jobbra|bélyegkép|Ond vezér mellszobra Ond történeti település Tokaj-Hegyalján, napjainkban Szerencs város településrésze Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a történelmi Tokaj-Hegyalja borvidék délnyugati részén, a Szerencs-patak völgyében helyezkedik el. Története szorosan összefüggött a hegyaljai szőlőműveléssel és bortermeléssel.

Története Ond története szorosan összefonódik Tokaj-Hegyalja történetével. A település területe már az őskorban is lakott volt, amit a Hegyalján és a Szerencs-patak völgyében előkerült régészeti leletek bizonyítanak.Frisnyák Sándor: Tokaj-Hegyalja történeti tájhasználata és térszerkezete (895–1920).Tokaj és Hegyalja II. Miskolc, 1990.

A térség kedvező földrajzi adottságai – vízfolyások, árterek, legelők és dombvidéki térszínek – már korán alkalmassá tették a megtelepedésre. A történeti földrajzi kutatások szerint Tokaj-Hegyalja településhálózata a honfoglalás korától kezdve a különböző tájhasználati övezetekre épült: az ártéri legelők, a szántóföldek, az erdők és a szőlőterületek egymást kiegészítő gazdasági rendszert alkottak.

A honfoglalás és a név eredete

A helyi hagyomány a település nevét Ond vezérhez köti, aki a honfoglaló magyarság hét vezérének egyike.Anonymus: Gesta Hungarorum.

Anonymus művében Ond vezér Árpád egyik szövetségeseként szerepel, azonban a település és a személy közvetlen történeti kapcsolatára okleveles bizonyíték nem ismert.

A település nevének eredetét a történeti szakirodalom személynévi eredetűnek tartja, ugyanakkor az Ond vezérhez kapcsolódó hagyomány tovább él a helyi történeti emlékezetben.Borovszky Samu: Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely története. Budapest, 1905.

A helyi hagyomány a Szerencs-patak korábbi elnevezései között az Ond-patak nevet is említi.

Középkor

A település a középkori forrásokban Ond, Ondja, Moza Ondja és Maza-Ond alakban fordul elő.

1219-ben egy Moza nevű zempléni várjobbágy neve kapcsolódik a településhez, akit több társával együtt a János-lovagok birtokain okozott károk miatt perbe fogtak.

A 13–14. században a források két Ond nevű településrész vagy birtokközpont létezésére utalnak. Az egyik a mai Szerencs felé helyezkedhetett el, míg a másik a Rátka felé vezető út térségében feküdt.Gulyás László Szabolcs: A Tokaj-Hegyalja egységesülésének középkori előzményei. Gesta, XXI. (2023), 19–30.

A helyi hagyomány szerint az egyik Ond királyi birtok volt, ahol a királyi vadászkutyák gondozói, az úgynevezett kutyapecérek éltek.

1247-ben a két birtokrész egy kézbe került, Nagyolaszi Egyed birtokába.

A község a középkorban a Doby és Monaky család birtokai közé tartozott.

1414-ben Csobádi Istvánt iktatták be egyes birtokrészeibe.

1481-ben a Gercsei család mellett a Jonhos és Pinczi családoknak, valamint a tokaji pálos rendnek is voltak birtokai Ondon.

A település határában található Barátszög-dűlő neve a tokaji pálosok egykori birtoklásának emlékét őrzi.

bélyegkép|Szőlőültetvények Ond határában, háttérben a Gárdon-tető

Ond fejlődését évszázadokon keresztül meghatározta a hegyaljai szőlőművelés és bortermelés. A település földrajzi helyzete révén szervesen kapcsolódott Tokaj-Hegyalja gazdasági rendszeréhez.Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora.

A történeti földrajzi kutatások szerint a település gazdálkodása nem kizárólag szőlőművelésre épült. A Szerencs-patak völgyében jelentős szerepe volt a rét- és legelőgazdálkodásnak, az állattartásnak, valamint az erdőhasználatnak is.

bélyegkép|Hagyományos hegyaljai pince Ondon

Tokaj-Hegyalja egységes bortermelő régióvá válása hosszú történeti folyamat eredménye volt. A középkor végére a térség települései már összekapcsolódtak a szőlőtermelés, a borkereskedelem és a birtokszerkezet révén.

Kiemelkedő jelentőségű esemény volt III. Károly 1737. október 11-én kiadott rendelete, amely hivatalosan kijelölte a Tokaj-hegyaljai borvidék településeit. Ond szerepelt a rendeletben meghatározott helységek között, így hivatalosan is a történelmi Tokaj-Hegyalja részévé vált..

A szakirodalomban a rendeletet a korai eredetvédelmi szabályozások egyik jelentős példájaként tartják számon.

Török kor 1567-ben Ond a török hadjáratok során elpusztított települések között szerepelt. 1583-ban Forgách Simont iktatták be birtokába. 1595-ben a települést újratelepítették.

Rákóczi-kor 1603-ban Rákóczi Zsigmond királyi adományként kapta meg Ondot. A település 1711-ig a Rákóczi család birtokában maradt.

A helyi hagyomány szerint több ondi lakos is részt vett a Rákóczi-szabadságharc eseményeiben.

Régészeti emlékek Ond tágabb térsége régészetileg gazdag terület. A Hegyalján bronzkori, vaskori, szarmata, vandál és középkori lelőhelyek is ismertek.

A közeli Tiszaladány–Nagyhomokos lelőhelyen bronzkori kincsleletek, császárkori településnyomok, valamint népvándorlás kori objektumok kerültek elő.

A kutatások szerint a Szerencs-patak völgye és Tokaj-Hegyalja térsége az őskortól kezdve folyamatosan lakott volt.

Újkor 1711 után Ond a kincstár tulajdonába került, majd az Aspremont, Szirmay, Orczy, Meskó, Zichy és Friedradny családok birtokolták. A 20. század elején a településen 128 ház és 615 lakos élt, akiknek többsége református vallású volt, a református templom 1802-ben épült.

bélyegkép|Az ondi református templom és parókia

Jegyzetek

További információk Hungaricana – Ond térképi forrásai Vályi András: Magyarország leírása – Ond Borovszky Samu: Zemplén vármegye – Ond Magyar Nemzeti Levéltár – Ond

Frisnyák Sándor tanulmánya Gulyás László Szabolcs tanulmánya

Kategória:Magyarország történelmi települései Kategória:Szerencs