A mdinai Szent Pál-főszékesegyház (), amelyet gyakran csak Szent Pál-székesegyháznak vagy mdinai székesegyháznak neveznek, egy római katolikus székesegyház a máltai Mdina történelmi városában. Alapítása a 12. századra tehető, és a hagyomány szerint azon a helyen áll, ahol Publius római helytartó találkozott Szent Pál apostollal annak máltai hajótörése után. Az eredeti székesegyház súlyosan megrongálódott az 1693-as szicíliai földrengésben, ezért lebontották, majd 1696 és 1705 között barokk stílusban építették újjá Lorenzo Gafà máltai építész tervei alapján. A székesegyházat Gafà mesterművének tekintik.

A székesegyház a Máltai római katolikus főegyházmegye székhelye; ezt a funkcióját a 19. század óta a vallettai Szent János-társszékesegyházzal közösen látja el.

Története A hagyomány szerint a mdinai székesegyház helyén eredetileg Szent Publiusznak, Melite római helytartójának a palotája állt, aki a hajótörést szenvedett Pál apostolt fogadta Máltán. Az Apostolok cselekedetei szerint Pál meggyógyította Publiusz apját és sok más beteget is a szigeten. Bár a jelenlegi kriptában egy római domus maradványai is megtalálhatók, és ez a hagyomány széles körben elterjedt legenda, az események ezen változatát régészek és történészek nem támasztják alá. Inkább a máltai Szent Pál-mítoszok részének tekintik.

Az ezen a helyen álló legelső székesegyházat a feltételezések szerint a Szűzanyának szentelték, ám az arab időszak alatt romlásnak indult (Melite templomait a 870-es aglabida invázió után kifosztották). Az ásatások szerint az arabok idején a területet mecsetként használták.

Az 1091-es normann inváziót követően ismét a kereszténység vált a máltai szigetek uralkodó vallásává. A 12. és 13. században egy Szent Pálnak szentelt székesegyház épült. A gótikus és román stílusú építményt később többször is kibővítették és átalakították.

1679-ben Miguel Jerónimo de Molina püspök és a székesegyházi káptalan úgy döntött, hogy a középkori kórust egy barokk stílusúval cserélik le. Ennek megtervezésével és az építkezés felügyeletével Lorenzo Gafà építészt bízták meg. Néhány évvel később, az 1693-as szicíliai földrengésben a székesegyház súlyosan megrongálódott. Bár az épület egyes részei épségben maradtak, 1693. április 11-én döntés született a régi székesegyház lebontásáról és Gafà tervei alapján történő barokk stílusú újjáépítéséről. A földrengést túlélt kórust és sekrestyét beépítették az új székesegyházba. A munkálatok 1696-ban kezdődtek, és 1702-re szinte teljesen befejeződtek. Felszentelését Davide Cocco Palmieri püspök végezte 1702. október 8-án. A székesegyház véglegesen 1705. október 24-én készült el, amikor a kupola munkálatai is befejeződtek. Az épületet Gafà mesterművének tekintik.

Az 1720-as évek végén a székesegyháztól délre fekvő középkori házakat lebontották, hogy helyet csináljanak egy térnek, a püspöki palotának és a szemináriumnak (amely ma a Székesegyházi Múzeumnak ad otthont). A székesegyház előtti teret a 19. század elején további középkori épületek elbontásával nagyobbították meg.

Az épület egy 1856-os földrengésben ismét megsérült, ekkor semmisültek meg a kupola 18. századi freskói. A templom az egyházmegye érsekséggé emelésével 1944-től főszékesegyházi titulust kapott. Ma a székesegyház Mdina egyik legfőbb turisztikai látványossága, 1. kategóriájú nemzeti műemlék, és szerepel a Máltai-szigetek Kulturális Javainak Nemzeti Jegyzékében is.

Építészeti jellemzői

Külseje A Szent Pál-székesegyház barokk stílusban épült, némi bennszülött máltai építészeti hatással. A főhomlokzat a Szent Pál térre (máltaiul: Pjazza San Pawl vagy Misraħ San Pawl) néz, és egy három lépcsőfokon megközelíthető alacsony előtéren (parvis) helyezkedik el. A homlokzatot korinthoszi és kompozit rendű pilaszterek osztják három boltszakaszra. A középső rizalitként ugrik előre; itt található a főbejárat, melyet Mdina városának, Ramon Perellos y Roccaful nagymesternek, valamint Davide Cocco Palmieri püspöknek a címerei díszítenek – mindegyiket Giuseppe Darmanin faragta. A mindenkori hivatalban lévő máltai érsek (jelenleg Charles Scicluna) színes címere közvetlenül Mdina címere alatt látható. A bejárat feletti emeleten egy félköríves ablak kapott helyet, a homlokzatot pedig egy háromszög alakú oromzat zárja le. Az eredetileg hat harangot tartalmazó zömök harangtornyok a homlokzat két sarkában találhatók. Az épület nyolcszögletű kupolával rendelkezik; a magas dobon nyolc kőtekercs vezet fel a laternához.

Belseje A székesegyház latin kereszt alaprajzú, amely egy boltozatos főhajóból, két mellékhajóból és két oldalkápolnából áll. A padlózat nagy részét berakásos sírkövek vagy emléktáblák borítják, hasonlóan a vallettai Szent János-társszékesegyházhoz vagy a gozói Nagyboldogasszony-székesegyházhoz. Számos püspök és kanonok, valamint nemesi családokból származó laikusok maradványai nyugszanak itt.

A mennyezet Szent Pál életét ábrázoló freskói Vincenzo, Antonio és Francesco Manno szicíliai festők munkái 1794-ből. A Manno fivérek a kupolát is ellátták freskókkal, de ezek az 1856-os földrengés utáni javítási munkálatok során megsemmisültek. Giuseppe Gallucci 1860-ban egy új freskót festett a kupolára, melyet később Giuseppe Calì restaurált. Gallucci és Calì festményei 1927-ben, sürgős javítási munkálatok miatt semmisültek meg; helyükre később Mario Caffaro Rore Szent Péter és Szent Pál megdicsőülése című freskója került. A mennyezetet Samuel Bugeja restaurálta 1956-ban. A templomot három ólomüveg-ablak világítja meg, amelyek Victor Gesta műhelyében készültek a 19. század végén.

Az 1693 előtti székesegyházból számos műtárgy túlélte a földrengést, ezeket pedig felhasználták az új épület díszítésére. Ilyen többek között egy 1495-ből származó késő gótikus-kora reneszánsz keresztelőkút, a régi székesegyház 1530-ban készült főkapuja, néhány 15. századi stallum, valamint számos festmény.

A székesegyház hajóiban, kápolnáiban és sekrestyéjében számos festmény és freskó található, köztük Mattia Preti és műhelyének (bottega), Francesco Grandi, Domenico Bruschi, Pietro Gagliardi, Bartolomeo Garagona, Francesco Zahra, Luigi Moglia és Alessio Erardi alkotásai. A címadó oltárkép Szent Pál megtérése a damaszkuszi úton Mattia Preti műve.

A székesegyház díszítéséhez használt márvány egy részét Karthágó és Melite római kori romjaiból hozták. A szobrászok és más művészek, akiknek munkái a székesegyházat díszítik, többek között Giuseppe Valenti, Claudio Durante, Alessandro Algardi és Vincent Apap.

Székesegyházi Múzeum A Székesegyházi Múzeumot 1897-ben alapították, és eredetileg a székesegyházzal szomszédos termekben kapott helyet. 1969-ben az Érsek téren (máltaiul: Pjazza tal-Arċisqof vagy Misraħ l-Arċisqof), a székesegyház oldalbejáratával szemben fekvő egykori Szeminárium épületébe költöztették. A szeminárium 1733 és 1742 között épült barokk stílusban. Tervezését Giovanni Barbara vagy Andrea Belli építészeknek tulajdonítják, bár Barbara már nem élt az építkezés kezdetekor, így Belli a valószínűbb jelölt.

A múzeum gyűjteménye egy sokszínű világi és egyházi repertoárból áll. Ebbe beletartoznak a 14. századtól a 20. század elejéig terjedő vallási és profán műalkotások, köztük számos középkori táblakép, amelyek korábban a székesegyházban voltak. Található itt egy numizmatikai galéria is (amelynek jelentőségét az ókori érmék sokasága adja, bár 2020 eleje óta felújítás miatt zárva tart), vallási és háztartási ezüsttárgyak, egyházi öltözékek, történelmi bútorok, valamint a múzeum legkiemelkedőbb gyűjteménye: Albrecht Dürer 76 eredeti fametszetének állandó kiállítása.

Galéria

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Málta vallási építményei Kategória:Barokk vallási építmények Kategória:Szent Pál-templomok