A Lotus Carlton (más néven: Vauxhall Lotus Carlton, Lotus Omega vagy Opel Lotus Omega) a Vauxhall Carlton/Opel Omega A szedán egy olyan változata, amelyet a Lotus nagy teljesítményű sportszedánná alakított át. Mint minden Lotus-jármű, ez is típusjelölést kapott – ebben az esetben a 104-es típust.
A modellből mindössze 950 darabot gyártottak.
Fejlesztése balra|bélyegkép|250x250px|A motortér A teljesítménynövelő módosítások a motor továbbfejlesztésével kezdődtek, amelyet a Lotus alakított át a GSi-ben használt szabványos Opel 2 969 cm³-es 24 szelepes soros hathengeres egységből. A hengerűrtartalmát 3 615 cm³-re növelték. A Lotus ezután két Garrett T25 turbófeltöltőt szerelt be, amelyek körülbelül 2500 fordulat/percnél akár 0,7 bar (10 psi) nyomásfokozást biztosítanak. Az eredeti gyújtáselosztó-rendszert háromtekercses wasted spark rendszerre cserélték, a gyújtáselosztó hajtását pedig a víz-levegő intercooler kör vízszivattyú-hajtásaként hasznosították újra. Maga a hűtő a Behr gyártmánya, és képes a töltőlevegő hőmérsékletét 120 °C-ról (248 °F) 60 °C-ra (140 °F) csökkenteni.
A fent felsorolt motorátalakítások mellett a Lotus számos műszaki módosítást hajtott végre, hogy az a megnövekedett teljesítmény mellett is megbízhatóan működjön. A körülbelül 95 bar (9 500 kPa) értékű megnövekedett hengernyomásnak való ellenállás érdekében a motorblokk külső merevítőelemeit megerősítették. A főtengelyt is kicserélték; a korai fejlesztési fázisban a főtengelyeket Olaszországban acéltömbből megmunkálták, de a sorozatgyártott egységeket az Opel kovácsolta, majd a Maschinenfabrik Alfing Kesslerhez küldték megmunkálásra. A hengerfej nagyrészt megegyezett az eredeti 24 szelepes kivitelével, bár az égéstér megmunkálásával a statikus kompressziós arányt 10,0:1-ről 8,2:1-re csökkentették. A motort a Mahle által gyártott kovácsolt csúszó dugattyúkkal szerelték fel. A dugattyúcsapágyakat az eredeti Lotus-terv alapján készült új egységekkel cserélték ki.
A teljesítményt a hátsó kerekekre a V8-as Holden Commodore-ral közös hátsó csúszásgátló differenciálmű segítségével ugyanaz a ZF 6-fokozatú kézi sebességváltó továbbította, mint a korabeli Chevrolet Corvette ZR-1-ben.
Külső változások A külső változtatások között szerepelt egy hátsó spoiler felszerelése, hűtőnyílások a motorháztetőn, Lotus emblémák az első sárvédőkön és a csomagtérajtón, egy karosszériakészlet, valamint a nagyobb kerekekhez igazodó, jelentősen kiszélesített kerékjárati ívek. Az autó egyetlen színben, az Imperial Green nevű sötétzöldben (amely hasonlít a brit versenyzöldre) került forgalomba.
Alváz, fékek és kormánymű Az Omega hátsó futóművét a Lotus módosította a nagy sebességű stabilitás és a kezelhetőség javítása érdekében: új lengőkart szereltek be, és a perselyeket is átalakították a kerékdőlés és a kerékdőlésszög jellemzőinek módosítása céljából. A nagy sebességnél és teljes terhelés mellett jelentkező jelentős kerékdőlésszög-változás problémájának megoldására az Opel Senator önszintező futóművét szerelték be. A Senatorból származik a Servotronic szervokormány-rendszer is, amely parkolási sebességnél teljes szervotámogatást nyújt, és az útsebesség növekedésével csökkenti a támogatást. A Lotus mérnökei inkább fogaskerék-kormányzást használtak volna, de a költség- és helykorlátok miatt kénytelenek voltak a csigahajtásos megoldást választani.
A kerekek első vázlatai osztott felépítésű kompozit kialakítást mutattak, de ezt végül elvetették egy monoblokk kialakítású kerék javára, mivel aggályok merültek fel a kerekek tartósságát illetően rossz útviszonyok esetén. A 17 hüvelykes (430 mm) kerekek végleges kialakítását a Ronal gyártotta, az Omega-n használtaknál szélesebb Goodyear Eagle gumiabroncsokkal együtt. A felhasznált gumiabroncskeverék megegyezett az Esprit Turbo SE-n alkalmazottal, olajok és alacsony hiszterézis kombinációjával. Ez javítja a nagy sebességű stabilitást és a nedves körülmények közötti teljesítményt.
Az autó elöl 12,9 hüvelykes (328 mm), hátul 11,8 hüvelykes (300 mm) féktárcsákkal van felszerelve, mindkettőt a dorseti Portland Engineering gyártotta, elöl négydugattyús AP féknyergekkel, hátul pedig kétdugattyús féknyergekkel.
Teljesítmény A Lotus Carlton kettős turbófeltöltésű, soros hathengeres motorja, amelynek kódneve C36GET, 382 LE (281 kW; 377 lóerő) 5200 fordulat/percnél, nyomatéka pedig 568 Nm 4200 fordulat/percnél, amelyből 470 Nm már 2000 fordulat/percnél rendelkezésre áll. A magas áttételnek köszönhetően első fokozatban körülbelül 89 km/h sebességet ért el, végsebessége pedig elérte a 285 km/h-t. Sok éven át a leggyorsabb négyajtós sorozatgyártású szedán címét viselte.
Fogadtatás Mivel a Lotus Carlton teljesítménye felérhet vagy akár meg is haladta számos korabeli sportautóét – például a Ferrariét vagy a Porscheét –, miközben négy utast is kényelmesen el tudott szállítani, ráadásul sokkal olcsóbb is volt, ez némi vitát váltott ki az autóipari és az általános sajtóban. Bob Murray, az Autocar magazin akkori szerkesztője így írt: „Senki, aki megveszi ezt az autót, nem állíthatja, hogy szüksége van vagy képes lesz kihasználni a 180 mérföld per óra körüli állítólagos végsebességet”, és azt javasolta, hogy a Vauxhall kövesse a német autógyártók példáját (akik elkezdték 249 km/h-ra korlátozni nagy teljesítményű autóik végsebességét). Végül az Opel nem korlátozta az autó végsebességét.
A legenda születése - 40RA A Lotus Carlton az Egyesült Királyságban rablók és autótolvajok célpontja lett. Richard Austin brit üzletember 40. születésnapjára vette meg magának (innen eredt a 40RA rendszám) az autót 1993. november 20-án. 1993. november 26-án hajnal öt órakor arra ébredt, hogy egy tolvajbanda az autóját próbálja meg ellopni. Austin megpróbálta ezt megakadályozni, de a banda leütötte és mire magához tért a tolvajok hatástalanították az autó riasztóját, de beindítani nem tudták, így az általuk oda érkezett autóval, egy Ford Sierra RS Cosworth-szel elkezdték eltolni a helyszínről, Richard üldözőbe vette őket a felesége autójával, azonban néhány kilométerrel később a tolvajbanda egy Opel Vectra Turboval beletolatott és nem tudta tovább követni őket.
A következő hónapokban banda ezt az autót használta éjjeli betöréseikhez, és mintegy 20 000 font értékű cigarettát és alkoholt lopott el. A West Midlands-i rendőrség egyik tisztje, David Oliver a következőt nyilatkozta: „Egyszerűen nem tudunk a közelébe kerülni, és nem valószínű, hogy valaha is sikerülni fog”, miután a rendőrség nem volt képes elkapni Lotus Carltont, egyes híresztelések szerint egy alkalommal még a rendőrség helikopterét is lehagyta az Omega, de ezt sosem erősítették meg hivatalosan, egy másik rablást a helyi rendőrőrstől mindössze 28 méterre követtek el és itt sem tudták elkapni az elkövetőket. Az ellopott autót 1994 januárjában egy csatornába süllyesztve találták meg, mivel (vélhetően egy uszály) javíthatatlanul megrongálta, így ezt követően elbontották, azonban Richard Austin később használtan ismét vásárolt egy modellt.
A média és a hatóságok kampányt indítottak a Lotus Carlton nagy-britanniai betiltása érdekében. Az autó hírnevét a parlamentben is elítélték. Bár a kezdeményezés egyre nagyobb támogatottságra tett szert, az autó betiltására irányuló kampány végül kudarcot vallott.
Az eset kapcsán az autórajongók közösségeiben a 40RA kifejezés legendává vált és még évtizedekkel később is aktívan foglalkoznak a közösségi oldalak csoportjaiban az autóval.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Az eredeti 40RA tulajdonosával, Richard Austinnal készült interjú
Kategória:Angol autók