A martalóchangya (Harpagoxenus sublaevis) a bütyköshangyaformák alcsaládjába tartozó, Európában honos rabszolgatartó hangyafaj.

Megjelenése A martalóchangya dolgozójának testhossza 3,5–5,4 mm. Színe sárgásbarna vagy barna, potrohán és fején sötét folttal. Testét hosszú, elálló szőrök borítják. Feje nagy, oldalai párhuzamosak, a fejtető homorú, oldalnézetben alul egyenesen levágott. Fejpajzsuk középső része közel párhuzamos oldalakkal, homlokmezőjük kicsi, mélyített. Homloklécük igen hosszú, jóval a szemek mögött ér véget, kifelé hajlik. Szemei nagyok. Rágójuk széles, fogazatlan, kissé homorú élű. Állkapcsi tapogatójuk 5-ízű, ajaktapogatójuk 3-ízű. Csápgödrük mély, csápnyele rövid, széles; az első és az utolsó ostoríz kivételével a többi szélesebb, mint amilyen hosszú. Csápjuk 11-ízű, rövid 4-ízű bunkóval. Középhátuk és áltorszelvényük között befűződés látható. Áltorszelvényük tüskéje a tövénél széles. Potrohnyelük két-ízű, mindkettőn nagy bütyökkel. Az első nyélbütyök tompa kúp alakú, mindkét bütykön alul fog található.

A királynő mintegy 4,7 mm-es, alapesetben szárnyakkal rendelkezik, de jóval gyakoribbak a dolgozókra hasonlító, szárny nélküli ergatogyn alakok. Utóbbiaknak három helyett csak egy pontszemük van. A tor oldalnézetben közel egyenes hátvonalú.

A hím hossza 3,7-4,5 mm. Alapszíne feketésbarna, de csápjai, lábai, a bütyök és potroh világosabbak. Teste ráncolt vagy pontozott, de potroha sima. Homlokmezője háromszög alakú, közepe domború. Rágója kicsi, fogazat nélküli, homorú éllel, amelynek csúcsi része nem ér össze. Szeme nagy, kidomborodó, a pontszemek szintén. Csápja 12-ízű, fonál alakú, igen rövid nyéllel. Az első ostoríz rövidebb és vastagabb a többinél. Áltorszelvénye tompa sarkú, középhátán Mayr-féle barázda található. Potroha előrehajló. Szárnya hosszú, nyitott sugársejttel, egy könyöksejttel és egy korongsejttel.

Elterjedése Európában, a Pireneusoktól a Kaukázusig és Észak-Olaszországtól Észak-Norvégiáig honos, de inkább Közép- és Észak-Európában (Skandináviában) gyakoribb. Magyarországon ritka.

Életmódja Rabszolgatartó faj. Kis, mintegy 50 fős kolóniái különféle berkihangyafajok (Leptothorax acervorum, L. muscorum, L. gredleri) déli fekvésű bolyaiban élnek. A boly elfoglalásakor a királynő megöli a gazdafészek királynőjét és a dolgozók már a martalóchangyák utódait nevelik fel. A kémiai mimikrit használó, a gazdafaj feromonjait utánzó martalóchangyák nem járnak élelem után, sőt önállóan enni sem képesek, a rabszolga dolgozók etetik őket (bár inni tudnak). A rabszolga dolgozók utánpótlását úgy biztosítják, hogy a szomszédos bolyokból lárvákat és bábokat rabolnak, majd azokat felneveltetik. Rabláskor nem viselik a másik boly szagát, ezért az ottani dolgozók rájuk támadnak, de a martalóchangyák olyan feromont spriccelnek rájuk, amelyek elfedi az otthonszagukat, így a gazdahangyák egymást támadják és ölik meg. Július-augusztusban rajzanak.

Kapcsolódó cikkek Magyarország hangyafajainak listája

Források Somfai Edit: Hangya alkatúak - Formicoidea Fauna Hungariae XIII. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 Harpagoxenus sublaevis AntWiki Harpagoxenus sublaevis GBIF

Kategória:Hangyák Kategória:Rovarfajok