:1817-ben született személyek Kategória:Franciaországi politikusok Kategória:Francia újságírók Kategória:Kivégzett politikusok