Juan Francisco María de la Salud Donoso Cortés y Fernández Canedo, Valdegamas márkija (Valle de la Serena, 1809. május 6. – Párizs, 1853. május 3.) spanyol politikus, diplomata, író, parlamenti szónok és katolikus politikai gondolkodó volt. A 19. századi spanyol közélet egyik legjelentősebb alakjaként a liberális alkotmányosság, a monarchia, a katolicizmus, a liberalizmus és a szocializmus közötti vitákban fogalmazta meg nézeteit.Spanyol Királyi Akadémia: Juan Donoso Cortés. Hozzáférés: 2026. június 1.Congreso de los Diputados: Documentos Elecciones 6 de diciembre de 1846. Donoso Cortés. Hozzáférés: 2026. június 1.
Fiatalkorában a liberális alkotmányos monarchia híve volt, és II. Izabella trónigényét támogatta a karlistákkal szemben. Az 1830-as és 1840-es években a mérsékelt-konzervatív Partido Moderado környezetéhez tartozott, képviselőként, publicistaként, udvari tanácsadóként és szónokként működött. Politikai pályáján a rend, a jogfolytonosság és az állami tekintély kérdései már korán központi szerepet kaptak.Bán Mónika: „Katolikus út a XIX. századi spanyol politikában: Juan Donoso Cortés”. In: Juan Donoso Cortés: Értekezések. Fordította és a bevezető tanulmányt írta Bán Mónika. Documenta Historica 47. Szeged: JATEPress, 2000, 1–11. o.Botos Máté: „A liberális katolicizmustól a legitim diktatúráig – Juan Donoso Cortés politikai filozófiájának változása az 1848-as forradalmak idején”. Hommages à Kulin Katalin. Budapest: Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, 1997, 38–50. o.; online utánközlés: Konzervatórium, 2010.
Gondolkodásának döntő átalakulása az 1840-es évek végére tehető. Testvére, Pedro María 1847-es halála, Santiago Masarnau vallásos példája, párizsi katolikus kapcsolatai és az 1848-as forradalmak tapasztalata egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Donoso a mérsékelt liberalizmustól a határozottan katolikus, ellenforradalmi és tekintélyelvű politikai gondolkodás felé fordult.Fabricio E. Castro: „Tradición, decisión y moderación: crítica a las tres vías de acceso al pensamiento de Juan Donoso Cortés”. Las Torres de Lucca, 6. évf. 11. sz. (2017), 283–318. o.José Manuel Marín Mena: „Donoso Cortés. La pasión del pensamiento católico”. Aitías. Revista de Estudios Filosóficos, 4. évf. 7. sz. (2024), 106–129. o.
Legismertebb műve az 1851-ben megjelent Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo (magyarul: Esszé a katolicizmusról, a liberalizmusról és a szocializmusról). A műben Donoso a politikai rendszereket nem pusztán intézményi formákként, hanem emberképek, történelemértelmezések és vallási vagy kvázi vallási előfeltevések hordozóiként tárgyalta. Leghíresebb tétele szerint „minden nagy politikai kérdésben mindig benne foglaltatik egy nagy teológiai kérdés”.Juan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo. Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes. Hozzáférés: 2026. június 1.Juan Donoso Cortés: Esszé a katolicizmusról, a liberalizmusról és a szocializmusról. Fordította és az előszót írta Csejtei Dezső; a fordítást az eredetivel egybevetette Pap Milán. Budapest: Századvég Kiadó, 2022. .
A 20. században különösen Carl Schmitt olvasata tette ismertté a politikai teológia és a diktatúra elméletének történetében. A kortárs kutatás ugyanakkor Donosót nem csupán Schmitt előzményeként, hanem a 19. századi katolikus restauráció, a spanyol mérsékelt liberalizmus, az ellenforradalmi gondolkodás, a szekularizáció kritikája és a modern politikai ideológiák teológiai előfeltevéseinek elemzőjeként is vizsgálja.Felix Steilen: „Juan Donoso Cortés and Political Theology”. The Review of Politics, 86. évf. 1. sz. (2024), 24–46. o. DOI: 10.1017/S0034670523000529.Carlos Pérez-Crespo: „An Apocalyptic Speech Outlining a Theory of Dictatorship: Carl Schmitt Inspired by Juan Donoso Cortés”. Redescriptions, 26. évf. 1. sz. (2023), 21–40. o. DOI: 10.33134/rds.399.
Élete Családja és tanulmányai Donoso Cortés 1809. május 6-án született a extremadurai Valle de la Serenában, Napóleon ibériai háborúinak idején. Szülei a közeli Don Benitóhoz kötődtek; apja, Pedro Donoso Cortés ügyvéd és földbirtokos volt. A családi hagyomány a konkvisztádor Hernán Cortés leszármazottjaként tartotta számon őket; a történeti irodalom ezt rendszerint hagyományként említi, nem minden részletében igazolt genealógiai tényként.Condé Pallen: „Juan Francesco Maria de la Saludad Donoso Cortés”. The Catholic Encyclopedia, 5. kötet. New York: Robert Appleton Company, 1909. Hozzáférés: 2026. június 1.Daniel Cortés González: „Aportes genealógicos de una familia dombenitense, los Donoso-Cortés”. Revista de Historia de las Vegas Altas, 4. sz. (2013), 3–26. o.
Gyermekkorában magántanárok oktatták. Tizenegy évesen a Salamancai Egyetemre került, majd a cáceresi San Pedro kollégiumban logikát, metafizikát és etikát tanult. Később a Sevillai Egyetemen jogi tanulmányokat folytatott. A RAE összefoglalója szerint tanulmányi útja Salamanca, Cáceres és Sevilla sorrendben írható le: előbb bölcseleti és irodalmi, majd jogi képzést kapott.
Ifjúkorában a romantika, a francia politikai gondolkodás és a spanyol liberális publicisztika hatott rá. Korai irodalmi érdeklődését Miguel Ángel Lama elemzése különösen a romantikus ízlés, az esztétikai kérdések és a korabeli spanyol irodalmi élet összefüggésében tárgyalja.Miguel Ángel Lama: „La teoría y la práctica literarias del primer Donoso Cortés”. Revista de Estudios Extremeños, 57. évf. 1. sz. (2001), 199–218. o.
Házasság, irodalmi kezdetek és Madrid 1829–1830-ban a cáceresi San Pedro kollégiumban esztétikát és irodalmat tanított. 1830. január 20-án feleségül vette Teresa García Carrasco y Gómez Benítezt, egy befolyásos extremadurai család lányát. Egyetlen gyermekük, María Josefa, 1830. október 24-én született, de 1832. december 28-án meghalt. Teresa García Carrasco 1835-ben hunyt el.Asociación Torre Isunza: Juan Donoso-Cortés y Fernández-Canedo. Hozzáférés: 2026. június 1.
1832-ben Madridba költözött, ahol politikai publicistaként és jogászként kezdett működni. Ugyanekkor írta Memoria sobre la situación actual de la Monarquía című korai politikai értekezését. Ebben a spanyol monarchia helyzetét és a trónöröklési kérdést tárgyalta, és a nőági örökösödést lehetővé tevő rendelkezés mellett érvelt, ami később II. Izabella trónigényének támogatását jelentette.
A trónöröklési válság és a mérsékelt liberalizmus VII. Ferdinánd 1833-as halála után Donoso az özvegy királyné, Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina és lánya, II. Izabella oldalára állt. A dinasztikus vita hátterében az állt, hogy a nőági örökösödést elismerő pragmatica sanctio Izabellát, míg a nőági trónöröklést kizáró szalic jogra hivatkozó karlisták az elhunyt király öccsét, Don Carlost támogatták. A konfliktus az első karlista háborúban politikai, vallási, társadalmi és regionális törésvonalakkal kapcsolódott össze.
Donoso ebben az időszakban a mérsékelt vagy doktrinér liberalizmushoz állt közel. Ez az irányzat nem azonos a 21. századi liberalizmus általános jelentésével: a francia restaurációhoz kötődő gondolkodóknál, például Pierre-Paul Royer-Collardnál és François Guizot-nál az alkotmányos monarchia, a cenzusos képviselet, az állami stabilitás és a társadalmi tekintély védelme kapcsolódott össze a forradalmi abszolutizmus és a korlátlan népszuverenitás elutasításával.Alfonso Valero: „Juan Donoso Cortés: un doctrinario liberal”. Revista de Estudios Políticos, 65. sz. (1989), 7–34. o.
1836-ban a madridi Ateneo politikai jogi előadássorozatában fejtette ki a reprezentatív kormányzatról és az alkotmányos rendről szóló korai elméletét. E Lecciones de derecho político Donoso fiatalkori gondolkodásának egyik legfontosabb dokumentuma, amelyben egyszerre bírálta az abszolutizmust és a korlátlan népszuverenitást.„Manuales de Historia de España e Historia política del siglo XIX”. Recenzió a Donoso Cortés, Alcalá Galiano és Pacheco politikai jogi előadásairól szóló kötethez. Revista de Estudios Políticos, 1990-es évek; Dialnet PDF.
1837-ben Cádiz képviselőjeként választották be a Cortesbe, 1840-ben ugyanitt ismét mandátumot szerzett, 1843-tól pedig Badajoz képviselőjeként szerepelt a parlamenti életben. A Congreso de los Diputados történeti összefoglalója szerint 1843 és 1851 között több egymást követő ciklusban Badajoz képviselője volt.
Mária Krisztina környezetében és az udvari politika 1840-ben, Baldomero Espartero felemelkedése és Mária Krisztina száműzetése után Donoso a királyné környezetében Párizsba ment. A száműzetés éveiben az anyakirálynő titkáraként és politikai tanácsadójaként működött. Espartero bukása után, 1843-ban visszatért Spanyolországba, és II. Izabella udvari környezetében kapott szerepet.
A királynő nagykorúsításának és a mérsékelt párti kormányzat megszilárdításának időszakában Donoso a Partido Moderado politikai világához tartozott. Ez a párt a monarchia, az alkotmányos rend, a társadalmi stabilitás és a mérsékelt reformok politikai keretét képviselte, szemben a progresszívebb liberálisokkal és a karlista tradicionalistákkal. Donoso részt vett az 1845-ös alkotmányreform vitáiban is, amelyeket a Ramón María Narváez vezette mérsékelt politikai korszakhoz kapcsolnak.
1846-ban fontos szerepet vállalt az úgynevezett „spanyol házasságok” politikai védelmében. 1846. október 10-én II. Izabella Francisco de Asís Bourbonnal, húga, Luisa Fernanda pedig Antoine d’Orléans, Montpensier hercegével kötött házasságot. A dinasztikus ügy nemzetközi diplomáciai jelentőséget kapott, mert a Franciaország és Nagy-Britannia közötti befolyási versenyben is szerepet játszott. Donoso e politikai szolgálataiért francia részről a Becsületrend kitüntetését is elnyerte.
Vallási és politikai fordulat Donoso későbbi katolikus fordulatát a szakirodalom nem egyetlen hirtelen eseményre vezeti vissza. Bán Mónika és Botos Máté is hangsúlyozza, hogy a változásnak volt fokozatos, korábbi politikai-logikai előzménye: a fiatal Donoso sem volt radikális demokrata, hanem rendpárti, monarchikus, mérsékelt liberális gondolkodó volt.
A fordulat személyes és történeti tényezői közül a források három elemet emelnek ki. Az első Santiago Masarnau vallásos példája és a párizsi katolikus körökkel való kapcsolata; a második testvére, Pedro María 1847-es halála; a harmadik az 1848-as európai forradalmi hullám. A változás tehát 1847-ben már elindult, és 1848 után politikai és teológiai formában kristályosodott ki.Benjamin Demeslay: „Donoso Cortés à Paris (1847–1853): la sociabilité d’un « diplomate catholique »”. Chrétiens et sociétés, 22. sz. (2015), 175–186. o.
1848-ban a Spanyol Királyi Akadémia tagja lett; székfoglaló beszédét április 16-án a Biblia költői és civilizációs jelentőségéről tartotta. Ugyanebben az évben a madridi Ateneo erkölcsi és politikai tudományi osztályának elnökévé választották.Editorial Tecnos: Juan Donoso Cortés. Hozzáférés: 2026. június 1.
A diktatúráról szóló beszéd Donoso legismertebb parlamenti felszólalása az 1849. január 4-én elmondott Discurso sobre la dictadura volt. A beszéd a Cortesben hangzott el, a Narváez-kormány rendkívüli intézkedéseinek védelmében, az 1848-as forradalmak és a spanyol belpolitikai feszültségek hátterében. Nem elvont alkotmányjogi traktátus volt, hanem válsághelyzetben elmondott politikai szónoklat, amely apokaliptikus és történetfilozófiai képekkel dolgozott.
Donoso a „diktatúra” szót nem a 20. századi totalitárius pártállamok értelmében használta. Gondolatmenete a római dictatura és a rendkívüli szükséghelyzet hagyományát is mozgósította: rendkívüli válságban szerinte a társadalom védelme olyan erős, átmeneti hatalmat tehet szükségessé, amely a forradalmi szétesést megfékezi. Ezzel együtt a beszéd nem puszta történeti terminológiai kérdés: Donoso valóban olyan rendkívüli politikai hatalmat védett, amelyet későbbi olvasói és bírálói erősen vitattak.Juan Bautista Fos Medina: „Política y religión en Donoso Cortés”. Universidad Católica Argentina, Repositorio Institucional, 2019.