A székely nemesség a történelmi erdélyi és magyarországi feudális rendszer egy sajátos csoportját alkotta. A székely nemesség tagjai a székelyek közé tartoztak, s ennél fogva jellemzően Székelyföld területén éltek. Az újkorban elfogadott gyakorlat volt a székely székek területéről elköltöző székely nemesek nemesi státusának és jogállásának elfogadása Magyarország területén. A közhiedelemmel ellentétben nem minden székely volt nemes, ugyanakkor a székely nemességhez tartozók csoportja is töredezett, időben és térben változó volt. A székely nemesi hierarchia három rangot különböztet meg: főszékely (latinul: primior), lófő (latinul: primipilus) és közszékely. A székely nemesi rangok és címek használatát a magyar nemesi rangok és címek használatával együtt az 1947. évi IV. törvény tiltotta be.
Története A székely nemesség az ún. első foglalás jogán alapszik, amely az egykori szállásterületek, későbbi székely székek birtokbavételének elsőbbségét jelenti. A jogfejlődés szempontjából meghatározó, hogy a székely nemesek által birtokolt földterületek sosem képezték a királyi kincstár tulajdonát.
A székely nemesség szorosan összefügg a katonai szolgálat teljesítésével. Ez kvázi egyfajta autonómiát jelentett, amely történelmi toposzként meglehetősen leegyszerűsítve és sarkítva úgy jelenik meg, hogy a székelyek szabadságukért a „vérükkel adóztak”.
Mind a székelyek megtelepedése, mind pedig a katonai szolgálat ténye szoros összefüggésben áll a Magyar Királyság által a 11. században a székelyek számára kijelölt határőrzési feladattal.
A katonai feladatok ellátásából adódik az a sokat vitatott elképzelés, hogy a 13. században még a székely nemesség két rendre tagolódott, aszerint, hogy lovon vagy gyalog teljesített szolgálatot.
A 15. században már erőteljes rendi tagolódás körvonalai mutatkoznak meg. 1473. december 9-én kelt levelében Mátyás király utasítja Mérai Magyar Balázs erdélyi vajdát és székely ispánt, hogy katonai lustrában (az eredeti szövegben generalis collustratione) írja össze a táborában lévő maros- és udvarhelyszéki lófőket és gyalogokat, azzal a meghagyással, hogy a székely főemberek ezen változtatni ne merjenek.
A 16. századra kialakult három székely rend stabilizálódását mutatja Bornemissza Pál és Werner György 1552-ben kelt, I. Ferdinánd királyhoz intézett levele. Ebben a székely nemesség helyzetéről írnak:
Jegyzetek
Kategória:Székelyföld