A homoki pimpó (Potentilla arenaria, korábban Potentilla incana) a rózsafélék (Rosaceae) családjába, azon belül a pimpó (Potentilla) nemzetségbe tartozó évelő növényfaj. Száraz gyepek, homokpuszták jellegzetes, kora tavaszi virága.
Elterjedése és élőhelye Közép- és Kelet-Európában elterjedt faj. Magyarországon gyakori, különösen az Alföld homokos területein (pl. Kiskunság, Nyírség), de megtalálható dombvidékek száraz, köves lejtőin és sziklagyepeken is. Kedveli a mészben gazdag, laza szerkezetű talajt és a napos, száraz környezetet.
Megjelenése, jellemzői Termet Alacsony termetű, mindössze 5–15 cm magas, heverő vagy felemelkedő szárú évelő. Gyakran alkot sűrűbb sarjtelepeket. Levelek Tenyeresen összetettek, általában 5 (ritkábban 3) levélkéből állnak. A levélkék széle fűrészes, mindkét oldalukon sűrűn szőrösek, amitől a növény gyakran szürkés-ezüstös árnyalatú. Ez a szőrözöttség segíti a párologtatás csökkentését a száraz élőhelyeken. Virág Virágai élénksárgák, 1–1,5 cm átmérőjűek. A pimpókra jellemzően 5 sziromlevéllel rendelkeznek, amelyek szívalakúak (a csúcsuknál kicsit benyomottak). Virágzási idő Az egyik legkorábban nyíló pimpófaj: már márciusban virágozni kezd, és a virágzás egészen májusig tarthat.
Hasonló fajok Könnyen összetéveszthető a tavaszi pimpóval (Potentilla neumanniana / P. verna), de a homoki pimpó levelei a sűrűbb csillagszőrök miatt szürkésebbek, míg a tavaszi pimpó inkább zöldebb és kevésbé szőrös.
Természetvédelmi helyzete Magyarországon nem áll természetvédelmi oltalom alatt, mivel viszonylag elterjedt, de élőhelyeinek (száraz gyepek, homokpuszták) beépítése vagy feltörése veszélyeztetheti állományait. Az északi alpesi lábánál veszélyeztetettnek számít.Manfred A. Fischer, Karl Oswald, Wolfgang Adler: Exkursionsflora für Österreich, Liechtenstein und Südtirol. 3. kiadás. Land Oberösterreich, Biologiezentrum der Oberösterreichischen Landesmuseen, Linz 2008, , 485. oldal
Felhasználása Kertekben sziklakerti növényként is ültetik, mivel kiváló szárazságtűrő és dekoratív talajtakaró. Gyógyhatása a többi pimpófajhoz hasonlóan (magas tannintartalom miatt) összehúzó jellegű, de erre a célra inkább az indás pimpót vagy a vérontó pimpót használják.
Jegyzetek
Irodalom Henning Haeupler, Thomas Muer: Bildatlas der Farn- und Blütenpflanzen Deutschlands (= Die Farn- und Blütenpflanzen Deutschlands. Band 2). Herausgegeben vom Bundesamt für Naturschutz. Ulmer, Stuttgart 2000, Wolfgang Adler, Karl Oswald, Raimund Fischer: Exkursionsflora von Österreich. szerk.: Manfred A. Fischer. Ulmer, Stuttgart/Wien 1994, August Binz, Christian Heitz: Schul- und Exkursionsflora für die Schweiz, Schwabe & Co. AG, Basel, 1986, Erich Oberdorfer: Pflanzensoziologische Exkursionsflora, Ulmer Verlag, Stuttgart, 1990, Christian August Friedrich Garcke: Illustrierte Flora, 1972, Verlag Paul Parey,
Kategória:Zárvatermők