bélyegkép|A kantábriai nacionalizmus jelképe, a Lábaru A kantábriai nacionalizmus egy társadalmi és politikai mozgalom Spanyolország Kantábria nevű északi régiójában, amely ma az ország autonóm közössége. Nevezik továbbá kantábrizmusnak () vagy hegyvidéki nacionalizmusnak () is. Gyökerei a 19. századra vezethetőek vissza, de a ma is fennálló mozgalom a Franco-diktatúra bukása után vette kezdetét, a spanyol állam demokratizálódásával.
Több kantábriai nacionalista párt is létrejött az elmúlt évtizedekben, sokuk a mai napig aktív. Általában a pártok és szervezetek fő célja az ún. kantábriai nemzet elismerése és az autonómia jogok kiszélesítése. Csekély számban vannak olyanok, akik Kantábria függetlenségét akarják Spanyolországtól.
Történelmi háttér bélyegkép|jobbra|José María de Pereda Az első mozgalmak kulturális törekvések formájában bontakoztak ki a régióban, a 19. században, amelyek a korábbi népi és történelmi hagyományok visszaállítását célozták. Két legfőbb képviselője Amós de Escalante író, valamint José María de Pereda író és politikus voltak.
A 20. század elején vett a kantábrizmus politikai irányt. A történész és katolikus pap Mateo Escagedo Salmón olyan régi jogok visszaállítását irányozta elő, mint a hajdani tanácsok és vezető-választási jogok helyreállítása. 1927-ben már regionális párt létrehozását is tervezték, ám összeütközésbe kerültek a kantábristák Santander polgárságával. Hasonlóan ellene voltak a spanyol centralista kormányzati körök is, mivel Kasztília számára létfontosságú volt a santanderi kikötő.
A Második Spanyol Köztársaság idején gyakorlatilag felvirágzott a kantábrizmus, majd a spanyol polgárháború után uralomra jutó Franco-diktatúra megsemmisítette a mozgalmat.
A mozgalom feléledése bélyegkép|A Kantábriai Érdekvédelmi Egyesület által javasolt kantábriai nemzeti zászló Az 1980-as évektől több kantábrista párt alakult, mint a Kantábriai Nacionalista Csoport (Agrupación Nacionalista Cántabra), a Kantábriai Nacionalista Párt (Partido Nacionalista de Cantabria) vagy a Kantábriai Érdekvédelmi Egyesület (Asociación para la Defensa de los Intereses de Cantabria). További, többnyire rövid életű formációk is születtek a következő években és évtizedekben.
A frakciók rendszeresen jelöltetik magukat a területi választásokon, ám mindez idáig nem nyertek mandátumot a santanderi parlamentben.
A nacionalisták egyik követelése, hogy hivatalosan ismerjék el Kantábria nemzeti zászlajának az ún. Lábaru lobogót, és tegyék lehetővé önálló média (így önálló kantábriai televízió) megalakítását, illetve történelmi területeket csatoljanak vissza Kantábriához.
Elenyésző a kantábriai függetlenségi aktivisták száma, ahogy azoké is, akik az önálló kantábriai nyelv elismerését követelik. A kantábriai nyelvjárás Kantábria nyugati, Asztúriával határos hegyvidékein beszélt dialektus, beszélőinek száma csekély. A nyelvjárás átmenetet alkot az asztúrleóni nyelv és a kasztíliai spanyol kantábriai nyelvjárása között, amelyet a lakosság nagy többsége beszél.
A nacionalisták nagy többségénél nincs igény ennek a nyelvnek az elismerésére, amely valószínűleg nem is Kantábria eredeti nyelve, sőt magának a kasztíliai spanyolnak a gyökerei épp Kantábriában vannak, ugyanis a reconquista Kasztíliában innen indult, s a kantábriai telepesek révén szorulhatott vissza a muszlim hódítók arab nyelve. Kantábria autonóm közösségének korábbi elnöke, Miguel Ángel Revilla is kifejtette, hogy Kantábriának nincs saját nyelve. Ha volna, akkor ő is „foggal-körömmel” védelmezné azt.
Jegyzetek
Kategória:Kantábria Kategória:Spanyolország politikai élete Kategória:Nacionalizmus