Mahákála (, IAST: Mahākāla) a hinduizmusban és a tantrikus buddhizmusban tisztelt istenség. A buddhizmusban dharmapálaként, vagyis a dharma védelmezőjeként, valamint egy buddha haragos megnyilvánulásaként tartják számon; a hinduizmusban Siva félelmetes megnyilvánulása és Mahákálí hitvese.
Mahákála védelmező istenségként jelenik meg a vadzsrajána buddhizmus több hagyományában, így a kínai ezoterikus buddhizmusban, a japán singonban és a tibeti buddhizmusban is. Kínaiul Dàhēitiān (大黑天), koreaiul Daeheukcheon (대흑천), vietnámiul Đại Hắc Thiên, japánul pedig Dajkokuten (大黒天) néven ismert.
Etimológia
A Mahākāla név szanszkrit összetétel: a mahā jelentése „nagy”, a kāla pedig „idő” vagy „halál”. A név értelmezése ezért „az időn túli” vagy „a halálon túli”. Tibeti buddhista környezetben a Nagpo Chenpo név jelentése „Nagy Fekete”, míg a Gönpo megnevezés „védelmezőt” jelent.
Leírás és ikonográfia
Mahákálát gyakran kék vagy fekete színnel ábrázolják. A fekete szín értelmezése szerint ahogyan minden szín feloldódik a feketébe, úgy olvadnak bele a nevek és formák Mahákála alakjába; ez az értelmezés mindenre kiterjedő természetét fejezi ki.
A buddhista ikonográfiában Mahákála rendszerint haragos megjelenésű védelmező istenség. Gyakori attribútumai közé tartozik a görbe kés és a koponyacsésze; szerepe a védelemhez és az akadályok elhárításához kapcsolódik. A buddhista ábrázolásokon az öt koponyából álló korona az öt mentális szennyeződés öt bölcsességgé való átalakulását jelképezi, a levágott fejekből álló füzér pedig a szanszkrit ábécé betűire és a Buddha tiszta beszédére utal.
Hinduizmus
A hindu hagyományban Mahákála Sivához kapcsolódó félelmetes alak, akit az idővel, a teremtéssel, a pusztítással és az erővel hoznak összefüggésbe. A Saktiszamgama-tantra leírása szerint Mahákála négykarú és háromszemű, hamuval borított alak, aki a hamvasztóhelyek világához kapcsolódik, és fegyverei között háromágú szigony, dob, kard és sarló szerepel.
A hindu értelmezésben Mahákála Mahákálí hitveseként is megjelenik; kettejük alakja az idővel és a pusztító erővel kapcsolódik össze. Mahákála neve több hindu szövegben és kultuszhelyhez kapcsolódó hagyományban is előfordul, különösen Siva félelmetes vagy pusztító aspektusának összefüggésében.
Buddhizmus
A buddhizmusban Mahákála elsődlegesen védelmező istenségként jelenik meg. A mahájána és vadzsrajána hagyományokban a tanítások, a gyakorlók és a gyakorlás feltételeinek oltalmazójaként tartják számon; a tibeti buddhizmusban különösen jelentős dharmapála. Egyes tantrikus rendszerekben meditációs istenségként, azaz jidamként is szerepel.
Mahákálát különböző buddhista hagyományok eltérő eredetű vagy funkciójú megnyilvánulásként értelmezik. Egyes esetekben Hévadzsra, Vadzsradhara, Amitábha, Avalókitésvara vagy Aksóbhja haragos emanációjaként jelenik meg. A tantrikus ciklusok közül több, például a Guhjaszamádzsa és a Csakraszamvara hagyománya is ismeri Mahákála alakját.
Tibeti buddhizmus
A tibeti buddhizmusban Mahákálának számos formája ismert, amelyek eltérő ikonográfiai és rituális szereppel rendelkeznek. A kétkarú „fekete köpenyes” Mahákála a karma kagyü iskola védelmezőjeként ismert, és a hagyomány szerint különösen a karmapák védelmezője. A Pandzsaranátha Mahákála, vagyis „a sátor ura” Mahákála Mandzsusrí emanációjaként és a szakja iskola védelmezőjeként jelenik meg.
bélyegkép|Mahákála és kísérete
Kína és Japán
Mahákála számos kínai buddhista szövegben előfordul, bár ikonográfiai ábrázolásai Kínában a Tang- és Song-korban ritkábbak voltak. Nevét kínaiul átírással 摩訶迦羅 alakban, fordítással pedig 大黑天 formában használták.
Japánban Mahákála Dajkokuten néven vált ismertté. A japán buddhizmusban és népi vallásosságban alakja barátságosabb, szerencséhez és jóléthez kapcsolódó istenséggé alakult, aki a hét szerencseisten egyikeként is ismert.
Kapcsolódó szócikkek
Dharmapála Dajkokuten Haragos istenségek Siva (isten) Vadzsrajána Tibeti buddhizmus
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:Dharmapálák Kategória:Hindu istenek Kategória:Tibeti buddhizmus