A fülöp-szigeteki pálmasodró (Paradoxurus philippinensis) az emlősök (Mammalia) osztályának, a ragadozók (Carnivora) rendjének, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjének és a cibetmacskafélék (Viverridae) családjának a pálmasodróformák (Paradoxurinae) alcsaládjába tartozó Paradoxurus nem egyik faja.
Korábban, illetve egyes szerzők jelenleg is a közönséges pálmasodró (Paradoxurus hermaphroditus) alfajaként kezelik, de egy genetikai tanulmány javaslata alapján azt három önálló fajra – köztük a fülöp-szigeteki pálmasodróra - szétválasztva kéne kezelni.
Jellemzői A fülöp-szigeteki pálmasodró erősen hasonlít a közönséges pálmasodróra, de összességében sötétebb annál, gyakran szinte feketés. Bundájának foltokból és csíkokból álló mintázata csak gyengén hangsúlyos, az orr mellett lévő, a többi Paradoxurus-fajéra jellemző kis fehér foltok hiányoznak. Ezektől eltekintve a fülöp-szigeteki pálmasodrót a fogazata alapján lehet megkülönböztetni a nem többi fajától: a negyedik előzápfoga (P4) kicsi, háromszög alakú és további kis csúcsai vannak, második utózápfoga (M2) pedig csökevényes. bélyegkép|Fülöp-szigeteki pálmasodró Sabah-ból, Malajziából (Borneó) A Mentawai-szigeteken élő alfaja, a Mentawai-szigeteki pálmasodró (P. p. lignicolor) morfológiailag különbözik a faj borneói és fülöp-szigeteki példányaitól, és barna színű, csíkos vagy foltos mintázat nélkül. A 2014-ben megfigyelt 4 példány bundája fényes halványbarna volt némi szürke árnyalattal, halványabb tarkóval, a testük alsó része pedig enyhén világosabb volt; ez a barnás színezet eredményezhette a tudományos nevének ’lignicolor’ részét, amely faszínűt jelent. Az egyikük valószínűleg egy fiatal példány volt, egységesebb és sötétebb barna színnel. A taxon egyedeinek hiányzik a közönséges pálmasodróra jellemző erősen kontrasztos arcmintázat is.
Elterjedése A fülöp-szigeteki pálmasodró a Fülöp-szigeteken, Borneón és a Szumátrától nyugatra elhelyezkedő Mentawai-szigeteken elterjedt; az elterjedése szembetűnően széttagolt. Szumátra a Mentawai-szigetek és Borneó között fekszik, és a faj ott nem fordul elő; ez a távolság arra utal, hogy ezek a pálmasodrók a múltban többfelé lehettek elterjedtek, és a Mentawai-szigetek populációja reliktum (maradvány). A szigetcsoport földrajzilag közel van Szumátrához, de a Mentawai-szoros, amelynek elszigetelt állatpopulációi vannak, elválasztja attól, ez pedig megmagyarázza a szigeteken előforduló magas szintű endemizmust. A Mentawai-szigeteki pálmasodró genetikai és morfológiai különbségei elég magasnak tűnnek ahhoz, hogy kizárják az emberi betelepítés eredményének lehetőségét (bár ennek megerősítéséhez esetleg további tanulmányozásra lehet szükség). A Mentawai-szigeteki és borneói populációk közeli rokonsága arra utal, hogy a faj állományainak egyenetlen elterjedése a Szunda-földön túl ökológiai versengés vagy környezeti változások (például Szumátrán a Toba vulkán körülbelül 74 000 évvel ezelőtt történt kitörése) eredménye lehet.
Celebesz szigetén, a Wallacea-régión belül is előfordulnak a Paradoxurus nembe tartozó pálmasodrók, amelyek valószínűleg betelepítés eredményeként kerültek oda; ezektől nem állt rendelkezésre semmilyen minta, így a kutatók nem tudták molekuláris adatokkal kideríteni ezen egyedek származását.
Elterjedés és genetika a Fülöp-szigeteken és Borneón A 2010-ben publikált tanulmány alapján egyesek korábban még úgy tartották, hogy a „közönséges” pálmasodrók emberi betelepítések következtében kerültek a Fülöp-szigetekre (beleértve Palawanra), azonban ezt a feltételezést mások hamar megkérdőjelezték. Ennek ellenére a tanulmányban fenntartották a mesterséges betelepítés lehetőségét, ugyanis a Fülöp-szigetek vulkáni eredetűek, és állatviláguk talán a vízen átjutott példányok megtelepedéseiből is származhat, ám esetlegesen az ember általi betelepítés is közrejátszhatott a pálmasodrók fülöp-szigeteki elterjedésében. Ugyanakkor már ekkor felvetették, hogy Palawan egykor esetlegesen kapcsolatban állhatott Borneóval egy szárazföldi folyosó által, ám a Fülöp-szigetek többi tagjával feltehetően sosem volt összeköttetésben. A mitokondriális DNS ekkori elemzése alapján a kládon belül két fő leszármazási vonal található: egy kizárólag fülöp-szigeteki (Palawant is beleértve) és egy, amely Borneón, illetve egy Palawanról és egy Luzonról származó példánynál található meg. Borneón találtak egy 0,12 millió éves pálmasodró-szubfosszíliát, ami azt igazolja, hogy ott már a pleisztocén óta biztosan jelen vannak; a sziget a csoport származásának lehetséges központja lehetett, esetlegesen menedékhelyként szolgálva a pálmasodrók számára a pleisztocén alatt. Borneót és a Fülöp-szigeteket a pleisztocénben magas tengerszint választotta el egymástól, ennek ellenére olyan időszakokban, amikor a tengerszint alacsonyabb volt, az állatok Borneóról a Fülöp-szigetekre történő átterjedése lehetséges volt. Ezen tanulmány szerint néhány palawani egyed fülöp-szigeteki, míg mások borneói populációkkal mutattak rokonságot, ami arra utal, hogy a pálmasodrók egyedei mozogtak a szigetek között. Palawanon a faj természetes úton történt átterjedés, vagy/és a közelmúltbeli emberi közvetítés eredményeképp telepedhetett meg; az ilyen lehetőségek magyarázatot adhatnak arra, hogy egy luzoni példány rokonságilag a borneói, nem pedig a fülöp-szigeteki csoportba tartozik.
A 2015-ös tanulmány eredményei többek közt arra utalnak, hogy a Palawan szigetén élő populáció két külön állománytól származik, ugyanis az ottani példányok körében előforduló három citokróm b haplotípus két nem rokon haplocsoporthoz tartozik; ezekből kettő csoport egymással közeli rokon, míg a harmadik távolabb áll tőlük. Ezek közül két haplotípus nem található meg más szigeteken, a harmadik csoport természetes elterjedés eredménye lehet, mivel Palawan a korai-középső pleisztocénben még kapcsolatban lehetett Borneóval. A populáció két másik eredete viszont már emberi betelepítésből származhat, ugyanis az egyik haplotípus Luzonon és Borneón élő egyedeknél is megtalálható. Kiderítették azt is, hogy a Leyte és Babuyan szigetek, valamint Luzon, Borneó és Palawan példányai ugyanazokon a haplotípusokon osztoznak, ami arra utal, hogy a Borneón és ezen többi szigeten (valamint azok között) található pálmasodró-populációk között nemrégiben és/vagy gyakran zajlott egyedáramlás, valószínűleg emberi betelepítések következményeként. Noha a Fülöp-szigetek egymáshoz közel helyezkednek el, mély tengerszorosok miatt egymástól (esetlegesen kivéve Palawantól), illetve Borneótól is elszigetelve maradtak, így nagyon valószínűtlen, hogy a pálmasodrók természetes úton terjedtek volna át, különösen a genetikai különbségek hiányát nézve, ellenben az erős elkülönülés, csakúgy, mint más állatfajok esetében is, természetes elterjedésre utalna. A Negros, Sibuyan és Mindanao szigeteken élő példányok egyedi haplotípussal rendelkeznek, azonban csak a mindanaói különbözik erősen, ami vagy egy régebben zajlott mesterséges betelepítésre, vagy pedig természetes elterjedésre utalhat.
A pleisztocén legvégéből és a holocén korai szakaszából származó, a palawani Ille-barlangban talált állati maradványok számos, a szigeten ma is élő emlős akkori jelenlétét bizonyították, így többek között a közönséges (a későbbi leválasztás alapján a fülöp-szigeteki) pálmasodróét is, megerősítve, hogy az utolsó eljegesedés vége óta biztosan előfordul ott. bélyegkép|Kifejlett pálmasodró kölykökkel, Sabah
Rendszertani és rokonsági helyzete A fülöp-szigeteki pálmasodrót először a francia zoológus Claude Jourdan írta le 1837-ben, egy a Fülöp-szigetekről származó példány alapján, önálló fajként, de újabb rendszerekben sokáig a közönséges pálmasodró (P. hermaphroditus) egyik alfajaként kezelték Paradoxurus hermaphroditus philippinensis néven.
A DNS-tanulmányok eredményei és következtetései Először egy 2010-es genetikai és morfológiai kutatás eredményeiből állapították meg, hogy az addig egyetlen fajként kezelt Paradoxurus hermaphroditus három nagy kládra oszlik, amelyek fejlődési ágai a pliocén középső korai szakasza és a vége között válhattak szét és kezdhettek egymástól külön változatosabbá válni, és már ezen tanulmányban a közönséges pálmasodró rendszertani áttekintését és legalább három fajra bontását javasolták. Az ekkor becsült elkülönülési adatok alapján a borneói és fülöp-szigeteki klád a pliocén 2,3-4,9 millió évvel ezelőtti szakaszában válhatott el a többitől, és a kora-késő pliocén közti időszakban diverzifikálódhatott. Ez megfelel egy 3,5-4 millió évvel ezelőtti időszaknak, amikor a tengerszint alacsonyabb volt, és így az ázsiai szigetek között földhidak keletkeztek. A későbbi, 2015-ös tanulmányban aztán azt is megállapították, hogy az egyedek genetikai eltérései 1,7-2,3% között mozogtak mindhárom kládon belül; ezen három csoport közül az indiai és indokínai területeken élő vonal („1. klád”, a közönséges pálmasodró) erősen eltér a másik kettőtől, a citokróm b gén ugyanis itt 7,5-7,7%-ban különbözik a többi klád példányaiétól. Az indokínai és szunda régiókban („2. klád”), valamint a Fülöp-szigeteken, Borneón és a Mentawai-szigeteken élő („3. klád”, a fülöp-szigeteki pálmasodró) csoport ugyanezen génje egymástól 5,0%-ban tér el, és mindkét kládban két alcsoportot találtak, amelyek a 3.-ban (a fülöp-szigeteki pálmasodró törzsalfaja és a Mentawai-szigeteki pálmasodró) 3,6%-os eltérést mutattak egymáshoz képest. Mivel az 5,0%-os eltérést más csoportokban is faji szintű különbségnek tekintik, a tanulmány szerzői a három nagy klád három külön fajként való elismerését javasolják. A 3. kládnak, amely a genetikai elemzések szerint a 2. klád (déli pálmasodró, P. musanga) testvércsoportja, ezáltal az eredeti Paradoxurus philippinensis nevet javasolták, ugyanis ezen név típuspéldánya a Fülöp-szigetekről, tehát a 3. klád elterjedési területéről származott. Ezenfelül a molekuláris és morfológiai eltérések által alátámasztott fajok további tanulmányozását javasolták, hogy genetikai diverzitásukat és eltéréseiket tovább vizsgálják – ezzel pedig az egyes alfajoknál esetlegesen bizonyítékot találjanak a faji szintű elkülönítésre, – valamint természetvédelmi státuszukat külön értékeljék. A fülöp-szigeteki pálmasodrót az Amerikai Mammalógusok Társasága (American Society of Mammalogists) és az ITIS is elismerte és már külön fajként listázza, előbbi többek közt a következő neveket sorolja fel szinonimákként: Paradoxurus hermaphroditus siberu (a Mentawai-szigeteki pálmasodró szinonimája) Paradoxurus minax Paradoxurus lignicolor Paradoxurus philippensis Paradoxurus philippinensis baritensis Paradoxurus sabanus Paradoxurus torvus
A Mentawai-szigeteki pálmasodró helyzete A Mentawai-szigeteki pálmasodrót, amelyet először Gerrit Smith Miller írt le 1903-ban, 1992-ben önálló fajként ismerték el Paradoxurus lignicolor néven (bár felmerült, hogy esetlegesen a legjobb az lenne, ha incertae sedis-ként, azaz bizonytalan taxonként sorolnák be), de a törzsalakhoz hasonlóan egy időben általában a közönséges pálmasodró alfajaként (Paradoxurus hermaphroditus lignicolor) kezelték. Először 1927-ben, majd 1934-ben végzett tanulmányokban olvasztották be a közönséges pálmasodróba, a második alkalomnál azonban nem tanulmányozták közvetlenül a típuspéldányt. A különválasztás mellett az egységesebb színű szőrzettel és halványabb farokkal érveltek. Egyedi morfológiai tulajdonságait már 2015 előtt megerősítették, és bár akkoriban alfajként sorolták be, arra hívták fel a figyelmet, hogy a további tanulmányozással esetlegesen jobban alátámaszthatják a fajszintű rangot, ám az eddigiek alapján a genetikai adatok nem támogatják ezt a szintű elkülönítést.